Nem értik 11. – Harun Yahya vs. Stanley L. Miller

Mivel a Miller-kísérlet gyakorlatilag minden nagyobb lélegzetű evolúciótagadó munka része, több forrásból is megvizsgálhatjuk, mit írtak róla össze, ha már ilyen alaposan beleástam magamat. Ma az iszlám kreacionizmus kerül terítékre, ugyanis Harun Yahya egész fejezetet szentel Az evolúciós csalás című munkájában ennek a kérdésnek. (A könyv a www.azevolucioscsalas.com oldalon volt eddig elérhető, de ma reggel, amikor ellenőriztem, az oldal már nem élt. Vélhetőleg beszerezhető a szerző saját oldaláról is http://www.harunyahya.com/en.m_book_index.php. Ha nem, torrentoldalakon biztosan megtalálható.) Ugyanis Harun Yahya összes könyve ingyen letölthető, ez azért roppant rokonszenves vonás, legalább nem ezen akar nyerészkedni.

Kezdjük is az élveboncolást!

„Az élet eredetével kapcsolatos legelismertebb kísérlet a Miller-kísérlet volt, amelyet az amerikai kutató, Stanley Miller hajtott végre 1953-ban. „

„Annak ellenére, hogy azóta fél évszázad eltelt, és hatalmas technikai fejlődés következett be, senki nem tett további lépéseket a témában.”

„Mivel tudják, hogy az ilyen kísérletek nem támogatják, hanem épp ellenkezőleg, cáfolják az elméletüket, az evolucionisták jó okkal nem folytatják őket.”

Valamiért itt újra előkerül ugyanaz a marhaság, amivel már találkoztunk. Azóta rengeteg kísérletet végeztek ebben a témában, valamiért ezekről mégsem tud a szerző. Olvas vajon szakirodalmat? Vagy legalább a Wikipediát? Ha olvasna, akkor fél óra alatt tucatjával találhatna közleményeket ebben a témában, meglelhetné a „további lépéseket”, ahogy ezeket én is megtaláltam. Bármilyen biológiai kérdésről a szakirodalom ismerete nélkül értelmesen nyilatkozni egyszerűen lehetetlen.

„Stanley Miller célja az volt, kísérleti úton igazolja, hogy az aminosavak, a fehérjék építőkövei, létrejöhettek „véletlenül” az élettelen Földön, sok milliárd évvel ezelőtt.”

„Mindezek a pontok egyetlen konkrét valóságra mutatnak: Miller kísérletéről nem állíthatjuk, hogy bebizonyította, miszerint élőlények jöhettek létre primitív földi körülmények között.”

„Ez a kísérlet hatalmas izgalmat keltett az evolucionisták soraiban, és kiemelkedő sikerként könyvelték el. A megrészegült boldogság pillanataiban ilyen szalagcímek születtek: „Miller életet teremt”. Pedig a Miller által létrehozott molekulák csak élettelen molekulák voltak.”

Stanley Miller valaha nyilatkozta, hogy ő életet teremtett? Nyilván nem. Akkor mégis mit számít, hogy mit írnak erről teljesen laikus újságírók? A legérdekesebb az egészben, hogy a fejezet első bekezdésében még úgy tűnik a szerző is érti, hogy a feltett kérdés az volt, hogy vajon élőlények nélkül is létrejöhetnek -e szerves anyagok, de a fejezet végére ezt elfelejti és azzal érvel, hogy nem bizonyított be valami olyasmit, aminek a feltett kérdéshez semmi köze sincs.

„Állítólag a későbbiek során az aminosavak a megfelelő sorrendben kapcsolódva fehérjeláncokat alkottak. A véletlenszerűen létrejött fehérjék közül néhányan sejthártyaszerű képződménnyé rendezték magukat, amelyek „valahogyan” életre keltek, és élő sejteket alkottak. Idővel a sejtek egyesültek és élőlények lettek belőlük.”

A sejthártya alapvetően lipidekből áll, valóban fehérjék is találhatóak benne, de önmagukban ezek nem alkotnak „sejthártyaszerű képződményt”. Mellesleg ezek az igazán csodálatos „evolucionista elméletek” valahogyan mindig hivatkozás nélkül állnak, így tökéletesen visszanyomozhatatlanok.

