Macskák

      Nincs hozzászólás a(z) Macskák bejegyzéshez

Az esélyegyenlőség jegyében kutyák után essen szó macskákról is.
Az aktuális Science egyik cikke a macskafélék családfájának felgöngyölítésébe kezdett bele. A Felidae
családba tartozó fajok különböző DNS szakaszainak összehasonlítása
alapján egy folytonos vándorlással egybekötött speciáció, azaz
fajkeletkezés képe sejlik fel.

A mai macskafélék utolsó közös őse Ázsia sztyeppéit rótta úgy cirka
11 millió éve. A családfa első elágazására, amely a nagymacskákat
magába fogaló Panthera vonal keletkezését jelzi, 10.8 millió
éve került sor. Ezt követte a borneói vörösmacska illetve a karakál
vonalának önállósodása, illetve utóbbi Afrikába vándorlása (M1). Közben
egy másik csoport (az ocelot, a hiúz, a házimacska, a leopárd és a puma
őse) az akkor meglevő földhídon keresztül É-Amerikába kóborolt el (M2),
sőt az ocelotot létrehozó ősi populáció meg sem állt D-Amerikáig (M3).
Mások azonban nem lehettek teljesen elájulva a lehetőségektől mert
visszatértek Eurázsiába (M4). Ezzel azonban még koránt sincs vége a
kóborlásnak sőt, most kezdődik csak igazán (talán nem véletlen, hogy a
házimacska is imád csavarogni, már ősei sem csináltak mást, igaz, ők
egy kicsit nagyobb léptékben “gondolkoztak”). Például a gepárdok ősei a
puma vonalból váltak ki és É-Amerikából Ázsián át érkeztek el Afrikába
(M5). Hasonlóan, az ázsiai és európai hiúzok ősei szintén É-Amerikából
vándoroltak “vissza” (M6), miközben az ázsiai nagymacskák egy része
É-Amerikába (jaguár – M7) illete Afrikába (oroszlán – M9)
csatangolt.Végül pedig az afrikai vadmacskák ősei is eljutottak
Ázsiából későbbi élőhelyükre (M10).

A tanulmány egyetlen szépséghibája lehet, hogy amint a Loom-on
is rámutatnak: igazából a fosszilis anyagot főleg a molkeuláris óra
“beállításához” veszi igénybe (hogy pontosan meg tudják becsülni, hogy
egyes DNS mutációk milyen ütemben halmozódhattak fel) és ahhoz pedig,
hogy pontosan hol történtek az egyes fajkialakulások, alig.





Johnson WE, Eizirik E, Pecon-Slattery J,Murphy WJ, Antunes A, Teeling E, and O’Brien SJ (2006) The Late Miocene Radiation of Modern Felidae: A Genetic Assessment. Science 311: 73-77.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.