A minap Boldogkői Zsolt a facebook-on idézte az idei könyheti posztunkban megjelent, a Hiénák a betegágy körül című könyvéről általam irt kritikát az alábbi megjegyzések kíséretében:
“A Critical Biomass-ben recenziót írtak a Hiénákról, melyben először az egekbe magasztalják a könyvemet, de csak azért, hogy a végén minél magasabbról rántsák a Földre. A kritikusnak egyetlen problémája van: nincs cél és célközönség megnevezve, némileg ellentmondóan mégis megnevezi azt, mely a táboron belüliek. Azoknak ugye, meg nincs értelme írni, mert csak kacsingatnak egymásra.
Eva Kalmar magát az értő pozíciójába helyezi (szakképesített tudománykommunikátor), engem meg visszaültetne az iskolapadba, de szerintem inkább oviba küldene vissza uzsonnázni. A könyvem hiánypótló ugyan, de úgy abban a mondatban már édeskevés.
Kedves Éva! Egy könyvben nem feltétlenül kell megnevezni az írás célját, hiszen nem ez fogja majd révbe vinni. De Önnek elárulom ezt: a közbeszédre való hatás, közvetlenül és a médián keresztül. Szerénytelenség nélkül állítom, hogy a könyv ezt a célt elérte. Úgy vélem, az utóbbi idők idevonatkozó hazai eseményei nem teljesen függetlenek a könyvtől és az egyéb ténykedésemtől. Nézzen önmagába mint tudománykommunikátor, és gondolkozzon el, hogy Ön, saját maga hol ronthatta el a dolgot, mert a hatását nem látni sehol, pedig Önnek ez a szakmája, én meg csak egy egyszerű professzor vagyok.”
(update: a bejegyzést azóta Boldogkői Zsolt törölte. “Az eredeti megosztásomat közben kitöröltem. Nincs időm válaszolgatni sokszoros ismétlésben azoknak, akik szerint jó szándékú és építő a recenzió, nem kellene megsértődnöm, meg bírni kell a kritikát stb. Nem tudok ezekkel a véleményekkel mit kezdeni. Sorry.” irja egy másik facebook posztban.)
Boldogkői felháborodásának középpontjában az alábbi mondatom áll, mint a kommentekből kiderült:
“Sajnos a könyv, jelenlegi formájában, bármennyire is fontos és hiánypótló munka, félő, hogy csak annyit ér el, hogy az áltudományokkal szemben eddig is szkeptikusként gondolkodókkal összekacsintson, ami, szerintem édeskevés.”
Úgy érzem, hogy szövegértelmezési problémák akadtak ezzel a mondattal kapcsolatban. Az édeskevés a könyv hatására vonatkozik. Hogy mit is értek ezalatt? Szó szerint azt, hogy a könyv így, ahogy Boldogkői Zsolt megírta, maximum azt a hatást éri el, hogy a szeptikusokkal összekacsintson. Ha csak ez volt a célja, akkor minden rendben, megjegyzésem tárgytalan, de én ambiciózusabbnak gondoltam a szerzőt (ti., hogy táboron kívüliekhez is szólni akar) és ehhez képest szerintem ez a hatás kevés. Mert ennél sokkal többet is el lehetett volna érni vele.
Hogy hogyan?
Amikor az ember bizonyos szintig beleszokik/kényelmesedik abba, hogy különböző szociális médiafelületeken szinte kizárólag szkeptikusok vicces, irónikus mémjeit látja, amelyekkel szívből egyetért és amelyeket azonnal “lájkol”, talán furcsa lehet, hogy a válaszomban egy a biztos: nem iróniával.
Mielőtt bárki újra nekem esne, anélkül, hogy kíváncsi lenne arra, mivel is foglalkozom és hozzám vágná, honnan veszem a bátorságot ahhoz, hogy kritikát mondjak bárkiről is, gyorsan leszögezem, hogy nem, nem gondolom, hogy a tudománykommunikáció szent grálját megtaláltam volna. Csak olvastam tudománykommunikációs kutatásokról szóló cikkeket, tanultam kommunikációs elméleteket és modelleket, amelyek pszichológiai, neurológiai és egyéb alapokra épülnek és direkt vagy indirekt megtapasztaltam számos olyan helyzetet, amelyek során a tudományos vagy technológiai újitásokkal kapcsolatos kommunikáció egy apró vagy egy végzetes hibán elcsúszott, és végül megtapasztaltam, hogy a tanszékünkön kidolgozott és használt módszer működik. Remélem van más működő módszer is és őszintén örülnék neki, ha mindenki megosztaná itt a kommentek között velünk a saját működő módszerét.