No de lássuk a megdönthetetlen tényeket!

„A „hideg csapdának” nevezett mechanizmus segítségével Miller izolálta az aminosavakat a környezetüktől, amint létrejöttek. Ha nem tett volna így, a környezet tulajdonságai, amelyben az aminosavak létrejöttek, azonnal elpusztították volna ezeket a molekulákat. Jóllehet az izolációnak ez a tudatos mechanizmusa nem létezett primitív földi körülmények között. E nélkül viszont akár egyetlen létrejött aminosav is azonnal felbomlott volna. Richard Bliss vegyész így fejezte ki ezt az ellentmondást: „Bizonyos, hogy a hidegcsapda nélkül az áramforrás elpusztította volna a létrejött vegyületeket.”

Hol is kezdjem? Mint ahogy láttuk, aminosavak, ibolyántúli sugárzás, hirtelen hőmérséklet-emelkedés hatására is képződhetnek, tehát nem kizárólag villámok szolgáltathatnak energiát ehhez a folyamathoz. Azon kívül, ha belátjuk azt a nagyon egyszerű tényt, hogy a kísérletben az elektromos kisülés a természetben megtalálható villámokat modellezi, meg is találhatjuk a megoldást a rejtélyre: A villám ugyanis pillanatszerű jelenség, egyszer bevág mondjuk egy tengeröbölbe, aztán magától megszűnik, nincs ami elbontaná a keletkező vegyületeket. Miller nyilván nem használhatott igazi villámot, egyrészt mert literes lombikja volt, nem állt rendelkezésére a Csendes-óceán, másrészt pedig a kísérletét nem egymillió éven át folytatta, hanem néhány röpke órán át, így nem volt ideje, hogy kivárja, hogy két szikra között napok teljenek el. Ha viszont energiaforrásként egy valódi villám szolgál, ezek az ellenérvek föl sem merülnek, azért, mert a villám nem egymillió éven át csap be folyamatosan ugyanabba a húsz literes edénybe.

Egy másik probléma ezzel, hogyha előkeressük Miller eredeti, 1953 -as közleményét <1> és megnézzük a saját rajzát a felszerelésről, megtudhatjuk, hogy ez a bizonyos nagyon rejtélyes nevű „hidegcsapda” valójában egy visszafolyós hűtő, amely a forralólombikban keletkező gőzt hűti le, hogy a víz újra cseppfolyóssá váljon. Mi lehet vajon ez a természetellenes folyamat, amikor az elpárolgott vízgőz lehűl és újra cseppfolyóssá válik? Ezt a természetben esőnek hívják, úgyhogy kijelenthetjük, hogy „primitív földi körülmények között” mégiscsak létezett „hőcsapda”, esőnek hívták. A hiba valószínűleg ott lehet, hogy a szerzőnek fogalma sincs arról, mi az a visszafolyós hűtő. Így már ugye nem is olyan rejtélyes, ha megnézzük az eredeti közleményt?

„A Miller által szimulált primitív légkör egyáltalán nem volt reális. Az 1980-as évekre a kutatók már egyetértettek abban, hogy a primitív földi légkör nitrogént és szén-dioxidot tartalmazott metán és ammónia helyett. Hosszas hallgatás után maga Miller is bevallotta, hogy az általa használt gázkeverék nem volt realisztikus.”

Hosszas hallgatás után maga Miller is „bevallotta”? Maga Stanley Miller 1959 -ben közölt egy cikket <2>, aminek körülbelül a harmada arról szól, hogy vajon milyen lehetett az ősi Föld légköre? Ennek fényében a „hosszas hallgatás” és a „bevallás” egyszerűen nem igaz, maga Miller már az ötvenes években foglalkozott a kérdéssel, ami jól mutatja, hogy végig tisztában volt azzal, hogy az ősi Föld légkörének nem ismerjük a pontos összetételét.

„Akkor pedig miért ragaszkodott hozzá Miller, hogy ezeket a gázokat használja? A válasz egyszerű: ammónia nélkül nem lehetett aminosavakat szintetizálni.”

