Azt sem tudom, hol áll a fejem!

Nyakunkon a Halloween és a Mindenszentek, a boszorkák, kísértetek, szellemek és halottak ünnepei. Ilyenkor kedélyesen töklámpást farag a jónép, a tökfejek félelmetesen világítanak a sötétben, miközben a meleg szobában a fejetlen lovas legendájára borzong boldog-boldogtalan. Hogy mekkora valóságalapja lehet egy ilyen történetnek, amiben egy ember fejvesztve lovagol, vagyis inkább a hóna alatt szorongatva a fejét, ne firtassuk, de az bizonyos, hogy egy Mike nevű fiatal kakas fej nélkül élte le élete utolsó másfél évét.

A folytatás csak erős idegzetűeknek ajánlott!

 A történet szerint Mike-ot (több szárnyassal egyetemben) 1945. szeptember 10-én akarta levágni gazdája az aznapi vacsorához. A coloradoi Fruitában élő  Lloyd Olsen külön ügyelt arra, hogy a baromfiak nyakának minél nagyobb része egyben maradjon, ugyanis az volt anyósának a kedvence. Amikor a fejsze lecsapott, a fiatal kakas nem vérzett el, nem esett össze, megrázta magát, folytatta mindennapi teendőit a baromfiudvarban. Hiába vártak pár órát, Mike csak kapirgált tovább. Másnap reggel a fejével a szárnya alatt szundikálva találták meg, ekkor döntött úgy az Olsen házaspár, hogy ha már így életben maradt, megpróbálják szemcseppentővel etetni és itatni a szerencsétlen madarat.

Egy héttel a fejamputáció után Olsen elvitte Mike-ot világot látni Salt Lake City-be, a Utahi Egyetemre. Az egyetem kutatói megállapították, hogy furcsának furcsa Mike fej nélküli léte, de tudományosan megmagyarázható. Mivel még az egyik fül megfigyelhető volt Mike testén, valószínű, hogy nem a nyakat, hanem a fej alsó részét vágta el a fejsze, így végül is Mike nem volt teljesen fejetlen. Az agy egy része, a nyúltvelő (medulla oblongata) és a kisagy (cerebellum) és valószínűleg a hallólebeny egy része is a “törzsön” maradt.

Így érthetővé vált, miért nem vérzett el a szerencsétlen madár. A csirkék agyának vérellátását a belső fejverőér (arteria carotis interna) két ága közötti elágazó érrendszer (anasztomózis) biztosítja, ami a középagy magasságában, vagyis nagyjából ott található, ahol a fejsze átvágta a koponyát és az agyat. Valószínűleg ennek az érrendszernek csak kevés eleme sérült, és helyben kialakult vérrögök akadályozták meg a további vérzést, az épen maradt erek pedig biztosították a megmaradt agysejtek oxigén- és energiaellátását.

Az épen maradt agyterületek pedig elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy az alapvető életfolyamatokat (a keringés és a légzés szabályzása), valamint a mozgás minimális koordinációját szabályozzák. Nem tudni, hogy a megmaradt fülét tudta-e szegény madár használni, így kérdéses, hogy bármilyen külső input befolyásolta-e a mozgását, vagy a mozgás (mint maga a madár) szabadon futott, bármiféle kontroll nélkül.

A, mint láttuk, nem teljesen fej nélküli madár az elkövetkezendő másfél évben látványosságként körbejárta New Yorkot, Atlantic City-t, Los Angelest és San Diegot, az érdeklődők 25 centért cserébe megcsodálhatták a bizarr látványt. Bekerült a Life és a Time magazinba, valamint a Guiness rekordok könyvébe. Tiszteletére minden évben fesztivált rendeznek szülőhelyén, remélhetőleg nem Darwin-díjas programokkal. Így mára Mike a leghíresebb baromfi, és az egyetlen hitelesen bizonyított, fej nélkül élt lény a világon.

Forrás:

Kelly Lambert and Craig Kinsley. 2004. Clinical Neuroscience. Worth Publishers, Incorporated

Zboray Géza: Összehasonlító Anatómiai Praktikum II. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995.

http://www.miketheheadlesschicken.org/mike-media