Mint nemrég szó esett róla, az emberiség korántsem vonta ki magát (egyelőre) a természetes szelekció alól és ennek a folyamatnak a nyomát mind a hat lakott kontinensen megfigyelhetjük: emiatt alakult ki az emberiség ma is látható sokfélesége a közös ősi populációból.
Bár önmagában (és a biológiában különösen) a sokféleség gyönyörködtet, a humán populációk sokszínűsége évszázadok óta egyfajta méricskélés apropóját adta: mekkora ez a különbözőség, van-e minőségileg akkora, s egyébként is, a sokféleség puszta léte jelent-e valamifajta hierarchiát.
Most az emberi genetikai sokféleséget feltérképező HapMap Project legújabb adathalmazát segítségül hívva, néhányan annak eredtek a nyomába, hogy a különböző földrajzi területeken élő emberekben mely gének voltak/vannak pozitív szelekciónak kitéve. A statisztikai bűvészkedés eredményezte végső lista 55 génből áll, amelyből 30-ról igazából még nemigen tudjuk mit is csinál, azonban a maradék huszonöt elég beszédes.
Már eleve az is érdekes, hogy mi az ami nincs köztük: egyetlen olyan gén sem, amelyet bármifajta értelmi funkcióhoz lehetne kötni (korábban volt ilyenre jelölt, de aztán megmérettetett és kevésnek találtatott). Van viszont (talán nem túl meglepő módon) jópár olyan, ami a bőr- és hajszínt szabályozza, az immunrendszer patogén ellenes válaszreakcióját vezényli, vagy épp az érzékelésben játszik szerepet. És végül hat gén kifejezetten anyagcsere funkciókhoz köthető, tehát az adott területeken fogyasztott táplálék összetétele szintén szelekciós erejűnek bizonyult.
Utóbbi azért is tűnik érdekesnek, mert épp most jelent meg egy másik cikk is, ahol a szerzők arra utalgatnak erőteljesen, hogy az ember és csimpánz közt fellelhető genetikai eltérések egy része szintén a táplálkozásbeli eltérések számlájára írható. Az elvégzett kísérlet egyébként elég banális: két csapat laboregeret eltérő koszttal láttak el pár héten keresztül. Az első csoport emberi kaját kapott (vagyis főtt, fehérjében gazdag eleséget) – vagy az intézet menzájáról, vagy a közeli McDonalds menüjéből -, a második pedig az állatház majomrészlegének gyümölcs és joghurt gazdag táplálékát élvezhette.
A kísérlet végén összevetették, hogy különböznek-e a két csoport májában kifejeződő gének (utóbbi nem lenne teljesen váratlan, hiszen a máj engedelmesen megpróbálja
minnél jobban felhasználni a rendelkezésére bocsátott táplálékot és
nyilván más körülményeket igényel egy szelet banán és egy darab
raviolli lebontása). Láss csodát különböztek: több mint ezer gén mutatott eltérést (egyébként a normál menza kaján ill. a hamburgeren nevelt egerek közt súlyban volt különbség, de génexpresszióban nem), és ezek közel 10%-a olyan génnek bizonyult, amelyek szabályozórégiója és kódoló része is jelentős, szelekcióra utaló, különbséget mutat az emberi és csimpánz genomok között.
Barreiro LB, Laval G, Quach H, Patin E, Quintana-Murci L. (2008) Natural selection has driven population differentiation in modern humans. Nat. Genet. doi: 10.1038/ng.78
Somel M, Creely H, Franz H, Mueller U, Lachmann M, et al. (2008) Human and Chimpanzee Gene Expression Differences Replicated in Mice Fed Different Diets. PLoS ONE 3(1): e1504. doi:10.1371/journal.pone.0001504
Régesrég óta azt tartom, hogy az emberré válás egyik fontos állomása volt, amikor az ember előd képessé vált a tűz hasznositására eledelének fogyaszthatóbbá/emészthetőbbé tételére! Kezdetben a szavanna és erdőtüzek által “megsütött” állatok és növényi részek fogyasztásánál, majd az aktiv tűzfenntartás>gyújtás révén. Erre egyetlen állat sem képes. Ez az első kizárólagosan emberi jelleg! Az első résznél – megégett állatok- elfogyasztását – persze sok állat is megteszi, de ennél tovább nem tudnak lépni.
