A java még hátra van

Az IPCC jelentés februári, első része azokat a bizonyítékokat foglalta össze, amelyek alapján ma minden eddiginél biztosabbak lehetünk abban, hogy a globális felmelegedés valós és az emberiségnek része van benne. A napokban közzétett második rész a jövőbe próbál tekinteni és felmérni, hogy milyen hatása is lesz bolygónk lakóira a klímaváltozásnak.

A felsejlő kép nem valami vidám, az emelkedő hőmérsékletet (helytől függően) aszályok és árvizek, csökkenő terméshozam, járványok kísérik, s a jelek szerint ezek pont a ma legelmaradottabb országokat súlytják majd leginkább. Hogy a ma élő fajok 20-30 százaléka veszélyeztett lesz, emellett másodrangú problémának tűnik (de nem az!).

Kontinensekre lebontva mindez a következőképpen fest:

Az IPCC jelentés februári, első része azokat a bizonyítékokat foglalta össze, amelyek alapján ma minden eddiginél biztosabbak lehetünk abban, hogy a globális felmelegedés valós és az emberiségnek része van benne. A napokban közzétett második rész a jövőbe próbál tekinteni és felmérni, hogy milyen hatása is lesz bolygónk lakóira a klímaváltozásnak.

A felsejlő kép nem valami vidám, az emelkedő hőmérsékletet (helytől függően) aszályok és árvizek, csökkenő terméshozam, járványok kísérik, s a jelek szerint ezek pont a ma legelmaradottabb országokat súlytják majd leginkább. Hogy a ma élő fajok 20-30 százaléka veszélyeztett lesz, emellett másodrangú problémának tűnik (de nem az!).

Kontinensekre lebontva mindez a következőképpen fest:

Afrika – A legszegényebb kontinens egyben a legveszélyeztetebb is. 2020-ra körülbelül 75 – 220 millió ember számára jelent majd gondot a napi vízszükséglet kielégítése. A mezőgazdaság a legtöbb helyen egyre lehetetlenebb helyzetbe kerül a csökkenő termőföld és rövidebb termésidőszak miatt (az esőtől nagyon függő területeken ezért a hozam akár 50%-al is csökkenhet). A század vége felé a tengerparti területeket egyre érzékenyebben súlytja majd a tengerszint lassú emelkedése (halászat ill. turizmus kerül veszélybe), az ez ellen való védekezés a GDP 5-10%-nak megfelelő összegbe kerülhet. Mindkét jelenség következményeként nő az alultáplált emberek száma, akik sokkal könnyebben megbetegednek.

Ázsia – A Himalája gelccsereinek olvadása helyi áradásokat okoz, a fedetlenül maradó sziklaoldalakon pedig gyakoriak lesznek a kőlavinák. Az édesvízkészletek a melegedés illetve növekedő népesség miatt egyre szűkösebbek lesznek, ennek hatása 2050-re akár egy milliárd embert is érinthet. A tengerpartok (különösen a sűrűn lakott delta-régiók) fokozottan áradásveszélynek lesznek kitéve (a heves monszunok miatt), amelyből kifolyólag valszleg megnő a vérhas és kolera megbetegedések száma. K- és DK-Ázsiában 20%-os mezőgazdasági hozamnövekedés, míg Közép- és D-Ázsiában 30%-os csökkenés várható – összesítésben több országban nagy az esélye az éhinség kialakulásának.

Ausztrália és Új-Zéland – 2030-ra Ausztrália súlyos és krónikus vízhiánnyal néz szembe, ezért az erdészet és mezőgazdaság durván visszaszorul. A biodiverzitás jelentősen csökken a Nagy Korallzátony és a queenslandi trópusi esőerdők területén. Új Zéland keleti része hasonló cipóben jár, de számukra legalább öröm az ürömben, hogy kezdetben a többi területen növekvő terméshozam várható.

Európa – Visszahúzódó gleccserek, csökkenő hósapkák. Az évszázad közepére a téli sportok szerelmeseinek jó eséllyel más kontinensre kell látogatniuk. A nyári hőhullámaok egyre kegyetlenebbek lesznek, még több emberéletet követelve. Délen a növekvő hőmérséklet egyre nagyobb aszályokat okoz majd, ezzel párhuzamosan pedig csökken a vízerőművek és a mezőgazdaság teljesítménye, egyre több erdőtűz és egyre kevesebb turista várható. Közép- és Kelet Európa szintén száraz és dög meleg nyaraknak néz elébe. Észak-Európa kezdetben a melegedés pozitív hatásainak örülhet: a hosszabb nyarak kedveznek a mezőgazdaságnak, de hosszú távon a talajerózió és téli áradások miatt nekik sincs okuk túlzottan optimistának lenniük.

Észak-Amerika – A következő évtizedek akár a mezőgazdaság kismértékű fellendülését hozhatják magukkal, de a nagy vízigényű és alacsony hőmérséklet-toleranciájú takarmányfajok egyre kevésbé lesznek használhatóak. A hegyekben csökken a felhalmozódott hómennyiség, így a nyugati államokban egyre kisebb édesvízkészleten kell egyre több embernek osztoznia. A városokban egyre durvább és hoszabb hőhullámokra van kilátás.

Latin-Amerika – A növekvő hőmérséklet és csökkenő talajvíz következtében kelet Amazóniában a trópusi esőerdőt felváltja a szavanna – ez minden jel szerint iszonyú biodiverzitás pusztulással jár majd. A szárazabb területek elszikesednek, amiből kifolyólag a legfontosabb takarmánynövények és velük együtt a háziállatok termékenysége lecsökken (ez egyetlen kivételnek a szója tűnik). A tenger emrelkedése a Közép-Amerikai korallszirteknek tehet be könnyen és a Csendes-óceáni halállományok elvándrolásával járhat. A gleccserek fogyása veszélybe sodorja a nagyobb édesvízkészleteket és az egyre vadabb viharok sem növelik a jó közérzetet.

Sarkok – A gleccserek és jégtáblák vastagsága és területe csökken, s ezzel párhuzamosan az itt élő fajok egyre nagyobb veszélybe kerülnek. Nő a partok közelében az erózió. (Kis pozitívum, hogy az itt élők fűtésszámlái csökkennek és eddig nem hajózható tengeri utak is megnyílhatnak.)

Kis, óceáni szigetek – Kvázi nekik a legszarabb. A területük fogyni fog, édesvízkészleteik csökkennek, nagyobb viharokra várhatnak. Ha ön itt él, kedves olvasó, kezdjen el a költözködés gondolatával megbarátkozni.

A jelentés szerint a Golf-áramlat a 21. században nem áll meg, csak lelassul, de Grönland jégtakarójának egy jelentős része elolvadhat.

Szóval a helyzet nem rózsás és az iromány sem egy könnyed esti mese, de mivel így képünk lehet arról, hogy mi várható, legalább tervezhetünk előre és felkészülhetünk a jövőre, hogy miképpen csökkentsük a folyamat negatív hatásait. Ennek részleteiről szól majd a jelentés május elején aktuális, harmadik része.