A Delfti Műszaki egyetemen technológiai és természettudományos alkalmazott és alapkutatás egyaránt folyik, ezek jelentős része vezettett már bejegyzett, sikeres innovációhoz. A Tudományoktatás és -kommunikáció Tanszék, amelyen oktatóként dolgozom, egy olyan tudománykommunikációs képzést folytat, amely során a diákok konkrét problémákat oldanak meg. Évente 8-10 olyan esettel foglalkozunk, a diákokat segítve a probléma megoldásában, amelyek mind tudományos kutatással vagy technológiai fejlesztéssel kapcsolatosak, és amelyekben közös az, hogy a kutatóintézetek, állami intézmények (pl vízügy, közútfejlesztés), magán cégek vagy kutatói együttműködések valamilyen kommunikációs problémába ütköztek, amelyet maguk nem tudtak megoldani és eddig egyik kommunikációs tanácsadó cég sem tudta őket kimozditani a slamasztikából.
Mindegyik eset egyedi, mindegyik cég, intézmény, koalíció mással foglalkozik, mások a problémái, egyesek cégszintű problémákkal küszködnek, egyesek abban kérnek segítséget, hogy hogyan mozgósítsanak bizonyos célcsoportokat, míg mások problémája gyökeresen máshol található, mint azt ők gondolnák. Nincsen egyetlen egy séma a problémáik megoldására, vagyis de, van, de ez egy hihetetlenül egyszerű megoldóképlethez hasonlítható, amelyet minden esetbe “méretre kell szabni”.
A megoldóképlet a következően néz ki.
1. A diákok megkapják a feladatot / problémát.
2. A problémamegoldás első fázisa a jelenlegi helyzet kiértékelése, kielemzése. Ez egy többhetes folyamat, mely során a diákok feltérképezik az adott probléma “résztvevőit”, hogy kik értintettek az ügyben, melyik résztvevőnek mik a motivációi, hol van ezek között ellentmondás. Megpróbálják kideríteni, hogy milyen folyamatok vezethettek a jelenlegi problémához. Ehhez az adott cég több képviselőjével is találkoznak, meginterjúvolnak üzleti partnereket illetve a helyzetben fontos szerepet játszó szereplőket, újságcikkeket keresnek, végigpörgetik a cég szociális média aktivitását, feltérképezik a versenytársakat, megpróbálják megérteni a potenciális fogyasztók igényeit, félelmeit. Ez a fázis kulcsfontosságú a megoldási folyamatban. Ennek során kiderülhenek olyan háttérproblémák, amelyek megoldásával sokkal közelebb kerül a megbízó az eredeti probléma megoldásához.
Mindehhez nagyon sok elméleti hátteret kapnak, tudományos irodalmat az innováció természetéről, az innovációs ökoszisztémákról, a szociális együttműködésről, bevezetést kapnak a hálózatelméletbe, a tudományos termékeket érintő marketingfolyamatokba és számos, a helyzethez szerintünk kapcsolatos kommunikációs elméletbe. Ugyanis ebben a fázisban minden egyes megállapításukat tudományos elmélettel alá kell támasztaniuk. A megoldáshoz már használhatják a megérzéseiket, tapasztalataikat, saját, addig megszerzett természettudományos vagy mérnöki ismeretüket, de az más a következő fázis.
3. Ha a diákok az analízis során megállapítottak egy nagyon fontos kulcsproblémát, akkor megpróbálnak többféle potenciális megoldást találni erre a problémára, szem előtt tartva a megbízó eredeti problémamegfogalmazását is. Mivel direkt úgy állítjuk össze a csoportokat, hogy mindeféle szakma képviselői kerüljenek egy csapatba, mindekinek más a végzettsége, tapasztalata, perspektívája. Hihetetlen sokat számit ez a megoldási javaslatok kiötlésében.
4. A különféle megoldás-javaslatok közül a megbízóval együtt kiválatsztanak egyet. Ezek után a diákok több héten keresztül dolgoznak a megoldás-javaslathoz kapcsolódó kommunikációs stratégia vagy egy konkrét kommunikációs eszköz tervezésén és néhány esetben a kivitelezésén, esetleg egy modell létrehozásán.
5. A féléves képzés végén a diákok egy ünnepélyes esemény keretein belül bemutatják az eredményeiket a megbízóknak.
A fenti facebook bejegyzéshez Hutvanger György az alábbi megjegyzést fűzte hozzá:
Kedves Eva, ezzel kapcsolatban szeretnek kerdezni valamit. Egy nem reg megjelent munka szerint, sajnos a forrast nem talalom, reszben igaz amit allit, tehat, hogy a legkevesbe hatasos kommunikacio az amelyik kifejezetten a tudomanyos hatter ismeretere koncentral. Ugyanakkor viszont, legalabbis a kimutatas szerint, az ironia sot a guny is hatasosabb ennel. Mondjuk arrol nem szolt a fama, hogy milyen celkozosseg volt a kutatas targya es nem is az volt a celja, hogy hatasos kommunikaciot talaljon csak osszehasonlitott parat. Errol erdekelne a velemenyed.