Maga Miller sem egyetlen gázkeveréket próbált csak ki, azóta pedig a legkülönbözőbb összetételű gázkeverékekből sikerült aminosavakat létrehozni, Miller 1972 -es kísérletében csak nyomnyi mennyiségű ammóniát alkalmazott, nagy mennyiségű nitrogéngáz mellett <3>, tehát magának Millernek is sikerült nitrogénlégkörből aminosavakat előállítani. (Nyilván nyomnyi mennyiségű ammóniát nyugodtan tartalmazhatott az ősi légkör.) Ezen kívül mások olyan kísérleteket is végeztek, ahol szén-monoxid, víz és nitrogén és víz keverékéből állítottak elő aminosavakat <4>. Tehát az, hogy ammónia nélkül nem lehet aminosavakat szintetizálni egyszerűen csak nem igaz. De ha már nekiálltam, kerestem erről még közleményeket:

Cleaves HJ, Chalmers JH, Lazcano A, Miller SL, Bada JL. (2008): A reassessment of prebiotic organic synthesis in neutral planetary atmospheres. Origin of life and evolution of the biospheres 38(2): 105-115

Ebben a közleményben vizet, szén-dioxidot és nitrogént használtak, ezen kívül kalcium-karbonátot és aszkorbinsavat tettek a lombikba, majd elektromos kisülésekkel közöltek energiát a rendszerrel. A kísérletet negyvennyolc órán át folytatták, a végén aminosavak (aszparaginsav, glutaminsav, szerin, glicin, alanin, β-alanin, γ-aminobutirsav, α-aminobutirsav), mégpedig körülbelül 1% -os kitermeléssel, vagyis a jelenlévő nitrogén 1% -a be is épült az aminosavakba, ami egyértelműen jó arány. Ezek után kipróbálták, hogy mi történik, ha oxigént is adnak a gázelegyhez? Meglepő módon, így is képződtek aminosvak, főleg alanin és glicin. Vagyis az állítások, hogy aminosavak nem képződnek ammónia nélkül illetve oxigén jelenlétében egyértelműen hibásak.

Ruiz-Bermejo M, Menor-Salván C, Osuna-Esteban S, Veintemillas-Verdaguer S. (2007): The effects of ferrous and other ions on the abiotic formation of biomolecules using aqueous aeorosols and spark discharges. Origin of life and evolution of the biospheres 37: 507-521

Ebben a kísérletben metán, nitrogén és hidrogén keverékét használták, a rendszerrel energiát elektromos kisülésekkel közöltek, és négy kísérletben négy különböző oldatot használtak, amelyek összetétele itt látható, nem meglepő módon a kísérletben aminosavak keletkeztek.

„J. P. Ferris és C. T. Chen amerikai tudósok megismételték Stanley Miller kísérletét olyan atmoszferikus közegben, amely szén-dioxidot, hidrogént, nitrogént és vízgőzt tartalmazott, és egyetlen aminosav-molekulát sem sikerült szintetizálniuk.”

Lássuk csak, olvassuk csak el ezt a közleményt, vagy legalább az abstractját! Mit is csinált ez a két kutató? Metán és vízgőz keverékét kezelték ibolyántúli sugárzással, és meglepő módon azt tapasztalták, hogy így is szerves anyagok keletkeztek a kiindulási szervetlen anyagokból, formaldehid, acetaldehid, metanol, etilén-glikol, etanol, aceton, izopropil alkohol, metil-etil-keton, izobutilalkohol, tert-amilalkohol keletkezett. Ha nitrogént is adtak a gázelegyhez, a keletkező termékek nem változtak. Akkor tulajdonképpen ők mennyiben „ismételték meg” Miller kísérletét? Például hol vannak ebből az elektromos kisülések? Ja, nem Miller kísérletét ismételték meg, hanem egy teljesen más kísérletet végeztek. Ebben szintén rengeteg különféle szerves anyag képződött, amik élőlények alkotóelemei lehetnek, de éppen aminosavak nem. Ez mennyiben cáfolja azt, hogy Miller teljesen más körülmények között aminosavak képződését tapasztalta? Rejtély. Annál inkább, mivel Miller és mások is végeztek ammóniában szegény gázkeverékekkel kísérleteket, ahol aminosavak képződtek.

