Működnek -e a SARS-CoV-2 tesztek? Reloaded.

Legutóbb már foglalkoztam a SARS-CoV-2 gyorstesztek ügyével, de sajnos megint elő kell hogy vegyem a kérdést, mert láthatóan a magyar sajtó egyszerűen nem hajlandó elengedni egy rettentően ingatag lábakon álló kacsát. Az újabb írás oka, hogy megjelent egy levél az Orvosi hetilapban, amit az emlékezetes májusi cikkben boncolgatott SARS-CoV-2 gyorsteszt gyártója írt a lapnak, illetve a szerkesztő válasza erre. Az oda-vissza válaszok megtalálhatóak a cég honlapján is, érdekes olvasmányok.

Azért elevenítsük fel, mi is a sajtóvita alapja: Alapvetően két mérési módszert hasonlítottak össze a koronavírus kimutatására, az egyik a vírus örökítőanyagát mutatja ki az emberek orrából vett mintában (=PCR módszer), a másik pedig a vírust felismerő ellenanyagot mutatja ki vérmintákból (=gyorsteszt). Az ellenanyagok a gerinces immunrendszer alapvető elemei, egy fertőzés legelején a szervezet nem termel a vírust felismerő ellenanyagokat, ezek csak körülbelül két hét után jelennek meg a vérben. Ellenben a vírus örökítőanyaga akkortól mutatható ki, amikortól a mikróba elszaporodik a szervezetben.

Miért fontos ez a különbség? Azt mutatja az első ábra, hogy a fertőzés napjától kezdve mennyi idő múlva milyen eséllyel mutatható ki a SARS-CoV-2 fertőzés egy betegből? Mivel a két mérés természetéből következően időben elválnak egymástól az eredményeik. A SARS-CoV-2 -ről elérhető, bevallottan hézagos adataink alapján a fertőzés után átlagosan három napig sem a vírus örökítőanyagát, sem ellenanyagokat sem mutathatunk ki. A fertőzés után körülbelül három nappal kezdenek a betegek pozitív PCR mintákat adni, a tünetek megjelenésekor, körülbelül a hatodik napon a betegek kilencven százalékában kimutatható a vírus örökítőanyaga. Azonban ahogy csökkennek a tünetek, kezdenek meggyógyulni a betegek, ez az arány csökken, a huszadik napon már csak negyven százalékukban mutatható ki a vírus és ez az arány ismeretlen idő alatt nyilván nullára csökken, ahogy a vírus eltűnik a szervezetből. Ellenben a vírust felismerő ellenanyagok két hét késéssel jelennek meg a vérben, a tizenharmadik napon még csak a betegek negyven százalékában mutathatóak ki, míg a huszonegyedik napon már több mint kilencven százalékukban és ez a helyzet évekig meg is marad.

A hivatkozott cikkben azt mérték, hogy a PCR teszt alapján koronavírusfertőzöttnek bizonyult betegek közül mennyinek a véréből mutatható ki a vírusokat felismerő ellenanyag is a kétféle teszttel. Az ábra alapján mit várnánk? Hogy aki a PCR alapú teszttel fertőzöttnek bizonyul, azoknak csak kis hányada ad jelet az ellenanyag alapú teszten, mivel az ellenanyagtermelés két hét késéssel indul be, így a legtöbb beteg, akiből még kimutatható a vírus örökítőanyaga, nem termel ellenanyagot. Amikorra beindul az ellenanyagtermelés, addigra sok betegből pedig eltűnik már a vírus örökítőanyaga, mert szép lassan meggyógyulnak. Nem is várható, hogy sok olyan beteg akad, akinél mindkét típusú teszt ugyanazt mutatja, egyszerűen azért, mert a SARS-CoV-2 vírus biológiailag így működik, túl gyorsan lezajlik ahhoz, hogy sok átfedést mutasson a két teszt eredménye.

Az eredeti cikkben ebből számoltak megbízhatóságot, azt vették fertőzöttnek, akiből kimutatható a vírus örökítőanyaga és a gyorsteszt alapján a vérében a vírus elleni ellenanyagok is. Akiből csak a vírus örökítőanyaga mutatható ki, de ellenanyagok nem, azt fals negatívnak könyvelték el, aki csak az ellenanyagteszten adott pozitív mintát, a PCR teszten nem, azt pedig fals pozitívnak. Ebből jött ki a tesztek alacsony megbízhatósága, kevés olyan embert találtak, akiben mindkét különböző teszt egyszerre mutatta ki a vírus genom jelenlétét és a vírust felismerő ellenanyagokat is.