Hogy a kérdésre konkrétan válaszoljak, véleményem és eddigi tapasztalataim alapján a fenti többlépcsős folyamat, amelyet leginkább innovációs kommunikációtervezésnek nevezünk a tanszéken, az eddigi legsikeresebb stratégia egy tudományos vagy innovációs kérdéshez kapcsolódó kommunikációs probléma megoldására, amely folyamat egyik fázisába sem fére bele az irónia.
Kulcsszerepet játszik viszont ebben a stratégiában az első, analitikus fázis, amelyben megpróbáljuk megérteni, több szempontből nézni, kvázi felboncolni a komplex problémát. Megérteni, hogy melyik szereplő miért is viselkedik úgy, ahogy, felderíteni, hogy milyen folyamatok vezettek a mai állapothoz, és megtalálni a helyzetet leíró kommunikációs elméletet, amely megoldási javaslatot is sugallhat. Szintén lényeges eleme a folyamatnak minél több érintettet bevonni a probléma felderítésébe és esetlegesen a megoldási javaslatok tervezésébe (inclusion, engagement).
És akkor itt fűzném bele a mondandómba, hogy ezek alapján szerintem igenis lehetne tervezni olyan kommunikációs megoldást, amely következetes alkalmazásával középhosszú távon csökkenteni lehetne a GMO-ellenesek, oltás-ellenesek, alternatív gyógymódokhoz fordulók táborát. De ehhez többet kéne tenni annál, hogy ironikusan megjegyzést teszünk rájuk. Ezek olyan végtelenül komplex problémák, amelyeket nem lehet pikkpakk megoldani, és az, aki mondjuk ezután rajtam ezt kérné számon, előtte magán kérje számon, hogy miért is nem számolta fel a háborúkat, éhezést, korrupciót, és még sorolhatnám. Egyrészt nem ez a kutatási témám, de ha ez is lenne, akkor sem lennék elég egyedül ezeket a problémákat megoldani. De ha valaki úgy érzi, szívesen venne olyan háttérirodalmat, amely a GMO-ellenesek, oltásellenesek, alternatív gyógymódokban hívők vagy egyéb csoportok viselkedésének okait taglalja, szóljon, szívesen írok ezekről külön posztot ha van rá igény.
A fenti megoldóképletből amúgy hiányzik egy nagyon fontos elem: a hatás kilemzése. Sajnos erre a féléves intenzív oktatásunk során nem jut idő, a diákok nem tudják lemérni a kommunikációs eszköz hatását. De ez ugyanúgy fontos része egy korrekt problémamegoldásnak, egy kommunikációs stratégia kihagyhatatlan eleme kéne, hogy legyen a hatás kielemzése. Egy kommunikációs eszköz hatása ugyanis igenis mérhető. Persze divat leszólni, lebüfészakozni a szociológiát, de a szociológia igenis tudományos módszertanon alapszik, akár kvalitatív, akár kvantitatív, vagy neadjisten mindkettőt tartalmazó módszertanról legyen is szó.
De ahhoz, hogy lemérjük a kommunikációnk hatását, tudni kell előre, hogy mit is szeretnénk elérni és hogy ki a célcsoportunk. Egy könyv esetén gyakori mérőeszköz az eladott példányszám, az írott vagy online sajtóban való utalás a könyvre, médiaszereplés, interjúk, stb, de ezek csak azt mutatják, hogy mennyire fogy a könyv. Hogy kik vették, milyen érdeklődésű, végzettségű, nemű vagy korú emberek, az már jobban képet ad arról, hogy eljutott-e a könyv a célcsoporthoz, de ez még mindig nem mond semmit arról, hogy elérte a könyv a célját. Miért vették meg azok, akik megvették? Hogy gondolkodtak a könyben taglalt kérdésekről a könyv olvasása előtt? Elolvasták-e a könyvet azok, akik megvették? És ha igen, mit gondolnak róla? Változott-e a véleményük, egyetértenek-e vele? Ezek mind mérhető, kutatható dolgok, és csak ezek az ilyen és hasonló kérdésekre kapott válaszok kiértékelése alapján lehet azt kimondani, hogy a kommunikációs eszközünk elérte a célját. Anekdotikus esetekre építkezni egy könyv hatásával kapcsolatban hasonlóan ingoványos talajra visz, mint anekdotikus esetek alapján a homeopátia hatásosságát bizonygatni.
Konkretan mit, milyen megkozelitest javasolsz?