„Kevin McKean így ír erről a Discover magazinban publikált cikkében: Miller és Urey metán és ammónia keverékével próbálta imitálni az ősi földi légkört… Szerintük a Föld fém, kő és jég teljesen homogén keveréke volt. A legújabb tanulmányok azonban egyetértenek abban, hogy azokban az időkben a Föld nagyon forró volt, és olvadt nikkel és vas keverékéből állt. Ezért az atmoszféra nagyrészt nitrogén, szén-dioxid és vízgőz keverékéből kellett, hogy álljon. Ezek azonban nem annyira megfelelők a szerves molekulák szintetizálásához.”118

Megint ugyanezzel a taktikával találkozunk, újra valami egetverő marhaságot állít és úgy tesz, mintha az az „evolucionisták” állítanák. Természetesen forrás nélkül. Érdemes elgondolkodni ezen a kijelentésen: „Szerintük a Föld fém, kő és jég teljesen homogén keveréke volt”. Tekintsünk el attól az apró önellentmondástól, hogy fém kő és jég keveréke önmagában sem homogén, de nézzük meg Miller eredeti kísérletét! Találunk benne jeget? Nem. Követ? A Földön található rengeteg különböző kőzetből egyet sem tettek bele, úgyhogy nem. Fémet? A szikrát adó két elektródon kívül nem. Akkor tulajdonképpen miről beszél itt a szerző, mi köze ennek az állításnak a Miller kísérlethez?

A másik állítás elég furcsa, miszerint az élet kialakulásakor a Föld olvadt nikkel és vas keverékéből állt. Hol voltak a szilikátok, amelyek a bolygó kérgét most alkotják? Mégis hogyan gondolják, hogy élőlények éltek olvadt vason? A vas olvadáspontja ugyanis 1538 Celsius fok. Hogyan lehetett egy ilyen bolygón folyékony víz? Mondjuk a másik kérdés, hogy oké, szerinte az élet nem kialakult, hanem teremtették, de akkor a teremtett élőlények hogyan maradtak meg egy olvadt vastömbön?

Én mindenhol úgy olvastam, hogy a gaz „evolucionisták” szerint az élet akkor jelent meg a Földön, amikor az már lehűlt, folyékony vízből álló óceánok terpeszkedtek a felszínén. Hogy ez az olvadt vastömbös marhaság honnan jön és mégis mi rá a bizonyíték, rejtély, a szerző szerint Kevin McKean a Discover magazinban írt erről, a 118. hivatkozás mégis így szól: Kevin Mc Kean, Bilim ve Teknik, 189. szám, 7. o. A Bilim ve Teknik egy török nyelvű ismeretterjesztő újság.

„A Miller kísérletét érvénytelenítő másik pont az, hogy az aminosavak feltételezett kialakulásának idején elég oxigén volt a légkörben ahhoz, hogy elpusztítsa őket. Ezt a tényt, amit Miller teljesen figyelmen kívül hagyott, a 3,5 milliárd éves kőzetrétegekben talált oxidálódott vas és uránium bizonyítja.”

Ha kicsit fentebb lapozunk, máris megtalálhatjuk a közleményt, ami egyértelműen mutatja, hogy oxigén jelenlétében is képződnek aminosavak, amelyek nem bomlanak el. Milyen volt a Föld légköre az élet kialakulásakor? Ezt jelenleg nem tudjuk. A szerző sem tudja megmondani, milyen volt az a bizonyos légkör, így ez alapján támadni Miller 1953 -as kísérletét elég fölösleges. Ha egyszer kiderül végre, milyen gázelegyről van szó, akkor meg lehet vizsgálni, abban hogyan képződhetnek például aminosavak, addig annyit tehetünk, hogy a lehető legtöbb különböző gázelegyben elvégezzük ezt a kísérletet. Mint fentebb is látszik, ez megtörtént, mindenféle redukáló, semleges, ammóniát tartalmazó vagy nem tartalmazó légkörben kialakulhatnak aminosavak.

