(A következő poszt informálisan továbbra is létező “gyakornokos” lehetőségünkre jött, szerzője pedig Jezsó Bálint.)

A fosszíliák tanusága szerint, a ma ismert soksejtű állati (Metazoa) törzsek közel fele (11 állattörzs) a kambriumi evolúciós robbanásként emlegetett esemény során fejlődött ki. Természetesen nem ezek voltak az állatvilág legősibb képviselői, a kambrium hajnalán bekövetkezett szédületes sebességű filogenezisnek jócskán volt előzménye. 1946-ban, a dél-ausztráliai Ediacara középhegység finomszemcsés, kovaanyagú üledékében olyan lágytestű élőlények lenyomataira bukkantak, amelyek jóval a kambriumi evolúciós bumm előtt éldegéltek a kontinenseket övező sekélytengerek aljzatán. A jó megtartású leletanyagból több mint 60 faj került leírásra, köztük különböző csalánzószerű lényekkel, és szelvényezett testű állatokkal, mint például a Spriggina, ami egyesek szerint a gyűrűsférgek, mások szerint az úgynevezett Panarthropoda csoport (ami ízeltlábúak mellett medveállatkákat és őslégcsöveseket is magába foglal) őse lehetett. Ezek mellett rengeteg olyan maradványt is találtak, amelyeket semmilyen recens metazoa csoporttal nem tudtak megfeleltetni, így az álltalános vélekedés szerint olyan korai állattörzsek képviselőivel van dolgunk, amelyek a kambrium kezdetére kihaltak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A többsejtűség eredete a földi élet egyik fordulópontja lehetett, nem véletlen, hogy ma is sokan igyekeznek megfejteni, hogy miképpen is történhetett. Az, hogy feltehetőleg többször is bekövetkezett ez az átmenet, elvileg könnyebbé teheti a mögötte álló mechanizmus feltérképezését, nem véletlen, hogy sokan érdeklődnek a téma iránt.

Sexcomb kolléga a Chlorellákon végzett kísérleteket mutatta be nem is olyan régen, én pedig pár éve a Volvox-ok apropóján írtam arról, hogy mit is gondolunk a többsejtű életformák kialakulásáról.

Bármi volt is a valódi molekuláris mechanizmus, biztos, hogy megtörtént és az ediakara időszakban, durván 570 millió éve, nem is olyan sokkal a “hógolyó Földként” aposztrofált globális eljegesedések után, az óceánok mélyét már az ekkortájt megjelenő, komplex többsejtű szervezetek uralták. (Erről az időszakról (is) szól egyébként Attenborough legutóbbi filmsorozata, aki teheti, nézze meg. Reklámblokkunk olvasták. ;-))

Most épp Kínából került elő számos, kifejezetten érdekes fosszília, amelyek egy ún. Lantian bióta képviselői lehettek. A Lantian az eddig ismert legősibb ediakarai együttesnél, az Avalonnál is idősebb lehet a becslések szerint, és nagyon másképpen is néz ki. Ami összességében azt sugallja, hogy az élet már ebben az egészen ősi korban is igencsak sokszínű és gyorsan változó lehetett.

Yuan X, Chen Z, Xiao S, Zhou C, Hua H. (2011) An early Ediacaran assemblage of macroscopic and morphologically differentiated eukaryotes. Nature 470: 390-393.