Újabban Csányi V. felújitotta a vizimajomról szóló elképzelést, de az, ha még igaz is lenne, sohasem vezetett volna el az emberhez, tűz nélkül!
Igen és most be is ugrott, hogy ilyesmiről már írtam is:
http://criticalbiomass.freeblog.hu/archives/2007/06/16/A_tuzzel_jatszani/
Primavis
Amennyire tudom a vizimajom teória semmiben sem mond ellent a tűz szerepének. Persze nem tudom Csányi újabb interpretációjában mekkora szerepet tulajdonít ennek a fejlődési szakasznak az emberré válásban.
Más: csak így józan parasztként gondolkodtam mostanában a kék szem kérdésén, ami már egyszer előkerült itt. Akkor azt firtattam, hogy a kék szem vajon milyen evolúciós előnyt jelentett, ami miatt elterjedt. Ha jól emlékszem azt a választ kaptam, hogy világos bőr -> jobb D-vitamin szintézis, stb. De: lokálisan nézve egyáltalán nem nyilvánvaló szomomra a szemszín, és a bőrszín közti összefüggés. O.K., a feketék fekete szeműek. De a fehérek is lehetnek fekete szeműek… Ami azt illetti, ha körülnézek, a haj és a szemszín közti összefüggés sokkal nyilvánvalóbbnak tűnik, mint a szem/haj szín, és a bőrszín(árnyalat)közti. Persze nyilván több gén játszik szerepet, és meg van kavarva a dolog, de akkor is fennmarad bennem a kérdés, vajon miért került pozitív szelekció alá a kék szem, amikor tudtommal lehet valakinek elég világos bőre sötét szemmel is.
Ez csak azért jutott eszembe, mert fentebb szerepel, hogy szemszín meghatározásában résztvevő gén(ek) még manapság is szelekció alatt állnak.
Elnézést, ha túl laikusra sikeredett a fejtegetésem. 🙂
Bár nem hiszek benne, semmi bajom sem lenne a vízimajom hipotézissel, de a tűz jelentőségéről irtam az emeberré válásban, s ennek nyomát sem láttam a vízimajom elképzelésben! Csányinál sem.
Ergo, pont ezt kifogásoltam: “ha még igaz is lenne, sohasem vezetett volna el az emberhez, tűz nélkül!”
Arról már nem is beszélve, hogy nem igazán a vízpartokra jellemző a szavanna vagy erdőtűz sem. Az is nyílvánvaló, hogy az emberelőd – akár a többi szárazföldi lény- vízet kellett igyon időnként s ráadásul a vízparton nagyobb esélye is volt könyebben megeszerezhető táplákékhoz jutni (legyen az állati vagy növényi eredetű). A tengerparton apálykor meg pláne. De ebből s olyan analóg jellegekből mint a testszőrzet, vagy a subcutan zsírszövet léte, stb. nem igazán kellene a vízimajom hipotézisig eljutni. Ez semmivel sem különb, mint a pár napja feltünést keltő óriásvarangy felfedezése, amiről már “kideritették” az okosok, hogy dinó-bébiket fogyasztott a beste fajzatja! Vagy az olyan tollal dinók repülési képességei, amelyek mázsás test mellett félméteres mellső végtaggal rendelkeztek, de mivel volt tolluk, “biztosan” repültek !!!! Igaz, a struccnak is van…..Sajnos a tudomány népszerüsités is igencsak bulvárosodásnak indult…de ha van rá igény, miért ne? Sajna.