„Másrészt viszont olyan környezetben, ahol nincs oxigén, nem lehet ózonréteg sem, akkor pedig az aminosavakat azonnal elpusztította volna az intenzív ultraibolya sugárzás.”

Nem hogy nem pusztította volna el az aminosavakat az ibolyántúli sugárzás, hanem éppen hogy aminosavak képződésének energiaszükségletét képes fedezni, ahogyan azt kísérletesen is igazolták. <5> Mondjuk ezt az állítást egészen pontosan cáfolja az az egyszerű tény, hogy üstökösökben <6,7,8>, meteorokban <9> is találtak szerves anyagokat, például aminosavakat is. Ezek hogyhogy nem bomlottak le azonnal, hiszen ezeket semmilyen ózonréteg sem óvhatta? Másik kérdés, hogy az előbb éppen a mellett érvelt, hogy az ősi légkörben biztosan volt oxigén, tehát nem igazán érthető, miért kerül elő, hogy mi van, ha nem volt?

„Miller kísérletének végére sok olyan szerves sav is szintetizálódott, amelyek pusztító hatásúak minden élő dologra nézve.”

Mik ezek az anyagok? Honnan tudjuk, hogy keletkeztek? Hivatkozást megint nem kapunk.

„Ha az aminosavakat nem távolítja el azonnal ebből a közegből, elkerülhetetlenül megkezdődött volna lebomlásuk, vagy kémiai reakciók útján más anyagokká való átalakulásuk.”

„A közeg valójában savas keverékké változott, amely elpusztította és oxidálta a létrejött hasznos molekulákat.”

Miller nem távolította el az aminosavakat ebből a közegből, mint az eredeti ábrán is látható, egy zárt körben keringette a reakcióelegyet egy héten át. Miről beszél a szerző? Miért nem bomlottak akkor le ezek az aminosavak ez idő alatt? Másik kérdés, hogy ezek a bizonyos rejtélyes szerves savak miért nem bontották el a kísérletben keletkező aminosavakat? Vagy ez a bizonyos „hidegcsapda” a magyarázat, ami valójában egy visszafolyós hűtő? Magyarán hogyan vette ki Miller egy oldatból hűtéssel csak az aminosavakat, úgy, hogy a többi szerves sav az oldatban maradt? Ha a szerző legalább a saját érveit átgondolná, mielőtt leírná, nem keveredne folyton önellentmondásba a szerző. Ha pedig a közeg elpusztította az aminosavakat, hogyan mutatta őket ki Miller?

„Továbbá a kísérlet végére számos jobbkezes aminosav is szintetizálódott.121 Ezeknek a létezése önmagában cáfolta az elméletet, mivel a jobbkezes aminosavak nem képesek részt venni az élő szervezetek felépítésében.”

Ez megint egyszerűen nem igaz. D aminosavakat tartalmaznak egyes baktériumok sejtfalai, de még többsejtűekben is van példa D aminosavakra, például itt egy közlemény <10>, ahol kúpcsigák mérgének aktív peptidjeit vizsgálva figyeltek fel arra, hogy ezek D-valint és D-gamma-hidroxivalint is tartalmaznak. Szóval az állítás, miszerint D aminosavak nem képesek részt venni élő szervezetek felépítésében egyszerűen csak nem igaz.

„Vagyis a körülmények, amelyek között Miller kísérletében aminosavak szintetizálódtak, nem voltak alkalmasak az életre.”

Ellentétben az olvadt vasgolyóval? Olyan pedig ugye nem lehetséges, hogy mondjuk egy óceán egyik pontján létrejönnek az aminosavak, egy másik pontján, mondjuk kilencezer kilométerrel távolabb, teljesen más körülmények között pedig létrejön az élet? (Ez kb. a Hawaii-Grönland távolság) Ezt a lehetőséget mikor és hogyan zárta ki?