Kedves Eva, ha megengedsz par baratsagos megjegyzest. Ne tekintsd kritikanak, plane ne szemelyed elleni tamadasnak. Csak hangosan gondolkodom.
1. Nem csak ket elkotelezett tabor van, hanem van egy csendes tobbseg is… ugy velem Zsolt konyve elsosorban nekik szol, oket szeretne felvilagositani.
2. A Defti Egyetemre valo hivatkozasoddal mintha a tekintellyel valo erveles hiabajat surolnad. Amit pontokba szedve leirsz, az nem megoldokeplet, ugye nem azt javaslod, hogy ezt a “kepletet” alkamazza a Szerzo a konyveben.
3. Kivancsi lennek, Te konkretan mit javasolnal, ha te irnal ilyen konyvet, az miben lenne mas? Nagyon komolyan kerdezem, erdekelne.
4. En ugy velem, Boldogkoi Zsolt nem tudomany-kommunikaciot folytat*, hanem a jozan esz neveben probal az elharapozo sotetseg ellen kuzdeni. Szamomra ugy tunik, ezt sikeresen teszi.
* Javits ki, ha tevedek, en ugy velem, kivulallo laikuskent, hogy tudomany-kommunikacio az amikor konkret tudomanyos eredmenyeket mutatunk be a nem tudos tarsadalomnak, vagy a tudomanyos vilagkepet, annek egy-egy szeletet mutatjuk be. Ezen a teruleten a mai magyar sajto sajnos minden kritikan alul teljesit (tisztelet nehany kivetelnek, pl. Hanula Zsoltnak).
@fordulo_bogyo: Köszönet a megjegzésekért, kritikáért, hozzászóláért, én örülök, ha véleményt tudunk cserélni.
1. Igaz, sokféle olvasóközönséget lehetne megnevezni, de mint irtam, nekem nem volt egyértelmű, hogy akár a csendes többség, vagy az alternativ terápiák iránt csak érdeklődők benne voltak-e a célközönségben.
2. De, akármennyire is furcsa, konkrétan a pontokba szedett listát ajánlom, plusz a hatás kiértékelését, mint stratégiát. Akármi is legyen a kommunikációs eszköz, akár könyv, akár vitairat, egyetemi jegyzet, tudományos vitaest, szótrólap, múzeumok éjszakája, interaktiv tudományos kiállitás. Ezek mindegyike lehet egy természettudománnyal kapcsolatos feladat vagy probléma, aminek a hatterét ajánlatos felderiteni, a résztvevőket feltérképezni, azok közül egy célcsoportot kiválasztani, annak motivációt megismerni, ezekhez passzoló kommunikációs és egyéb elméleteket keresni, majd egy adott “utat” kiválasztani egy adott céllal, és ahhoz különféle megoldásokat kiötölni, ezekből szintén választani, majd azt az adott megoldást kivitelezni, és annak hatását a célközönségre lemérni.
3. Ha én irnék egy könyvet az alternativ terápiákról, akkor először is elolvasnék előtte temérdek szociológiai kutatást, amit az alternativ terápiákat használókról eddig irtak, a motivációikról, arról, hogy mit adnak ezek, amit a hagyományos orvoslás nem ad meg nekik. Ha lenne olyan kérdés, amire nem kapok ezek alapján választ, pályáznék egy olyan szociológii kutatásra, amivel erre a kérdésre választ kapnék, vagy ha lenne temérdek pénzem, outsourcolnám a kutatást. Aztán már igy ebbe belegondolok, nem a nagyközönségnek irnék, hanem az orvosoknak és a döntéshozóknak, és tisztáznám benne az okokat, amiért az emberek egy adott alternativ terápiát választanak és próbálnék megoldási javaslatokat tenni, többféle szinten. Mondjuk most hogy ezt igy leirom, ehhez nem feltétlenül egy könyv lenne a legmegfelelőbb formátum, hanem egy tudományos vitairat, és- vagy tudományos cikk, és-vagy egy orvosi konferencián egy vitainditó előadás, hogy az orvoskat elérjem, illetve a politikusoknak, döntéshozónak totálisan más kommunikációs tervet dolgoznék ki.
4. A tudománykommunikáció egy hihetetlen tág fogalom, ebbe nagyon sokféle tevékenység beletartozik a citizen science-től a tudományos múzeumokon át a kutatók science outreach tevékénységéig, de ide tartozik a tudományos technológiák vagy eredmények marketingje, de még a kutatók közötti együttműködések során fellépő kommunikáció illetve a tudományos témákat érintő business -to-business kommunikáció is tudománykommunkációnak számit, nem csak a tudományos újságirás.