Na most, mivel a két vizsgált mérési módszer két, időben egymástól elváló jelenséget mér, az lenne a meglepő, ha nagy átfedést látnánk köztük. Például a fertőzés első három napján egyik sem mutat semmit sem. Körülbelül a harmadik naptól a tizedikig csak a vírus mutatható ki, ellenanyagok nem. A tizedik naptól a huszadikig mutatható ki egyszerre a vírus örökítőanyaga és a vírust felismerő ellenanyagok is, a huszadik nap után pedig gyakorlatilag csak az ellenanyagok. Például a pont huszadik napról kevésbé ködös adatokat találni: Ekkor a betegek 94% -ában kimutatható a a vírus elleni ellenanyagok megléte, de a vírus örökítőanyaga már csak 40% -ukban.

Ha feltételezzük, hogy tökéletes tesztet használunk mindkét módszerre, ami sem fals pozitívokat, sem fals negatívokat nem mutat, és csak és kizárólag igazoltan fertőzött embereket vizsgálunk, akkor a cikk módszerével a tökéletes teszt megbízhatósága a huszadik napon körülbelül 38% -nak adódna, hiszen ekkor már gyakorlatilag minden betegből kimutathatók a vírust felismerő ellenanyagok, de a vírus genom már csak négytizedükből. A betegek hattizedét ebben az olvasatban fals pozitívnak könyvelnék el. Ugyanígy a tizenkettedik napon a betegek körülbelül harminckét százalékát azonosítanánk fertőzöttként mindkét módszerrel, a többieket fals negatívként illetve nem fertőzöttként könyvelnénk el. Az ötvenedik napon pedig minden beteget (ekkor már nagyrészt gyógyult beteget) fals pozitívként számolnánk el, mivel ekkorra már mindenkinek a szervezetéből kitisztult a vírus, de az ellenanyagok még jelen vannak. Az immunválasz biológiájának ismeretében az lenne a meglepő, ha a PCR teszthez viszonyítva magas lenne egy ellenanyagteszt megbízhatósága, mivel két, időben egymástól két hétnyire lévő folyamatot mér a két vizsgálat.

Ha megnézzük a teszt használati utasítását (érdemes mindig azzal kezdeni), ott például vörös betűkkel emelik ki, hogy ″A teszt nem javasolt a fertőzés korai szakaszában lévő betegek egyedüli diagnosztikai jelzésére, mivel a pozitív eredmény nem garantálható a fertőzés kezdetén.″

Valamiért a magyar sajtó felkapta ezt a hírt és azt a hamis értelmezést terjesztette, hogy itt csak a tesztek a hibásak. Közben azt is bejelentették, hogy bár igaz, hogy az ellenanyag alapú tesztek csak a PCR tesztekkel pozitívnak mutatkozó betegek egy részénél adnak pozitív eredményt, de a ″SARS-CoV-2 IgG Assay″ teszttel aztán beköszönt a tej, a méz és a Kánaán.

″Elindult a tesztelés a lezajlott Covid-19 fertőzést 99,5 százalékos pontossággal kimutató módszerrel, amely áttörést hozhat a járvány kezelésében, és jelentős gazdasági előnnyel járhat a széles körű használata.″

Lefordítom magyarra: az IgG magyarul az immunglobulin G, vagyis az ellenanyagok egyik izotípusa. Éppen úgy a vérben megjelenő ellenanyagok jelenlétét mutatja ki, mint az annyit szidott gyorstesztek. Éppen ugyanazok a biológiai korlátai is, a fertőzés első körülbelül tizenhárom napján negatív eredményt fog adni és csak a huszadik naptól jelenthető róla ki, hogy a betegek 95% -ánál pozitív eredményt ad. Ha ugyanígy lemérnénk a pontosságát, valószínűleg nem sokkal működne jobban, mint az annyit szidott kínai teszt, mivel hajszálpontosan ugyanazon az elven működik ennek következtében ugyanazok a biológiai korlátai is. Ez egy egyszerű rémhírterjesztés, teljesen értelmetlenül tesznek úgy, mintha másmilyen ellenanyag alapú teszt lényegesen jobban működne, amikor a betegség lefolyásának ismeretében ez egyszerűen csak lehetetlen.

