(primavis kollega vendégposztja következik)
Az ÉK- Kinában található
Liaoning tartomány tollas dinoszauru-szokról már világszerte
ismert mezozoikumi lelőhelyei újabb „csodalényt” szolgáltattak. Ráadásul ez jóval idősebb is
az eddigi leleteknél, hiszen korát 155-159 millió évre becsülik.
(primavis kollega vendégposztja következik)
Az ÉK- Kinában található
Liaoning tartomány tollas dinoszauru-szokról már világszerte
ismert mezozoikumi lelőhelyei újabb „csodalényt” szolgáltattak. Ráadásul ez jóval idősebb is
az eddigi leleteknél, hiszen korát 155-159 millió évre becsülik.
A majdnem komplett csontvázú,
holló méretű s szinte teljesen tollakkal borított maradvány az
Anchiornis huxleyi nevet kapta és a Liaoning Őslénytani
Múzeum tulajdonát képezi.
Lelőhelye Daxishan településen
található (Jianchang megye) és a Tiaojishan Formációhoz tartozik.
Ez utóbbit a Középső-Jura – Felső-Jura határára helyezik,
s a lelet is a Felső-Jura legalsó emeletének (Oxfordi) felel meg.
Tehát valamennyivel idősebb a közismert bajorországi solnhofeni
palarétegek koránál, amelyeket kb. 150 millió évre becsülnek (Tithoni
emelet) s amelyekből az első Archaeopteryx
leletek származnak.
Az új tollas
lény rendkívüli hasonlatosságot mutat a nála jóval fiatalabb (125
millió éves) Microraptor-ral, elsősorban az alsó végtag
tollakkal való borítottságát illetően.
Csonttani jellegzetességeit
illetően a Troodontiákhoz sorolandó, számos hasonlóságot mutatva
a Dromaeosauridákkal, de az Archaeopteryx-el is.
Tollazatát
tekintve, a felső végtag autopódiumán (=manus, vagyis kéz) 11,
a lábszárcsonton 12-13, míg a „csüdön” 10-11 nagy tollra emlékeztető
képződmény található. S természetesen, a hosszú farok tájékot
is nagyjából hasonló tollak szegélyezik.
A „szárnyon”
levő „evezőtollak” vitorlái a Micoraptor-nél és
az Archaeopteryx-nél találhatóakkal szemben nem aszimmetrikusak
és az I-rendűek hosszabbak, mint a II-rendűek (a kézen lévőket
az alkaron elhelyezkedőkhöz viszonyítva). Hasonló tollak találhatóak
az alsó végtagon is. A lábszáron levők hosszabbak lévén, mint
a lábközépcsonton („csüd”) található s arra merőleges elhelyezkedők.
Hasonló, de jóval rövidebb tollak borítják az ujjakat is, egészen
a karmokig. Ez is egyedi jelleg és ismeretlen a többi tollas dinoszaurusznál.
Pihe- és pehelyszerű
tollak találhatóak a test többi részén, a többi tollas dinoszauruszhoz
hasonlóan.
A jellegek
alapján a szerzők a leletet az ősi Dromaeosauridákhoz és azoknak is
az ősi Troodontia-típusához sorolják. Szerintük az előbbi csoport
közös tőről fakadna a madarakhoz vezető Archaeornithes csoporttal.
(ld. kladogram)
A cikk természetesen
nem maradt visszhang nélkül és a folyóirat legújabb számában Lawrence Witmer máris siet kijelenteni, hogy ez a lelet
is bizonyítja a madarak dinoszauruszokból való eredetét. Ez természetesen
akkor lenne igaz, ha az Archaeopteryx,
amelyet a dinoszaurusz-madár eredet hívei konzekvensen madárnak
tartanak, tényleg az is lenne. Csak hát, mint már a „Madarak”
poszthoz csatolt tanulmányomban kifejtettem, ez egyre kevésbé tűnik
valószínűnek.
Mindenesetre,
az Anchiornis felfedezése ismét bizonyítja, hogy a teropodák
közt nemcsak a Rex-hez hasonló óriás ragadozók, hanem apró termetűek
is voltak*, valamint azt is, hogy a tollazat igen hamar megjelent
az állatvilágban, ráadásul a hüllők nem is csak egy csoportjánál.
Mivel a tollazat funkciói hasonlóak kellett legyenek (védelem, hőszabályozás,
költés, ivari kétalakúság biztosítása), nincs miért csodálkozni
azon, hogy megjelenési formái sem különböznek jelentősen. Természetesen,
lehet következtetni a hosszabb, gerinccel ellátott, evezőtollakhoz
hasonló képletekből a repülési képességekre is, de tudomásul
kellene venni, hogy azokhoz a tollakon kívül más jellegek létére
is szükség van. Valamennyi kistermetű, hosszú tollképletekkel fedett
végtagú, dinoszaurusz-típus képes lehetett persze sikló-vitorlázó
repülésre, de a valódi madarakra jellemző aktív repüléshez már
több kell. De ezeket a csonttani (hiszen a zsigerekre nem hivatkozhatunk,
mivel nem maradtak fenn) jellegeket egyetlen tollas dinoszaurusznál,
de még az Archaeopteryx-nél sem találjuk meg. Viszont már
megvannak a legalsó krétából (144 millió évtől) már ismert valódi
madaraknál (Ornithurae-Neornithes).
Mindebből
, bárki levonhatja a megfelelő konklúziókat!
(* dolphin megj.: a közelmúltban előkerült "mini T-Rex" arra enged következtetni, hogy a Rex-vonal esetében a megnagyobbodott testméret csak később szerzett jelleg.)
Witmer, LM (2009) Palaeontology: Feathered dinosaurs in a tangle. Nature 461: 601-602.
Hu D, Hou L, Zhang L, Xu X (2009) A pre-Archaeopteryx troodontid theropod from China with long feathers on the metatarsus. Nature 461: 640-643.
persze, Turner és társai (Turner, Alan H. et al. 2007: A Basal Dromaeosaurid and Size Evolution Preceding Avian Flight. Science. 7 September 2007. 317, 1378–1381.) már kideriteték, hogy ez a növekedés a Középső-Jurában következett be!
ezt ne hagyd így “nem maradt vízhang nélkül” (sic!)