@fordulo_bogyo: Bocs, de az “argument from authority” dolog (ha már belekezdünk….), az szerintem az Évát támadók megjegyzéseibők hatványozottabban érződik. Éva leírta konkrétan, hogy neki honnan van tudománykommunikátori tapasztalata, vagyis ez esetben ez egy eléggé témábavágó forrásmegjelölés.
Zsolt stílusának hatékonyságáról pedig megoszlanak a vélemények, azok körében is, akik fontosnak tekintik a tudománykommunikációt (ezt elég sok beszélgetés alapján elég biztosan állíthatom). Ugyanakkor, és ezt fontos hozzátennünk, mivel igazi adat nem áll a rendelkezésünkre hatékonyságilag (lásd a poszt végét), mindkét oldalon csak személyi preferenciák és ebből eredő vélemények vannak egyelőre.
“először is elolvasnék előtte temérdek szociológiai kutatást, amit az alternativ terápiákat használókról eddig irtak, a motivációikról, arról, hogy mit adnak ezek, amit a hagyományos orvoslás nem ad meg nekik. ” Tehetnenk egy probat: eleg regota vitazom a gmo ellenzoivel kulonbozo forumokon es ossze tudom foglalni mi mozgatja oket. Felteve, hogy ez lenne a kep amit a szociologiai tanulmanyai utan kapna, mi lenne az ervelesi strategiaja?
GMO ellenes pozicio: 1. A tudomany mebizhatatlan, a tudosok mar sok, nagyon veszelyes hibat elkovettek mint pl. a DDT vagy az atombomba. 2. A GMO-kat a nagy biotechnologiai ceget nyomjak, szigoruan a profit erdekeben. 3. Ezek a cegek kilora megveszik a tudosokat akik ezek utan bagatellizaljak a veszelyeket. 4. A GMO a piaci profitorientalt szemleletet vezeti be az elelmiszertermelesbe . 5. A tudosok istent jatszanak a mi borunkre. 6. Aki a GMO-t vedi az a Monsanto (vagy az amerikai financkapitalizmus) fizetett ugynoke.
Most on jon.
@biobender: Akkor most idézem magam: “Ezek olyan végtelenül komplex problémák, amelyeket nem lehet pikkpakk megoldani, és az, aki mondjuk ezután rajtam ezt kérné számon, előtte magán kérje számon, hogy miért is nem számolta fel a háborúkat, éhezést, korrupciót, és még sorolhatnám…”
Bővebben: szerintem a GMO-ellenesség mögött több minden áll, nem csak ezek a motivációk. Nagyon sokan foglalkoztak már ezzel a témával, hihetetlen irodalma van, sokan javasolnak rá megoldást is. Az egyik legújabb koncepció az RRI, responsible Research and Innovation.
Bocs, arrol beszelunk, hogy On hogyan kommunikalna gmo ellenes caoportokkal, ugy , hogy az ne legyen “edeskeves”? Ami az RRI-t illeti, azokat akik szerint a tudosok eleve meghamisitjak jo penzert a kutatasaikat nem fogja elerni. Ha mar megvan a kolcsonos bizalom, akkor mar konnyu, de mit lepne addig is?
@biobender: Ezen a területen szerintem a legérdekesebb és ígéretesebb dolog ami történik az az MIT-n kutató Kevin Esvelt nevéhez fűződik (http://www.sculptingevolution.org/), aki úgy néz, ki, hogy meg tudta győzni az egyébként nem túlságosan GMO-fan Nantucket sziget lakosságát, hogy a közeljövőben ~100.000 génmódosított egeret engedjenek el, hogy a Lyme-kórral felvegyék a harcot. Esvelt, aki maga is korábban gene-drivokon dolgozott, itt is hasonló technológiát akart használni, de ugyanakkor nagy híve a totális transzparenciának, így leült beszélni a sziget lakóival. Mivel azoknak fenntartásaik voltak a CRISPR-el szemben, egy másik, hosszadalmasabb (és több egeret igénylő) megoldást választottak, viszont ebben támogatókra lelt.
http://www.newyorker.com/magazine/2017/01/02/rewriting-the-code-of-life
http://www.theatlantic.com/science/archive/2017/07/a-scientists-plan-to-protect-the-world-by-changing-how-science-is-done/532962/
@dolphin: Nem olvastam meg az Evat tamado megjegyzeseket, de ezt a fakta tekintellyel valo ervelest mindenhol elutasitom.
Szerintem irrelevans, hogy Eva (vagy mas) hol tanult, az a lenyeg, hogy mit mond. Azert kerdeztem Evat, mert nekem men volt vilagos, hogy o (mindt szakember) mit is javasol. Azrt lettam, hogy az ami van azt kritizalja.
Mindjart az o valaszora is reagalok.
