A szexuális szaporodás elengedhetetlen feltétele, hogy két, ellenkező nemű gamétát hordozó egyed valamiféleképpen összehozza ezeket az ivarsejteket. Ehhez nem árt valamiféleképpen szinkronizálni a gaméták kibocsájtását, különösen, ha egyesülésüket nem segítjük elő a (mint a mi esetünkben) belső megtermékenyítés biztosította fizikai közelséggel.
Egyes csalánozó fajok, mint a képen látható Cladonema, ezt úgy oldották meg, hogy egyszerre bocsájtják ki ivarsejtjeiket, hajnalban ill. alkonyatkor. Az adott napszakhoz köthető ívás időzítését elvileg kétéleképpen lehet megoldani: vagy egy belső óra segítségével mérjük a hátralevő időt, vagy pedig érzékeljük az adott napszakra jellemző fényviszonyokat és ennek függvényében indul a "tánc".
A Cladonema feltehetőleg az utóbbi megoldást választotta és ezt azért gondoljuk így, mert az ivarszervei környékén különleges, opszin tartalmú sejtek találhatók. Az opszinok fényérzékeny molekulák, amelyek kialakulása minden valószínűség szerint szorosan köthető a többsejtű állatok "fényérzékelő szervének" (azaz szemének) megjelenéséhez. Ennek megfelelően elsődleges előfordulási helyük a különböző szemek fényérzékeny sejtjeiben (fotoreceptoraiban) van. S ez épp annyira igaz a csalánozókra (akiknek meglepően komplex szemük van), mint ránk, emberekre.
Ezért is különleges a Cladonema ivarszerv-specifikus opszinja, amely a szekvenciavizsgálatok szerint a csalánozó szem-specifikus opszinjaiból jött létre az evolúció során. Egyébként ez a medúza igen csak bőven ellátott opszinokból: Walter Gehring csoportja nem kevesebbet, mint tizenyolcat lelt benne, a legtöbb szerepéről . Vizsgálatuk egyetlen (nagy) hiányossága, hogy az opszin tartalmú sejtek ívásban betöltött szerepét ők is leginkább csak sejtik a pozíciójuk alapján, az igazi funkcionális vizsgálatok (még ?) hiányoznak. A minimum az lett volna, hogy az új opszinok spektrális tulajdonságait górcső alá veszik, hogy valóban a hajnali/esti fény aktiválja-e ezeket a fehérjéket, de sajnos erre nem került sor. Szóval reméljük, még lesz folytatás, mert a téma érdekes.
Suga H, Schmid V, Gehring WJ (2008) Evolution and functional diversity of jellyfish opsins. Curr Biol 18(1): 51-55.
köszi a komplex szemes cikk belinkelését, nagyon érdekes!
Megnéztem a medúzaszemes cikket, az elég fantasztikus. Közben eszembe jutott egy érdekes dolog, ami biztosan a középiskolai tanárok hibája is.
Meglep minket egy ilyen medúzaszem, mert a medúza úgy él a fejünkben, mint egy primitív élőlény. Azon a szép létrán, aminek a fokaira állítgatjuk fejlettség (vagy modernebbül komplexitás) alapján az állatokat elég alul áll.
Főleg az zavar a dologban, hogy az elméletben fölötte álló törzseknél (laposférgek, fonalférgek, gyűrűsférgek stb.) nyoma sincsen ilyen komplex szemnek, ezért a medúzáknak sem illene, hogy legyen.
Elfeledkezünk arról, hogy a medúzák evolúciója nem állt meg abban a pillanatban, amikor a “fejlettebb” törzsek elváltak tőlük. Sőt pont annyi idejük volt a komplexitás növelésére, mint a gerinceseknek. Az evolúciós fát úgy kellene ábrázolnunk, hogy az ágai egyforma magasságba érnek.