„Az egész kísérlet nem más, mint célzott és ellenőrzött laboratóriumi kísérlet aminosavak előállítására. A felhasznált gázok típusát és mennyiségét szándékosan úgy határozták meg, hogy ideális közeget biztosítson az aminosavak létrejöttéhez. A rendszerrel közölt energia nem volt sem túl sok, sem túl kevés, hanem pontosan úgy határozták meg, hogy előidézze a kívánt reakciókat.”

Ezzel az érvrendszerrel egyetlen aprócska baj van: 1953 -ban senkinek a leghalványabb fogalma sem volt arról, hogy mégis milyen típusú gázokból és hogyan jöhetnek létre aminosavak. Miller már csak azért sem állíthatta be szándékosan a kísérlet körülményeit, mert nulla adattal rendelkezett arról, hogy mégis milyen gázokból és hogyan lehet aminosavakat előállítani. De ha kicsit beleássuk magunkat a szakirodalomba, rengeteg cikket találhatunk, ahol a legkülönbözőbb gázelegyekkel a legkülönbözőbb módon közölt energia aminosavakat hozott létre, tehát ez az állítás megint egyszerűen csak nem igaz.

„A kísérleti berendezést teljesen elkülönítették, hogy ne szivároghasson be semmiféle káros vagy az aminosavak szintézisét gátló anyag – márpedig ilyenek bizonnyal bőven előfordultak a primitív földi légkörben.”

Nem tudom feltűnt -e de odakint nem egy szén-dioxidból, nitrogénből, metánból álló légkör gomolyog, hanem egy ~20% oxigént és ~80% nitrogént tartalmazó gázelegy, ami nagymértékben eltér az ősi Földi légkörtől. Ha nem zárták volna le a rendszert légmentesen, mégis hogyan lehetett volna megtartani a kísérlethez szükséges gázokat, vagy megakadályozni, hogy a kísérletben használt vízgőz egyszerűen elillanjon? Sőt, hogyan lehetett volna egyébként megakadályozni, hogy a földi élőlények által termelt aminosavak szennyezzék a kísérletet? Ez az igazán nevetséges ellenérvek egyike.

Mik ezek az aminosavak szintézisét gátló anyagok? Honnan tudjuk, hogy „bőven előfordultak” az ősi légkörben? Újabb meseszerű elemek bizonyítéknak álcázva.

„Azt állítani, hogy a fehérjék véletlenül jöttek létre természetes körülmények között, még kevésbé megalapozott, mint az aminosavak esetében. A fehérjeszintézis nem lehetséges vízben. Amikor az aminosavak fehérjékké állnak össze, peptidkötéssel kapcsolódnak egymáshoz. A peptidkötés kialakulása közben egy vízmolekula szabadul fel. Ez a tény minden kétséget kizáróan cáfolja az evolucionistáknak azt az állítását, hogy az élet a vízben alakult volna ki. A Le Chatelier-elv szerint egy olyan reakció, amelynek során víz szabadul fel (kondenzációs reakció) nem mehet végbe vizes közegben.”

Ekkora marhaságot nagyon régen olvastam. Mégis mondjuk egy emberi testben hogyan történik a fehérjeszintézis? Alkoholban? Benzolban? Az emberi testben például minden folyamat vizes oldatban megy végbe és legjobb tudomásom szerint aminosavakból fehérjét szintetizálunk, tehát talán mégiscsak lehetséges elvétve vízben fehérjeszintézis. Hogy a Le Chatelier-elv miben gátolja a fehérjeszintézist, újabb rejtély. Ha pedig arra gondol, hogy enzimek nélkül lehetetlen peptidkötések kialakítása, rossz hírem van, legutóbb is tárgyaltam két kísérletet, ahol az aminosavak peptidekké álltak össze.

Ez az írás az állatorvosi lova (és egyben ősforrása) minden hasonló írásnak, a fő ellenvetések jól látszanak. Ezek egy része egyszerűen nevetséges kötözködés, ami egyszerűen tisztázható lenne, ha a szerző csak pár percet szán arra, hogy utánagondoljon annak, mit is ír éppen. Az ellenérvek másik része kísérletesen cáfolható, amit maga a szerző is tudna, ha valaha megpróbált volna utánanézni, mit is ír a szakirodalom ezekről a kérdésekről. Hogy hogyan tudott mégis ekkora népszerűségre szert tenni? Valószínűleg a hívek közül soha senki sem ellenőrizte az állítások valóságtartalmát.