@Kalmár Éva:
1.”nekem nem volt egyértelmű, hogy akár a csendes többség, vagy az alternativ terápiák iránt csak érdeklődők benne voltak-e a célközönségben.” – valoban ez nincs igy kijelentve sehol, de szerintem csak nekik erdemes ilyen konyvet irni… te, en Zsolt tudjuk, nekunk folosleges, a hienak meg nem fognak sem meghatodni, sem tanulni belole.
2. “De, akármennyire is furcsa, konkrétan a pontokba szedett listát ajánlom, plusz a hatás kiértékelését, mint stratégiát” – ezt fejtsd ki kerlek… nem ertem. Ott azt olvasom, hogy a diakok kaptak egy probalamt, kiertekeltek, kifejtettek, tanultak… ezt en (vagy Zsolt) hogyan alkalmazzuk?
3. Ez egy nagyon erdekes megkozelites, es nagyon tetszik. Attol tartok azonban, hogy sem az alternativ terapiakat hasznalo orvosok, sem a donteshozok nem lennenek partnerek…. Ugy gondolom, az alternativ terapiak epp a donteshozok sporolasa miatt kapnak zold lampat es hatszelet, azzal sem terhelik az allamkasszat, a TB-t… a polgarok pedig ugy szocializalodtak, hogy elhisznek mindent, amit leirva latnak… elhiszik a cenzurazott egeszseget, a szendi tevhitek gabor irasait… szerintem ezekkal szemben csak a sajat fegyverukkel lehet felvenni a harcot.
4. a sokfele teruletebol a tudomany-kommunikacionak ide csak annak a bulvar es anti-bulvar resze tartozik szerintem, a tobbi irrelevans. Jol gondolom?
@dolphin;”nantucket lakosainak fenntartasai voltak a CRISPR-el szemben”? Ez, ha nem kenne ketsegbeejto, fergetegesen komikus lehetne. Es ezek utan a tudomanyos kommunikacio nagy sikere a kapitulacio a hulyeseg elott?
@biobender: Ha lenne rá időm és végtelen energiám, akkor a fenti lista alapján próbálnám a problémát megközeliteni. Ez nem egy párperces ujjgyakorlat, és nem is a rutin feladat, nincs a GMO-ellenesekre egyetemes megoldás.
@biobender: “nantucket lakosainak fenntartasai voltak a CRISPR-el szemben”? Ez, ha nem kenne ketsegbeejto, fergetegesen komikus lehetne. Es ezek utan a tudomanyos kommunikacio nagy sikere a kapitulacio a hulyeseg elott? “
Ha nem hallgatjuk meg azt, hogy a másik félnek mi a véleménye, mitől tart, legyen az a félelem irracionális vagy racionális, nincs prábeszéd, nincs esély arra, hogy tovább lépjünk. Ez a projekt igenis sikeresek könbyvelhető el. A tudománykommunikáció fennt leirt módszerének épp az lenne a lényege, hogy nyitottak legyünk azokra, akikhez szólni szeretnénk, meghallgassuk az ő véleményüket, és a legidálisabb és valószinűleg a leghatásosabb tudománykommunikációs megoldások pont ilyen párbeszéddel kezdődnek. Jó esetben pedig úgy folytatódnak, hogy a kutatók maguk változtatnak a kutatási protokolljaikon pont ennek a párbeszédnek az eredményeként.
Nem prédikálnunk kéne, meg harcot inditani bizonyos csoportok ellen, mert abból sosem lett konszenzus.
@fordulo_bogyo:
a 2. kérdésedben azt irod, nem érted. Én meg nem értem, mit nem értesz, hiszen már eddig háromszor leirtam ugyanazt.
“.Ott azt olvasom, hogy a diakok kaptak egy probalamt, kiertekeltek, kifejtettek, tanultak… ezt en (vagy Zsolt) hogyan alkalmazzuk?”
A diákok helyett ird be magad, vagy bárki mást.
A feladat vagy probléma a könyv témája.
A folyamat többi részet lásd fenn: analizis, választás, tervezés, döntés, kivitelezés és kiértékelés. Ezeket helyezd mind a könyv témájnak kontextusába.
@fordulo_bogyo:
3. és 4. pont: Pont az a lényeg, hogy tudománykommunikációnak számit az is, ha z orvosokat tájékoztatjuk arról, hogy mi az, amit a hagyományos orvoslásból az alternativ terápiát választók hiányolnak, illetve lobbizunk a politikusok felé, hogy milyen döntéseket hozzanak azért, hogy ezt a folyamatot megváltoztassuk. És ehhez nem feltétlenül több tudományos újságcikket kell irni, hanem más eszközöjet kéne bevetni. Ezek kitalálása, majd a lehetséges megoldások mérlegelése, tervezése, végrehajtása és jó esetben kiértékelése része a fent emlitett innovációs kommunikációtervezés nevű folyamatnak, ami tapasztalataink szerint hatásos.