A gyártó levelében gyakorlatilag hajszálra ugyanazokat a kifogásokat sorolták fel, amiket én is említettem. A közlemény egyik szerzője, Dr. Vásárhelyi Barna válaszát is leközölték, ebből is szemezgetek közben. A 2. pontban kiemelik, hogy mivel a betegek azonosító adatait törölték, ezzel minden lehetőségét megszüntették annak, hogy bármilyen módon követhetővé váljon, melyik beteg volt fertőzött és melyikük nem. Ugyanis az eredmények ellenőrzésének egy kézenfekvő módja lenne, hogy aki a PCR teszttel fertőzöttnek bizonyul, ugyanazon a betegen két hét múlva elvégzik az ellenanyag alapú tesztet is, amikorra már a betegek többsége ellenanyagokat is termel. Ha még ekkor sem ad jelet az ellenanyag alapú teszt, arra lehetne mondani, hogy egy fals negatív eredmény. Ilyesmit a cikkben nem tettek, de Váráshelyi doktor viszont erre azt válaszolta, hogy kutatási célra eredményeket az egyetem etikai kódexe szerint csak névtelenül használhatnak fel. Úgyhogy ez bizony egy róka fogta csuka helyzet: Éppen a működési szabályzat teszi lehetetlenné, hogy megtegyék azt, amit ők is nyilván szerettek volna. Külön nehezítette a szerzők helyzetét, hogy a klinikai eredményekből kellett dolgozniuk, nem ők döntöttek a mintavételről.

Másik esetleges probléma, hogy a PCR tesztek sem száz százalékos megbízhatóságúak, sajnos a fertőzés biológiájából következik, hogy egy túl korán vagy túl későn elvégzett PCR teszt is álnegatív eredményt hozhat. Ezzel Dr. Vásárhelyi Barna is egyetértett. Nyilván, mindannyian hozott anyagból dolgoznak.

Viszont érdemes Dr. Vásárhelyi Barna válaszából szó szerint is idézni, aki bizony lényegesen mást állít, mint amit a sajtó a cikkéből kihozott: ″A cikkben közölt részletes adatok alapján vontuk le azt a következtetést, hogy a gyorstesztek nem alkalmasak a PCR-vizsgálatok kiváltására, ezáltal a fertőzőképesség kimutatására. Cikkünk ennél nem mond többet vagy kevesebbet. … Ha nem teszünk semmi mást, csak az elérhető tesztleírás alapján becsüljük a pozitív prediktív értéket, már akkor is a cikkben közölt konklúzióra juthattunk volna.″ Márpedig ez pontosan egyezik azzal, amit a gyártó és a forgalmazó is állított kezdettől fogva a szóban forgó tesztekről. Láthatóan valahogyan a sajtóban sikerült egy alapvetően unalmas tudományos közmegegyezésből valamilyen dezinformációs támadást faragni. Nyilván, ha kattintásvadász cikkeket akarunk írni, akkor sokkal de sokkal jobban működnek a negatív üzenetek, némi összeesküvés-elméletekkel nyakonöntve, mint egy száraz tudósítás arról, hogy kimérték, hogy a gyártó tényleg igazat írt a termékéről, sőt a forgalmazó sem tódított róla.

És ez, mint minden hasonló támadás önmagában káros: Ha a polgár a sajtóból szeretne tájékozódni, akkor ott azt olvassa, hogy a kínai teszt szemét, de az FDA által bevizsgált nagyon prímán működik. És innentől meg fog bízni az eredményében, mert az újság is megírta, hogy ez milyen fantasztikusan jól működik (″áttörést hozhat a járvány kezelésében″). Holott éppen annyira nem alkalmas a fertőzés kimutatására, mint a kínai társa, éppen azért ringatja magát hamis biztonságérzetbe, mert hamis adatokat kapott a sajtóból, akik teljesen alaptalanul pocskondiáztak egy terméket és dicsértek az egekbe egy másikat.

Szeretnék a “valódi” sajtóba írni szabadúszóként, de sajnos kívülről bekerülni szinte lehetetlen. Úgyhogy ha újságíró, szerkesztő, laptulajdonos, stb. vagy és szívesen látnád a tudományos ismeretterjesztő cikkeimet a lapodban, bátran keress meg! janoszsambokibio@gmail.com