A madarak eredete

A kérdés majd 150 éve (1861) merült fel, az első Archaeopteryx csontváz megtalálása után. Kevesen tudják, hogy nem ez volt az első! Azt már ugyanúgy egy bajorországi palabányában már 1855-ben megtalálták, s eladták a hollandiai Harlem múzeumának. Ott fedezte fel újra John Ostrom egyesült államokbeli paleontológus 1970-ben. Addig egy kis dinoszaurusz maradványának vélték. Ugyanis ennek a példánynak nem voltak tollai. Innen indult el újra egyébként a dinoszaurusz-madár rokonság illetve leszármazás hipotézise. Azért újra, mivel Huxley már a XIX. században feltételezte ezt a kapcsolatot, sőt Müller professzor a müncheni egyetem paleontológusa már a londoni múzeumnak eladott példány felfedezése után kijelentette, hogy az nem madár, hanem egy kis hüllő! Csak hát ezt mindenki elvetette, a tollazatra hivatkozva. Igaz, F. Hoyle és Wickramasinghe 1985-ben egy Science-ben megjelent cikkben nem kevesebbet állítottak, mint hogy az ősmadárnak elfogadott lény tollait annak idején a megtalálói ráhamisították! „Válaszként” Kínában elkezdték sorra felfedezni a tollas lények maradványait, amelyek közt madárszerűtől Tyranosaurus maradványig számtalan típus előfordul. Így aztán kiderült, hogy a tollazat egymagában még nem jelenti a madár voltat. Ezt én úgy fejezem ki, hogy: „minden madár tollas állat, de nem minden tollas állat madár!”.

A kérdés majd 150 éve (1861) merült fel, az első Archaeopteryx csontváz megtalálása után. Kevesen tudják, hogy nem ez volt az első! Azt már ugyanúgy egy bajorországi palabányában már 1855-ben megtalálták, s eladták a hollandiai Harlem múzeumának. Ott fedezte fel újra John Ostrom egyesült államokbeli paleontológus 1970-ben. Addig egy kis dinoszaurusz maradványának vélték. Ugyanis ennek a példánynak nem voltak tollai. Innen indult el újra egyébként a dinoszaurusz-madár rokonság illetve leszármazás hipotézise. Azért újra, mivel Huxley már a XIX. században feltételezte ezt a kapcsolatot, sőt Müller professzor a müncheni egyetem paleontológusa már a londoni múzeumnak eladott példány felfedezése után kijelentette, hogy az nem madár, hanem egy kis hüllő! Csak hát ezt mindenki elvetette, a tollazatra hivatkozva. Igaz, F. Hoyle és Wickramasinghe 1985-ben egy Science-ben megjelent cikkben nem kevesebbet állítottak, mint hogy az ősmadárnak elfogadott lény tollait annak idején a megtalálói ráhamisították! „Válaszként” Kínában elkezdték sorra felfedezni a tollas lények maradványait, amelyek közt madárszerűtől Tyranosaurus maradványig számtalan típus előfordul. Így aztán kiderült, hogy a tollazat egymagában még nem jelenti a madár voltat. Ezt én úgy fejezem ki, hogy: „minden madár tollas állat, de nem minden tollas állat madár!”.

Ráadásul, csak kevesen tudták, hogy már a hetvenes évektől ismertek tollszerű képletekkel ellátott hüllőmaradványok Közép-Ázsia felső triászkori (kb. 220 millió éves) rétegeiből (Longisquama insignis néven leírva). Mivel a kínai tollas lények túlnyomó többsége theropoda dinoszaurusz jellegekkel rendelkezik, adott volt az elképzelés, hogy a madarak a dinoszauruszok mai utódai. S ez már sok új rendszertanban is megnyilvánul. A madárőslénytan számos szakembere ezt nem tartja elfogadhatónak és a 2000-ben megtartott pekingi szakmai konferencián egy kitűző viselésével ki is nyilvánították (BAND = Birds are not Dinosaurs). Nos a következőkben a két tábor érveit szeretném szembesíteni.

