A minotaurusz mítosza

      1 hozzászólás a(z) A minotaurusz mítosza bejegyzéshez

Hamár a zindex ilyen szépen belecsapott a lecsóba, akkor lássuk csak miről is szól pontosan az elmúlt napok egyik legfontosabb biotechnológiai jellegű híre.

A King's College és a Newcastle-i Egyetem kutatói új humán őssejtvonalakat szeretnének létrehozni, ami manapság nem igazán egyszerű folyamat, mert ilyen-vagy-olyan módon ez egy pársejtes (humán) embrió felhasználásával érhető csak el. Különösen bonyolult az etikai sövényzet, ha arról van szó, hogy különböző öregkori betegségeket próbálnának gyógyítani a beteg genetikai állományával megegyező őssejtekkel, hiszen ehhez szükség van egy petesejtre, amelynek eltávolítják a sejtmagját és helyette a beteg valamelyik felnőtt sejtjének sejtmagját ültetik be. Az így kapott hibrid petesejtet (amelynek sejtmagja a betegtől származik, de a mitokondriumaiban levő DNS a petesejt-donortól) ezután osztódásra noszogatják, majd néhány osztódás után a sejtekből embrionális őssejtvonalakat tenyésztenek ki. Ezek multipotens sejtvonalak, azaz megfelelő molekuláris koktélokkal a legkülönbözőbb sejtek létrehozására vehetők rá: idegsejttől inzulint termelő hasnyálmirigy-sejtekig.

A fenti eljárással az egyik nagy gond, hogy a petesejteket csak egy bonyolult és egyáltalán nem veszélytelen procedúra keretén belül lehet izolálni a donorokból, és ennek megfelelően elég kevés petesejt áll rendelkezésre ilyen célú kutatásokra. Ezt megkerülendő a kutatók egy alternatív megoldást ajánlottak: emberi petesejtek helyett marha petesejteket használnának. Az eljárás egyébként tök ua. lenne. (Azaz még véletlenül jöhetne létre egy minotaurusz, hiszen a zigóta teljes genetikai fejlődési programja megegyezne a sejtmag donoréval.)

Nagy Britanniában az ilyen eljárásokat egy különleges hatóság kell engedélyezze és persze még kérdéses, hogy ez esetben mit mondanak majd. Néhány befolyásos ellenző az "emberi méltóságot" félti egy ilyen eljárástól, szóval annak ellenére, hogy akár komoly haszonnal is kecsegtethet a kutatás, koránt sem lefutott még, hogy lesz valami a dologból.

Végül pedig egy kortynyit elméláznék az említett Index cikk címe, képanyaga és bevezetője között.


Mert az rendben van, hogy a cikk többi része elfogadhatóan van megírva (tegyük hozzá, leginkább azért mert szinte egy az egyben lefordították a BBC-ről). De a szándékosan bombasztikus cím és kezdő sor (egyébként komolyan lehetne vitatkozni, mit is értett a szerző a "gének összeeresztése" alatt…) egy nagyon szomorú szerkesztési gyakorlatról árulkodik: olyanról, ahol nem a cikkek minősége a legfontosabb, hanem a kattintások száma. Ha sokan rákattintanak a cikkre (amire jó az esély ha "ember-tehén szörnyről" írok és szép minotauruszos képpel illusztrálom), akkor a főszerkesztő bácsi elégedett lesz és talán még prémiumot ad. Nem vitatom, hogy portálok esetében nehéz másban mérni, mint elérések számában, de van egy pont ahol minden újságíró el kell(ene) gondolkozzon, hogy mennyit ér meg az a százzal több elérés….

update: Most nézem, hogy a hvg.hu sem jobb, sőt:

"A Newcastle University és a londoni Kings College kutatói három évre
szóló engedélyért folyamodtak, amely lehetővé teszi számukra emberi és
szarvasmarha DNS (sic!) fúziójából származó embriók létrehozását."

Aki ezt leírta, azt azonnal el kellene tiltani a biológiai témájú cikkek írásától. A szerkesztőt meg gyorsan lecserélni…

1 thought on “A minotaurusz mítosza

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.