Primavis
Nem állt szándékomban vitát kezdeményezni erről a kérdésről, de ha már ennyire feltüzelt, hogy pár nappal később további gondolatokat fűzöl hozzá, akkor én is ragozom még kicsit. 🙂
Tűz
1. A vízparton talán nem olyan jellemző a tűz, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is. Korántsem egyértelmű, hogy mekkora gyakoriság kell ahhoz, hogy hatása legyen.
2. Ha fel is tesszük, hogy a tűz megismerése csak nehezen mehetett végbe a vízparti életmód mellett (ez szerintem nem ilyen egyértelmű, de tegyük fel), akkor sem látok semmiféle ellentmondást. A kettőnek nem kellett egy időben történnie. Lehetséges, hogy a fejlődés két időben elkülönülő szakaszáról van szó, és mindkettő kifejtette a maga hatását.
Lehetséges, hogy a vizimajom elmélet aktuális hirdetői túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az elméletüknek az emberré válásban, de ez nem jelenti azt, hogy a feltevés alapjaiban hibás.
Más oldalról nézve a dolgot: hibának rovod fel, hogy az elméletben nincs benne a tűz. Nem látom be a vizimajom elméletnek miért kellene foglalkoznia a tűz szerepével. Az egyszerűen az emberré válás egy másik része.
Lehet, hogy tényleg nem vezetett volna el az emberhez tűz nélkül. Na és? 🙂
(Arról nem is beszélve, hogy alkalmasint a fordított állítás is igaz lehet.)
Én a magam részéről nem dobnám ki az ablakon ezt a vizimajom dolgot, amíg valaki nem mond nekem egy jobb magyarázatot azokra az emberi tulajdonságokra, amelyeket megmagyaráz. Az emberi intelligencia kialakulásában betöltött szerepének súlya persze megkérdőjelezhető.
Összefoglalva: nem vitatom azt az állításodat, hogy a tűz szerepe kulcsfontosságú. Igazából azért kezdtem értetlenkedni, mert már az első hozzászólásodból kitűnt, hogy nem hiszel a vizes elképzelésben, és szerettem volna tudni, hogy miért nem. A pro érveket olvastam valamikor régen Morris könyvében. Mik a kontrák?
—————————-
Más: a szemszín szelekcióra valami?
Nos, ez a blog pont arra való, hogy az ilyen kérdéseket megvitassuk!- 🙂 Ezért nem kell restelkedni.
Nem szeretem a “hit” kifejezést a tudományos kérdésekkel kapcsolatban. Nem, hogy nem hiszek a vizimajom hipotézisben, hanem nem találom meggyőzőnek.
Az érveket esetlegesnek találom, a jelzett tulajdonságok más fejlődési feltételek következtében is létrejöhettek. Így a szőrzet hiánya, a bőr alatti zsirszövet, az atavisztikus jellegek, stb. Ami számomra inkább perdöntő az az ember táplálkozásmódja, illetve a vele összefüggő emésztőcsatorna és az anyagcsere jellege. Ebben pl. semmi sem utal a huzamosabb vizi életmódra. Sőt. A problémám a hipotézisnek azzal a döntő részével van, amely a vízi/vízmenti élethez köti az emberré válást s inne vezeti le a parmenti vándorlást és a távoli területekre való eljutást/elterjedést. Ha csak annyit állitana, hogy az emberréválásban komoly szerepe lehetett a vízi eredetű táplálék fogyasztásának. akkor nem vitatnám, de túlságosan is kileng ebben az irányban. Ez nár számomra elfogadhatatlan. Ami meg az őslénytani leleteket illeti, azt minden paleontológus jól tudja, hogy a víz, illete a vízi üledékek nagyon jó tafonómiai feltételeket biztosítanak a beléjük kerülő maradványok számára. Így az, hogy mai és egykori vízek környékén több a az ősmaradvány csak ennek köszönhető. Ezzel szemben más területek – amelyek szintén kitünő életkörülményeket biztositanak – alig-alig őriznek meg valamit a rajtuk zajló gazdag és szines élővilágból.