kineto (2005/11/24) Kapcsolódva dolphin korábbi Hwang cikkeihez egy új fejlemény: Hwang prof ma lemondott az összes posztjáról. Érdekesség: azért kutatni fog továbbra is. :-O Összefoglaló cikk itt.
dolphin (2005/12/02) Lassan a “Végtelen történet” lesz ebből a sztoriból, de néhány újabb csavarról számolnék be. Az aktuális The Economist egyik cikke
is foglalkozik a botránnyal, és egy érdekes összefüggésre hívja fel a
figyelmet: minnél nagyobb zajt csapott a Nyugati média az ügy körül,
annál szorosabbra zárt a koreai társadalom szimpátiája Hwang körül.
Ennek egyik oka a nacionalizmus (a koreaiak igen büszkék Hwangra, aki
munkájával fontos tényezővé tette országukat az élettudományok terén),
a másik pedig az eltérő kulturális gyökerek. Az erős konfuciánus hatás
miatt (amely az életet a születéstől számítja) az őssejt kutatás eleve
kevésbé vert etikai hullámokat a kelet-ázsiai országban, így a koreaiak
most úgy érzik, hogy a botránnyal a Nyugat rájuk akarja erőltetni az
értékrendjét. A szimpátiaár eredményeként nők százai jelentkeztek
petesejt-adásra és számos helyi vállalat felfüggesztette a reklámaiat a
sztorit megszellőztető Munhwa Broadcasting Company (MBC) tévéadón, így azt nehéz anyagi helyzetbe hozva.
S hogy a történet még bonyolultabb legyen: a napokban az MBC azt állította egyik filmjében, hogy a Hwang labor adatokat hamisított az ominózus Science
cikkhez és a “klónozottnak kikiáltott” őssejtvonalak genotípusa a
valóságban nem egyezett meg a donorok genotípusával (azaz nem valódi
klónok voltak). A kutatócsoport (természetesen) vehemensen tagadja a
vádat, arra hivatkozva, hogy publikálás előtt a Science szerkesztősége is ellenőrizte az adatok valódiságát. A saga (kétségtelenül) folytatódik.
dolphin (2005/12/15) Na hát igen, elérkeztünk folytatásos koreai teleblogregényünk
újabb fejezetéhez. Az előzőleg már említett MBC riport nem maradt
teljesen viszhang nélkül és egyre terjednek a vádak az
adathamisításról, amelyek értelemszerűen már messze-messze túlmutatnak
az erdeti etikai problémán. Mint arról mind a Nature, mind a Science beszámol, az egyik koreai biomed-fórumon fellángoló vita eredményeként, az egykori Science
cikk több adata is megkérdőjeleződött. Egyrészt kiderült, hogy az egyik
kép kvázi duplikátum (ezt azóta Hwang is elismerte, de állítólag már
pótolta a szerkesztőségnek), másrészt néhány fórumozó annak a
véleményének adott hangott, hogy a donorok és klónozott sejtvonalak
azonosságát igazoló ábra túlságosan tökéletes (az ilyen esetben a
biológiai rendszerek stochaszticitása miatti sejtenk közti különbséget
gyakorlatilag nem észlelhető), vagyis, lehet, hogy hamisítva van. A
növekvő nyomás részeként (vagy eredményeként) a múlt heti Science-ben
számos neves őssejtkutató, köztük Dolly klónozója, Ian Wilmut is, nyílt
levélben fordult Hwanghoz, hogy a gyanú feloszlatása végett bocsássa
mintáit egy független labor rendelkezésére, hogy azok megismételhessék
a kontrollokat.
Szintén a fokozódó botrány részeként Schatten hirtelen felkérte a Science-t,
hogy töröljék a nevét az eredeti cikk szerzői közül. Ez az eljárás
egyébként véleményem szerint nem korrekt, főleg egy levelező-társszerző
részéről, akinek elvileg ugyanakkora rálátása kellett (volna)
legyen a kutatásra mint Hwangnak. (Ha Schatten kiélvezte a rivaldafényt
amikor a cikk megjelent, akkor most ezt a részt is vállalnia kell.) A Science szerkesztősége is hasonló okokból elutasította a kérését: “Retraction
of a paper requires the agreement of all authors. No single author,
having declared at the time of submission his full and complete
confidence in the contents of the paper, can retract his name
unilaterally, after publication, and while inquiries are still under
way.”
Mik lehetnek a távlati következmények? Hwang sorsától függetlenül
(amely lehet a teljes megszégyenülés vagy teljes rehabilitáció) az
bizonyosnak látszik, hogy valamilyen szinten az egész őssejt-kutatás
jövője mérlegen van. Ha a vádak beigazolódnak, nemcsak egy
úttörő cikkel lesz kevesebb a szakirodalomban, hanem az etikailag már
eddig is göröngyös tudományterület további nehézségeknek és
szkepticizmusnak néz elébe. Ennek ellenére, mégis azt mondanám, hogy
tágabb értelemben bármi is legyen a vizsgálat eredménye, a tudományos
világ jól járhat az üggyel, hiszen bebizonyosodik, hogy a tudományon
belül a kontroll, a peer-review, akármennyire is nem tökéletes, mégis
működőképes, azaz az egyes tagjainak devianciáit a kutatótársadalom egésze kompenzálni tudja.
dolphin (2006/01/10) Na igen, eljött a napja az utolsó felvonásnak. Ma tette ugyanis közzé
a Seoul National University által megbízott bizottság a vizsgálatának
eredményét, ami csöppet sem hízelgő: Hwang 2005-ös, terapeutikus
klónozással foglalkozó Science cikke teljes egészében kamu, és
valószínű, hogy az egy évvel korábbi humán őssejt klónozással
foglalkozó cikk néhány eredménye sem valós. Ellenben Snuppy, a
klónozott agár valóban az aminek mondták.
Hwang tudományos karrierjének ezennel minden valószínűség serint
befellegzett, hiszen ehhez fogható hamisítást a közelmúltban, talán
csak az egykor a Bell Labs-ben dolgozó Jan Hendrik Schön
tudhat magáénak. A kérdés az, hogy egy amúgy nem tehetségtelen kutató,
akinek vannak nagyon szép és jelentős eredményei is, miért vetemedik
ilyesmire? A válasz nem könnyű, sokan a koreai tudomány túlságosan
teljesítményorientáltságát emelték ki. Szerintem azonban valószínű,
hogy van egy erős emberi komponens is jelen, amit az említett körülmény
hoz a felszínre. Hwang reakcióinak fényében, azt hiszem, hogy Ő valóban
azt hitte, hogy meg tudja csinálni azt amiről beszél. Aki már
huzamosabb időt töltött el kutatással, mind átélte, hogy érzi, tudja mi
kell legyen a kísérlet eredménye, de folyamatos technikai (és néha nem
csak) gondok miatt nem jön ki. Frusztráló, és gyakran akár egy félév-év
elmegy egy szimpla kísérlet ismételgetésével. Azonban pont ez az egyik
dolog amit mindenkinek meg kell tanulni aki kutatással foglalkozik:
hogyan kezelje a kudarcot. Hwang a jelek szerint vagy nem tanulta meg,
vagy már elfelejtette a leckét és ez lett a végzete.
Mit lehet erre még mondani? “S ily magasról porba hullni, mily keserves hullomás!”
Előzmények: Hwang őssejt etikája | Hwang