Régi olvasóink tudják, hogy a tollas dínó – madár kapcsolat feszegetése az egyik nagy vesszőparipánk. primavis kolléga legutóbb az ikonikus Archeopteryx apropóján demonstrálta, hogy ugyan a madár – dinoszaurusz rokonság létező dolog, de minden jel szerint nem egészen úgy, ahogy azt a populáris irodalom szereti felhozni, azaz a madarak maguk nem dinoszaurusz-leszármazottak.
A tucatnyi poszt és számolatlan karakter ellenére, most mégis olyan aspektusát tárjuk fel a madár – dínó kapcsolatnak, amiről eddig nem szóltunk: egy gasztronómiait.
Arról van szó, hogy egy nemrég előkerült Microraptor gui fosszília (egyébként Kínából, de ennek ma már nincs hírértéke) gyomrában felismerhető formában fennmaradt az utolsó vacsorája, ami minden létező jel szerint nem volt más mint egy valódi madár.
A Microraptor egyébként szintén visszatérő vendége blogunknak, volt már itt róla szó korábban is,különleges megjelenésének köszönhetően: kvázi négy szárnya volt, mert a lábain is hosszú evezőtollak voltak, így ősi kétfedeles vadászgépként hasíthatta egykor a levegőt. Már ha valóban repült, mert erről azért volt egy kis vita, ami azzal zárult le, hogy valószínűleg igen, de csak passzívan vitorlázgatott az ősi erdők lombkoronájában.
Régi olvasóink tudják, hogy a tollas dínó – madár kapcsolat feszegetése az egyik nagy vesszőparipánk. primavis kolléga legutóbb az ikonikus Archeopteryx apropóján demonstrálta, hogy ugyan a madár – dinoszaurusz rokonság létező dolog, de minden jel szerint nem egészen úgy, ahogy azt a populáris irodalom szereti felhozni, azaz a madarak maguk nem dinoszaurusz-leszármazottak.
A tucatnyi poszt és számolatlan karakter ellenére, most mégis olyan aspektusát tárjuk fel a madár – dínó kapcsolatnak, amiről eddig nem szóltunk: egy gasztronómiait.
Arról van szó, hogy egy nemrég előkerült Microraptor gui fosszília (egyébként Kínából, de ennek ma már nincs hírértéke) gyomrában felismerhető formában fennmaradt az utolsó vacsorája, ami minden létező jel szerint nem volt más mint egy valódi madár.
A Microraptor egyébként szintén visszatérő vendége blogunknak, volt már itt róla szó korábban is,különleges megjelenésének köszönhetően: kvázi négy szárnya volt, mert a lábain is hosszú evezőtollak voltak, így ősi kétfedeles vadászgépként hasíthatta egykor a levegőt. Már ha valóban repült, mert erről azért volt egy kis vita, ami azzal zárult le, hogy valószínűleg igen, de csak passzívan vitorlázgatott az ősi erdők lombkoronájában.
A legutóbbi lelet is ezt látszik alátámasztani: a madarakból álló táplálék arra utal, hogy a Microraptor sikeres vadász lehetett, amelytől nem állt távol a fára mászás sem, sőt.
Ha pedig sikeresen felment a fára, jó eséllyel valóban képes lehetett a siklásra. (A korábbi cikkek szerint aerodinamikailag az alakja ezt lehetővé tette, és most akkor közvetett bizonyíték született arra nézve, hogy valóban eljutott olyan magasságokba, ahonnan erre lehetősége is volt.)
A látszólag triviális következtetés egy hosszú idő óta húzódó vitában jelent fontos érvet azok számára, akik a fent körvonalazott “sikló-repülős” utat favorizálják az aktív repülés előfutáraként, nem az alternatív nézetet, amely szerint a szárnyak a földön való gyors futás során stabilizálták gazdájukat.
Persze nyitott kérdés marad, hogy attól, hogy ez egy valóban reális útnak tűnik most, valóban ez jelentette-e a mai madarak számára is az első lépést a levegő meghódítása felé. Hiszen ne feledjük, ők egy párhuzamos úton érték el mai formájukat, aktív repülésre képes tollas dínóról pedig nem nagyon van tudomásunk (de primavis majd kijavít, ha mégis :-)).