A legfurcsább az egészben az a túlzott egyszerűsítés, amivel az ősi Föld légkörének kérdését kezeli. Gondolkodjunk egy kicsit! Milyen a Föld légköre most? Milyen egy vulkán kürtőjében? Milyen gázok oldottak egy trópusi tengerben, a Balatonban, az Antarktisz vizeiben vagy épp egy gejzírben? Milyenek a körülmények egy mélytengeri hőforrás mellett, vagy éppen egy mélytengeri árokban? Milyen a környezet a Szaharában vagy éppen Kanadában? Télen vagy nyáron? Ugyanígy soha senki sem veszi figyelembe, milyen ásványok lehettek a közelben, melyek szolgálhattak a reakcióhoz katalizátorként, pufferként, vagy éppen melyek köthettek meg töményíthettek be egyes vegyületeket? Ezeket a szédítő lehetőségeket egy mondattal intézik el: Nem lehetett. Miért nem? Erről semmit sem írnak.

<1> Miller SL (1953): A production of amino acids under possible primitive Earth conditions. Science vol. 117 no. 3046 pp. 528-529

<2> Miller SL, Urey HC (1959): Organic product synthesis on the primitive earth. Science vol. 130 no. 3370. pp. 245-251o

<3> Trump JE, Miller SL (1972): Prebiotic synthesis of methionine. Science vol. 178. no. 4063 pp. 859-860

<4> Miyakawa S, Yamanashi H, Kobayashi K, Cleaves HJ, Miller SL (2002): Prebiotic synthesis from CO atmospheres: Implications for the origins of life

<5> Sagan C, Khare BN. (1971): Long-wavelength ultraviolet photoproduction of amino acids on the primitive Earth. Science. 173(3995):417-20.

<6>A’Hearn MF, Belton MJ, Delamere WA, Kissel J, Klaasen KP, McFadden LA, Meech KJ, Melosh HJ, Schultz PH, Sunshine JM, Thomas PC, Veverka J, Yeomans DK, Baca MW, Busko I, Crockett CJ, Collins SM, Desnoyer M, Eberhardy CA, Ernst CM, Farnham TL, Feaga L, Groussin O, Hampton D, Ipatov SI, Li JY, Lindler D, Lisse CM, Mastrodemos N, Owen WM Jr, Richardson JE, Wellnitz DD, White RL (2005): Deep Impact: Excavating comet Tempel 1. Science 310(5746):258-64

<7>Lisse CM, Vancleve J, Adams AC, A’hearn MF, Fernández YR, Farnham TL, Armus L, Grillmair CJ, Ingalls J, Belton MJ, Groussin O, McFadden LA, Meech KJ, Schultz PH, Clark BC, Feaga LM, Sunshine JM. (2006): Spitzer spectral observations of the Deep Impact ejecta. Science 313(5787):635-40

<8>Sanford SA (2008): Terrestrial analysis of the organic component of comet dust. The annual review of analytical chemistry 1:549-78

<9>Herd CDK, Blinova A, Simkus DN, Huang Y, Tarozo R, Alexander CMOD, Gyngard F, Nittler LR, Cody GD, Fogel ML, Kebukawa Y, Kilcoyne ALD, Hilts RW, Slater GF, Glavin DP, Dworkin JP, Callahan MP, Elsila JE, Gregorio BTD, Stroud RM (2011): Science vol. 332 pp. 1304

<10>Pisarewicz K, Mora D, Pflueger FC, Fields GB, Marí F. (2005):Polypeptide chains containing D-gamma-hydroxyvaline. Journal of the american chemical society 127(17):6207-15.

<11> Imai E, Honda H, Hatori K, Brack A, Matsuno K (1999):Elongation of peptides in a simulated submarine hydrothermal system. Science vol. 283 no. 5403 pp. 831-833

<12>Leman L, Orgel L, Ghadiri MR (2004): Carbonyl sulfide-mediated prebiotic formation of peptides. Science vol. 306 no. 5694 pp. 283-286