"A kétéltűek az első szárazföldi gerincesek, tüdővel lélegeznek", olvashatjuk a középiskolás kisokosokban – ami igaz is többségükre, de mint minden jó szabály alól, itt is vannak kivételek.
Persze az élettani korlátok jól behatárolják, hogy mely fajok rendelkezhetnek eféle különleges jelleggel: értelemszerűen, olyanok, ahol az oxigénbevitel valamilyen más módon megoldott/megoldható. Mivel a kétéltűek a bőrükön át is képesek a gázcserére, ez számukra önmagában még nem ördöngősség, de csak akkor, ha a szóbanforgó faj folyamatosan magas oxigéntartalmú, nedves környezetben leledzik – magyarán pl. hideg vízben.
Jópár szalamandra faj választotta ezt az utat, de tüdő mentes békát még nem ismert a tudomány – eddig. Most azonban Borneón épp egy ilyen kis különcre akadtak. A Barbourula kalimantaensis hideg és gyorsfolyású folyók aljzatán él és mint a mellékelt ábra is mutatja, ott ahol más fajok szájában (bal oldalt) a légcső nyílását találhatnánk, a B. kalimantanensis szája (jobb oldalt) sima felületével tűnik fel. És valóban, a boncolás, illetve szövettani festések sem leltek tüdőre emlékeztető szervet.
Bickford D, Iskandar D, Barlian A. (2008) A lungless frog discovered on Borneo. Curr Biol 18(9): R374-375.
… Hanem a viuzbul veszi ki a zokszigent..
Nehezen elképzelhető, hogy ez a faj a paleozoikumtól már tüdőtlen békák utódja lenne. Nem mintha a mutáció amely létrehoztaa tüdők hiányát nem történhetett volna meg már akkor, hanem mert akkor valószinüleg nem maradt volna egyedüli leszármazottként, hiszen ha az állat nem hagyja el sohasem a vízet, illetve a nedves környezetet, akkor legfeljebb nem a szükséges oxigén kb. felét, hanem teljes egészét is felveheti a bőrén át! Mellesleg, érdemes lenne megnézni az ebihalainak a fejlődését, hogy mi történik amikor felszivódnak a külső kopoltyúik (azok felszivódása és a tüdők fejlődése szinkronban van). Szerintem, ha nem már a béka evolúciós szintjén tüntek el a tüdők, akkor megmaradtak volna a kopoltyúk, legalábbis részben.
No, és mi van a tüdő osztó/gyüjtőerekkel?