Kicsit a legutóbbi poszt apropóján (másrészt mert most nincs időm többet írni), ajánlom mindenki figyelmébe az Evolution: Education and Outreach legutóbbi számát, amely teljes egészében az "átmeneti fosszíliáknak" szenteltek.
A terület nagyjai írnak a hal – szárazföldi gerinces átmenetről, a cetek kialakulásáról, a madarakról (primavis kommentjeire bizton számíthatunk e kapcsán ;-)) és még szinte mindenről, ami csak eszünkbe jut.
Külön ajánlanám a "hiányzó láncszem" fogalmát (ismételten) helyretevő cikket. Ahogy Louise Mead írja: "A "hiányzó láncszem" fogalma egy "archaikus kifejezés", amit az Előlények Nagy Láncolatához köthetünk, a fizikai és metafizikai világot töretlen láncolatként szemlélő világképhez."
háát, ha a lotószámok terén is ilyen sikeresen jósolnál…-:)))
Nem akarok túl sokat okoskodni. Ahogy a tanulmányomban és még sok hozzászólásomban is jeleztem, én sem mikro, sem makro evoluciót, nem ismerek, csak evolúciót! Az előbbiek csak segédfogalmak, amelyek az eligazodást segitik. A “makro” = a “nagy útjelző táblák” kirakásával, a “mikro” meg kisebbekkel! A hiányzó láncszemről meg Ida-nál már irtam.
Semmiféle bizonyitékunk nincs és sohasem lesz arra, hogy a szépen sorrendbe rakott típusok egymás leszármazottjai, vagy egymással párhuzamos utat bejáró evolúciós folyamat eredményei!
Ez érvényes mind a korai páncélos kétéltük, mind a korai hüllők, mind a korai madarak vagy emlősök fejlődéstörténetére is.
Persze értelmezési, didaktikai célokból a fejlődés fokait illusztrálni kell, de mindig fel kellene hívni rá a figyelmet, hogy az egymást követő típusfajok nem jelölnek közvetlen leszármazási kapcsolatot is.
Maradva a madaraknál, a tanulmányban kimutattam, hogy miért nem lehet a Longipteryx a tyúk őse, mig az Ichthyornis meg a többivel ellentében (kivéve a Gallust) nem passzol a sorban, mert Ornithurae volt (szemben a Sauriurae-kal).
Mellesleg, Kevin Padian a madarak dinoszauruszokból való leszármaztatásának egyik élharcosa, így elképzeléseink eléggé ütik egymást.
Primavis, mit szólsz ehhez az újonnan leírt dinóhoz, a Limusaurushoz?
http://scienceblogs.com/tetrapodzoology/2009/06/limusaurus_is_awesome.php?utm_source=nytwidget
jópofa jószág lehetett!-:)))
A cikk egy eléggé nagy katymasz, kever-kavar pl. au ujjakkkal (nem ismeri Hinclife, 2008-as dolgozatát) és butaságokat ír a teropoda-madár viszonyról.
Ami magát a leletet illeti, nos arra bizonyiték, hogy a járás funkciója alól felszabadult mellső végtag már igen korán többféle evolúciós uton fejlődött tovább:
1. erős fogó vagy akár kapaszkodó karrá alakult;
2. szárnyá alakult;
3. visszafejlődött.
Nos itt a harmadik verzió áll fenn s igen hamar bekövetkezett. Mivel a természetben nincs visszaút azonos csapáson, ez a vonal a kréta végi kihalásig tartott.
A kültakaró már megint hatásvadász machináció, nem tudhatjuk hogy mi is borithatta a testet.
Amennyire jól látható, a femur valamint a lábujjak tipikus biped dinosaurus lábakra utalnak (ilyenek hagytak lábnyomokat a mecseki alsó jura idején). Mindenesetre érdekes adalék a ceratosauriák korai megjelenéséhez, főleg azáltal, hogy hogy teljes és összefüggő csontváza van meg.
ui. ja, egy csökevényesedésnek indult és abban jól előrehaladott állapotban levő szervet ne így hasonlitgassunk már annak normális fejlődésével! Mitől lenne hasonló a madár “kézhez” csak azért mert az I. ujj elcsökevényesedett? A madaraknál ez már az embriónál megtörténik!
Ennél a dinosaurusnál, ahogy többi ceratopsiánál is , a mellső végtag teljes egészében csökevényesedik!
Tehát magyarán a BAD-elmélet támogatói csak akkor örülhetnének igazán, ha egy olyan jurakori theropodát találnának, aminél a “kéz” ujjai a Limusaurushoz hasonlítanának, viszont maga a mellső végtag egészében nem a csökevényesedés, hanem a szárnnyá alakulás jeleit mutatná?
(Egyébként szerinted maga ez a “frame shift-hipotézis” mennyiben lehet igaz, és ez a lelet mennyiben támogatja vagy nem támogatja ezt az elképzelést?)
én nem vagyok sem embriológus sem genetikus, ilyen kutatásokat sem végeztem soha, viszont olvasva másokat kritikailag viszonyulok a véeményükhöz. Egyik legjobb összefoglaló szerintem a Feduccia-é, mig az egyik legujabb(ha nem a legfrisebb) a Hinchliffe-é. Ezek alapján – no meg a saját elképzeléseim alapján – állitom azt amit, vagyis, hogy a dinók és a madarak kezének ujjai másként alakultak ki (1,2,3 illetve 2,3,4 ujj).Ezt viszont embriológiai vagy genetikai uton nem lehet bizonyitani a dinók esetében, mivel nincs rá közvetlen bizonyiték. A madarakéra viszont van! A BAD hivei álltani – szokás szerint- tudnak, de bizonyitani már kevésbé.
http://www.pnas.org/content/96/9/4740.full
Hinchliffe, Richard (2008): Bird Wing Digits & Their Homologies: Reasessment of Developmental Evidence. Oryctos. 7, 7–12.