@Kalmár Éva: “A feladat vagy probléma a könyv témája.
A folyamat többi részet lásd fenn: analizis, választás, tervezés, döntés, kivitelezés és kiértékelés. Ezeket helyezd mind a könyv témájnak kontextusába”
Szerintem Zsolt pontosan ezt tette. Analizalt, valasztott, dontott, kiertekelt es megirta a konyvet.
@Kalmár Éva: Az is legy a lehetseges megkozelitesk kozul, hogy az orvoskat es a donteshozokat celozzuk meg… De az is, hogy az alternativ terapias atveresek celkozonseget.
Szerinted a mai politikusokat, donteshozokat meg lehet gyozni… hatasosan…? Irigylem az optimizmusodat.
Az orvosok eseten nem valasztas kerdese az, hogy nincs eleg idejuk egy betegre… hiaba gyozod meg oket, hogy tobb ido, magyarazat, egyeni torodes kene…
@fordulo_bogyo: az analizis alatt ezt értem:
“2. A problémamegoldás első fázisa a jelenlegi helyzet kiértékelése, kielemzése. Ez egy többhetes folyamat, mely során a diákok feltérképezik az adott probléma “résztvevőit”, hogy kik értintettek az ügyben, melyik résztvevőnek mik a motivációi, hol van ezek között ellentmondás. Megpróbálják kideríteni, hogy milyen folyamatok vezethettek a jelenlegi problémához. Ehhez az adott cég több képviselőjével is találkoznak, meginterjúvolnak üzleti partnereket illetve a helyzetben fontos szerepet játszó szereplőket, újságcikkeket keresnek, végigpörgetik a cég szociális média aktivitását, feltérképezik a versenytársakat, megpróbálják megérteni a potenciális fogyasztók igényeit, félelmeit. Ez a fázis kulcsfontosságú a megoldási folyamatban. Ennek során kiderülhenek olyan háttérproblémák, amelyek megoldásával sokkal közelebb kerül a megbízó az eredeti probléma megoldásához.
Mindehhez nagyon sok elméleti hátteret kapnak, tudományos irodalmat az innováció természetéről, az innovációs ökoszisztémákról, a szociális együttműködésről, bevezetést kapnak a hálózatelméletbe, a tudományos termékeket érintő marketingfolyamatokba és számos, a helyzethez szerintünk kapcsolatos kommunikációs elméletbe. Ugyanis ebben a fázisban minden egyes megállapításukat tudományos elmélettel alá kell támasztaniuk. A megoldáshoz már használhatják a megérzéseiket, tapasztalataikat, saját, addig megszerzett természettudományos vagy mérnöki ismeretüket, de az más a következő fázis.”
Az ugye megvan, hogy a CRISP-rol a azakmanak es a Nobel-bizottsagnak nemileg mas a velemenye? Milyen tudomanyt kommunikal az a tudomanykommunikacio amelyik egyazeeuwn becaicakzl a hulyeseggel szemben? Merr ne legyenek ketsegeink : ennek a kompromisszumnak mindenki szamara az a legfobb uzenete, hogy lam, meg a Nobel-bizottsagban sem lehet bizni : a tudosok MAGUK ISMERTEK EL, hogy a CRISPR veszelyes . Ennel nagyobb ongolt nem tudok elkepzelni – ez Onoknek siker???
Egy kis olvasnivalo erdeklodoknek:
http://www.pnas.org/content/111/Supplement_4#ColloquiumPapersfreeonline
Ezek az osszefoglalok ingyenesen letolthetok illetve online olvashatok:
http://www.nap.edu/search/?term=science+of+science+communication&x=0&y=0
@biobender:
GMO ugyben szinten egy kis olvasnivalo:
http://www.nap.edu/read/21750/chapter/3
@biobender: El lehetne indulni onnan, hogy hogyan jött létre a GMO-ellenesség Európában (milyen tudománykommunikációs ballépések kellettek hozzá…), utána pedig megismerni az adott “GMO ellenes” félelmeit, kiépíthető egy stratégia, amivel hidat találsz hozzá.
Ha pedig nem GMO, érdemes egymás mellé tenni Boldogkői Zsolt cikkeit* (a könyvet nem olvastam), Ferenci Tamás könyvét (és munkásságát**), és pl. Eula Bliss On Immunity: an Inoculation című könyvét.
Jól látszik az átmenet az erőérvelésétől a szakmai alázaton át a hídkeresésig – pedig mindegyik “science communication”.