O’Connor J, Zhou Z, Xu X (2011) Additional specimen of Microraptor provides unique evidence of dinosaurs preying on birds. PNAS 108: 19662-19665.
Hali,
én is le vagyok maradva a populáris irodalom által bemutatott nézetnél. Akkor most mi a kurrens okosság? A közös ős még a dínók radiációja előtt volt? És mit csináltak a valódi madarak, amíg a krétában tomboltak a dinoszauruszok?
Igazad van, nincs tudomásom, de másnak sem, aktívan repülő tollas dinoszauruszról. Ez a széles, lapos és tarajos mellcsont hiányában csak akkor lenne elképzelhető, ha a szárnyakat lefele húzó/lecsapó (tehát az előrehaladáshoz szükséges energiát szolgáltató) izmok nem a mellcsonton, hanem főleg a mellkason (bordákon) helyezkedtek volna el. Ez a helyzet a mai denevéreknél és mivel a denevér mellkas és a tollas dinoszaurusz mellkas mind szerkezetileg mind formailag hasonló, ez a feltételezés nem kizárható, csak éppen a mai napig nem bizonyítható!
Amúgy meg bonyolítja a dolgokat a Microraptor mellkasnak a felépítése is. Jól kivethetően plusz bordákkal is rendelkezhetett (tessék előről hátrafele megszámolni őket ) s a mellkas szétlapulása is nehezíti kép után a pontos definiálást.A vállöv viszont típíkusan dinoszaurusz (teropoda) jellegűek.
Ami a zsákmányt illeti, vázrészei, valószínűleg szintén a lapítottságnak köszönhetően, nem valósághűen helyezkednek el. A helyük a gyomorban lenne és a hústól letisztult csontok a tollakkal és más emészthetetlen részekkel együtt köpet formájában távozhattak volna a ragadozó testéből. Amely viszont bár jóllakott, de valamilyen okból mégis elpusztult. Megfekhette a gyomrát a lakoma! -:))
karcsi: a madarak ugyanolyan jól elvoltak a dinókkal, mint ahogy a többi szárazföldi gerinces! Már csak termetük miatt is csak a kisebb termetűekkel lehettek konkurenciában. S mivel a krétakori valódi madarak túlnyomó többsége vízi környezetben élhetett (erre utalnak a jellegeik is), míg a tollas dinoszauruszokat meg kizárólag szárazföldi környezetből azonosították, ergo szépen elkerülték egymás felségterületeit! Ha meg mégis összeakadtak, megették egymást, ahogy ennél a példánál is láthatjuk.
folyt. igen a közös ős az Archosauria őshüllő csoport volt. Egyébként innen váltak ki a krokodilok és a pteroszauruszok is.
Tudomásom szerint a madarak melegvérűek, a krokodílok meg nem. Akkor meg nagyon messzre kell visszamenni hogy közös őst találjunk. Ez a “ha meg összeakadtak, megették egymást” nagyon jól hanzik, de azt sugalja, hogy egykor minden madár ragadozó volt. Jól érzékelem?
minigandalf:
2011. 12. 11. 0:31
sajna nem! Ez csak olyan költői túlzás volt! Egyoldalú, ugyanis mig a tollas dinoszauruszok többsége tényleg húsevő, s akár ragadozó volt, addig a valódi madarak már igen sokfélék voltak táplálkozásuk szempontjából! Erre utalnak az azonosított leletek csontjai, illetve – ritkábban, mert nemigen marad fenn – a csőrük alakja. A legrégebbi valódi madarak főleg halevők, vagy más tengeri állatokat (főleg gerincteleneket) fogyasztók voltak. De a későbbiek már táplálkozhattak rovarokkal, vagy akár szárazföldi gerinctelenekkel vagy apró gerincesekkel. A dinoszauruszok “megevése” elsősorban a tojásaik, vagy a frissen kikelt fiókáik elfogyasztásaként tételezhető fel.
Ami a melegvérűséget illeti, egyrészt feltételezik – és sok jel utal rá – hogy a tollas dinoszauruszok is azok lehettek (ha nem is teljes mértékben, lám a mai kloákás emlősök, sőt az erszényesek sem teljesen azok!), másrészt az Archosauriák jó 200 millió éve éltek.