1. Amiben nincs vita: a madarak és a dinoszauruszok közös tőről való eredetében. Mindenki elfogadja, hogy a diapszid koponyájú hüllők egyik ősi csoportjából az Archosauriák-ból származtathatóak. Egész vázrendszerük erre utal. Ebből a csoportból származtatják rajtuk kívül még a krokodilokat és a pteroszauruszokat is.
2. Amíg a dinoszauruszokból való leszármazást hirdetők (ezután röviden: BAD) a gyíkmedencéjű (Saurischia) típusból s közelebbről a húsevő, kétlábon járó theropodákból, addig az ellenzők (röviden BAND) közvetlenül az Archosauriák egy ma még nem ismert ágából vezetik le a madarakat.
3. A BAD érvek a hasonlóságokon alapulnak (testalkat, újabban tollazat, kétlábon járásra alkalmazkodott lábak, ujjonjárás, többé-kevésbé fejlett, fogásra, kapaszkodásra alkalmas mellső végtagok, tojásrakás és feltehetően ivadékgondozás, s az életmóddal és tollazattal kapcsolatban a valószínűsíthető melegvérűség).
4. Gyenge pontjai ennek az érvrendszernek, hogy:
   • a./ Csak egyetlen olyan közös csonttani jelleg van a valódi madarak és a dinoszauruszok esetében, amely más csoportoknál hiányzik: a csípő izület belső oldalán egy csontos hártyával fedett ablak van.
   • b./ A madarak leszármazását túl későre teszik, (jura vége-kréta eleje), aminek az az oka, hogy azok a theropoda típusok, amelyekből származtatnák, szintén ekkor kezdenek elterjedni.
   • c./ A tollas dinoszauruszok, mint rokonok csak a kréta második feléből ismertek, míg a valódi madarak már a kréta legelejéről.
   • d./ Az elődként, ősként tartható theropodák már jócskán speciálizálódottak s így alkalmatlanok egy egészen eltérő típus kialakulásához.
5. A BAND érvek szerint:
   • a./ A hasonlóságok nem homológ jellegek, hanem analógok. Csak a hasonló életmód következtében alakultak ki, de jellegükben lényegesen eltérők (ld. pl. a kéz ujjainak eredetét: theropodáknál az I-III. ujj marad meg, míg a madaraknál a II-IV., de hasonlóan eltér a hátsó végtag vagy a medencealakulás is).
   • b./ A valódi madarak már a kréta legelején megjelennek, és több típusban vannak jelen. Sőt, a vízi életmódhoz szélsőségesen alkalmazkodott lábukkal evező Hesperornis-félék szárnyai már a kréta elején elcsökevényesedett állapotban voltak.
   • c./ A valód madár (Ornithurae-Neornithes) jellegek valamennyi madártípusban közösek, legyen az repülő, futó, szárnyával vagy lábával evező típus is. Viszont ezek a jellegek nem találhatóak meg a theropodáknál illetve a gyíkfarkú (Saururae) madaraknál (Archaeornithes, Enantiornithes).
   • d./ A gyíkfarkuak bár tollazattal rendelkeznek és korán megjelennek (a jura végén), igen heterogén csoportot alkotnak jellegeiket tekintve és valamennyi típusuk kihal a kréta végéig.

Az 1985-ben létrehozott Enantiornithiformes rend (C. J. Walker révén) egy Dél-Amerikában felfedezett átmeneti jellegekkel bíró alak alapján, amolyan „szemétládaként” szolgál. Ide helyeztek be az elmúlt 20 év folyamán minden olyan madárszerű leletet, amely sem nem típikus Archaeopteryx, sem nem valódi madár. Túlnyomó részük a felső krétából származik, a Föld szinte valamennyi tájáról. Ami elfogadhatatlan a BAND-sok számára, hogy a BAD hivei a primitiv jellegekkel bíró, de valódi madarakat is igyekeznek ide sorolni s így egy mesterséges átmeneti sort létrehozni. A trükk egyszerű: bármelyik krétabeli akár csak egy vagy két primitív jelleget viselő új vagy már leirt madárfajt rögtön ide helyeznek át, a nyilvánvaló eltérések ellenére is. Így kerültek náluk bele a már említett evezőlábú Hesperornisok, a Concornis s számos más valódi madár is. A cél az összemosás s a zavarosban halászás. Hiszen a „dinoszaurusz” ipar számára rendkívüli nyereség mindenféle szempontból, ha sikerül elhitetni, elfogadtatni, hogy a mai madarak a dinoszauruszok közvetlen utódai, leszármazottjai s így az előbbiek, íme most is köztünk élnek. Lehet hivatkozni életmódra, táplálkozásra, viselkedésre stb.

A két tábor tagjai számára közös nevezőként számit a madárrepülés kialakulásának a rejtélye. Ezt az elmúlt 150 év alatt sem sikerült megfejteni, bár hipotézisek számos változata lett megvitatva, de egyik sem nyerte el minden szakember helyeslését. Így sem a fára felkúszó (vagy éppen fejjel lefele ereszkedő!) s onnan elrugaszkodást feltételező, de a sziklákról leugró vagy a talajon egyre gyorsabban szaladó s mellső végtagjaival csapkodó módot elképzelőké sem. Az is vita tárgya, hogy lehet e sikló, vitorlázó repülésmódból csapkodó, aktív repülésmódba váltani. De mindez már egy másik témát képez.