* Pl. A nagy védőoltás-hazugság, az Origón
**Pl. a Kiegészítő megjegyzések A nagy védőoltás-hazugság című írás kapcsán
@biobender: Nem nagyon hiszem, hogy tényleg tudod, mi a Nobel bizottság véleménye a témáról (már, leszámítva, ha esetleg magad is tagja vagy a bizottságnak), hiszen a rengeteg hype ellenére az idén sem adtak ezért Nobel-t :). Egyébként meg pont a gene-drive kapcsán számos kritikus cikk jelent meg arról, hogy egyáltalán nem eszik annyira forrón a kását.
journals.plos.org/plosgenetics/article?id=10.1371/journal.pgen.1006850
http://www.genetics.org/content/205/2/827
advances.sciencemag.org/content/3/5/e1601910
journals.plos.org/plosgenetics/article?id=10.1371/journal.pgen.1006796
Így, ha a szakma általános álláspontját kellene most jellemezni, aligha a “hurráoptimizmus” lenne a megfelelő jelző. Ennek fényében én sem gondolom azt, hogy a natucketiek döntésével bármi gond lenne – ráadásul az egyszerű tudományetika, hogy nem lehet egy ilyen típusú (nem világos hatékonyságú és végpontú) beavatkozásnál totálisan ignorálni annak a közösségnek a vélményét, amelynek a környezete lesz tk. a kísérlet színhelye.
“De ha valaki úgy érzi, szívesen venne olyan háttérirodalmat, amely a GMO-ellenesek, oltásellenesek, alternatív gyógymódokban hívők vagy egyéb csoportok viselkedésének okait taglalja, szóljon, szívesen írok ezekről külön posztot ha van rá igény.”
Itt akkor a magam részéről tisztelettel bejelentenék egy ilyen igényt. 🙂
xkcd.com/1901/
@Karinthy-paradoxon: Ááá, megelőztél! 🙂
1.
“Why scientists are losing the fight to communicate science to the public”
Scientists and science communicators are engaged in a constant battle with ignorance. But that’s an approach doomed to failure
http://www.theguardian.com/science/occams-corner/2016/aug/23/scientists-losing-science-communication-skeptic-cox
és egy másik cikk, ami egy kicsit más szemszögből mutatja meg a kapcsolatteremtés fontosságát és a konfrontáció hatástalanságát.
“Motivational Interviewing”: Miller argued that rather than instigating confrontation, counsellors should focus on building a relationship of trust and mutual understanding, enabling the patient to talk through his experiences without feeling the need to defend himself. “
http://www.theguardian.com/news/2017/oct/13/the-scientists-persuading-terrorists-to-spill-their-secrets
2.
Aki közel áll Boldogkői Zsolthoz (és olvassa ezt) próbáljon segíteni neki. (itt jóindulatú, baráti – szakmai terelgetésre gondoltam )
Nekem csak ez az infóm van: youtu.be/peQCCBYCxCU?t=1632
pl. a videóban kialvatlanságra panaszkodik (ami ingerülté is teheti) és ha 2végén égeti a gyergyát az nem segít se neki se a környezetének és példaképnek se lehet ajánlani, mint tudományos példakép.
Én pl. kiváncsi lennék, hogy hogyan kell szkeptikusan egészségesen élni. Ő például mit ajánlana és közben mit tesz mellette? Hogyan használja önmagán a racionális elveket?
Amit még javasolnék a barátainak, hogy próbálják BZS-ot megismertetni a Játék és a hálózatelmélettel, ez talán ad egy másfajta nézőpontot. Egész más lesz az eredmény, ha a vitákat játékelméleti szempontból is megvizsgáljuk, esetleg nem nulla összegű játéknak tekintjük. És ha nyitott, akkor a vallások játékelméleti oldalát is felfedezheti, ami evoluciós előnyt jelentett neki.
megj. Én tudománykommunikációs szempontból, emiatt se tartom szerencsének az AntiGMO; antiVaccine, antiScience, antiPharma, – polarizációs jelzőket, mert ezek mind nulla összegű vitába, játékba visznek bele. És ez szerintem már a tudomány szellemén kivül áll.
3.
vagyis ezt az esetet hogyan tudjuk átváltoztatni nem nulla összegűre? Hogyan tud ebből Boldogkői Zsolt is profitálni? Egy biztos őt is bele kell vonni a megoldásba.
@Kalmár Éva
“De ha valaki úgy érzi, szívesen venne olyan háttérirodalmat, amely a GMO-ellenesek, oltásellenesek, alternatív gyógymódokban hívők vagy egyéb csoportok viselkedésének okait taglalja, szóljon, szívesen írok ezekről külön posztot ha van rá igény.”
Én is nagyon kíváncsi lennék egy ilyen írásra.