Ez a neve annak az ősi pingvinfajnak amely a napokban megjelent cikk tanúsága szerint úgy 62 millió évvel ezelőtt Új Zéland partjait taposta. És amitől igazán érdekes, az hogy ez egy valódi “átmeneti fosszília”, csendes tanúja annak a változásnak, amely során egy szárnyait repülésre használó ősből kialakultak a mellső végtagjaikat már csak úszásra használó pingvinek. Azért írhatom ezt, mert a jól megőrzött csontváz(ak)on jól látszik, hogy a szárny szerkezete lehetővé tette, hogy az “könyökben” hajlítható legyen, hasonlóan a madarak többségéhez, de ellentétben a ma is élő pingvinekkel, amelyek erre képtelenek. Ettől eltekintve, mint a mellékelt ábra is mutatja, a Waimanu kétségtelenül egy két lábon járó és úszásra specializálódott madár, amelyett a csonttani vizsgálatok meggyőzően sorolnak egy kalapba mai “frakkos” társaikkal. (A téma iránt bővebben érdeklődők zámára itt egy októberi NYTimes cikk Carl Zimmer-től a pingvinek kialakulásáról.)
Egy ősi pingvin már önmagában is érdekes, de a szerzők tovább mennek és a csontvázakat felhasználva a mitokondriális óra finomhangolására, ma élő madár fajok mitokondriális genomjainak összehasonlításával viszonylag pontosan meg tudták határozni (hasonló elven, mint pl. a mamut-rokonság vizsgálata esetén), hogy mikor is kezdődött a modern madarak radiációja, azaz a sokfajta modern madárfaj kialakulása. Az eredmény ezt a felső Kréta idejére teszi, ami azért is érdekes, mert ezek szerint pár millió évig a modern madarak (Neornithines) ősei, illetve az ezek testvércsoportját alkotó archaikus madárfajok közösen népesítették be az eget a pteroszauruszokkal (repülő hüllőkkel). Kemény verseny lehetett a levegőbeli nichek megszerzéséért, és akár ez a verseny is okozhatta a pteroszauruszok illetve archaikus madarak hanyatlását/kihalását. Ugyanis a modern madarak csontozata gyorsabban nőtt, mint az említett két csoportba tartozó, hasonló méretű társaiké, ez pedig evolúciós előnyt biztosíthatott: a fiokák hamarabb nőttek fel és lettek önellátóak. Ez a verseny lehet a magyarázata annak, hogy a felső Kréta idején fokozatosan eltűnnek a kis és közepes (azaz a madarakkal kb. egyforma méretű) pteroszauruszok, és csak óriási 11 méteres szárnyfesztávolsággal rendelkező társaik maradnak meg. (Őket később a Kréta és Harmadkor határán bekövetkező lehűlés búcsúztatta el, amelyet a Yucatán félszigetbe csapódó meteor okozott.)
Slack KE, Jones CM, Ando T, Harrison GL, Fordyce RE, Arnason U, Penny D (2006) Early Penguin Fossils, plus Mitochondrial Genomes, Calibrate Avian Evolution. Mol Biol Evo, preprint in advance of publication.
Nos C. Zimmer teljesen ismeretlen név a madárőslénytanban! Újságiróktól/ról meg…..
A csontvázakról azóta sem olvastam valóban tudományos leirást, így nem tudom, hogy tényleg pingvincsontvázak vagy valamilyen alkaszerű lényé voltak. Az utóbbiak külalakban és vázrendszerükben is nagyon hasonlitanak a pingvinekre, sőt röpképtelen alakjaik is voltak (mint pl. a pleisztocén folyamán is élt – pl. a mai Olaszországban az óriás alka: Alca impennis).
A Neornithes – valódi madarak – csoportjának már az alsó krétából sok ismert típusa ismert, így a másik állitás is téves. Az meg, hogy volt egy valós konkurencia a valódi madarak és a két primitiv típus közt (Archaeornithes és Enantiornithes) azt nehéz lenne megmondani. Az előzőek már nem is érik meg a felső krétát, mig az utóbbiak a légtért nem igen uralhatták, hiszen nem voltak képesek aktivan repülni! Kissé sok tévedés egy rakásban!-:)
Ami meg a tisztelt paleogenetikusokat illeti, sajnos túlértékelik a lehetőségeiket. A mamutokkal , barlangi medvével stb. nincs probléma, hiszen pár ezer éve pusztultak el/ki, ráadásul utód nélkül. A mai elefántok nem leszármazottjaik, hanem közelebbi/távolabbi rokonai a mamutnak. Node, a mai madárfajok mind ismertek a felső pleisztocén előttől! Ami min. 120.000 év. De a legtöbbjük már jóval régebbről. Ergo, tanulmányozható DNS-ük nem maradt fenn. Így aztán, a tisztelt genetikusok állitásainak, családfáinak, rfokonsági viszonyitásaiknak, pont annyi a valóságtartalma mintha az embereket kinézésük, fizikai hasonlóságuk alapján hoznánk egymással rokonságba! Ha a szülőktől nincs DNS, akkor nem lehet megállapitani, hogy kik a gyerekeik, illetve a gyerekekről, hogy kik a szüleik! Pláne, ha az ősöket keressük!
Közben primavis kartáccsal tisztáztunk néhány dolgot, ennek alapján akkor itt pontosítanék is gyorsan a félreértések elkerülése végett:
– Carl Zimmer valóban nem kutató, hanem újságíró. De mivel igen élvezhető a stílusa én szeretem olvasni és másoknak is ajánlom. Ugyanakkor amiről ír, az értelemszerűen nem a saját eredménye hanem másoké.
– Az “ős-pingvin”, nem pingvin ős. Azaz senki sem állítja (nem is állíthatja), hogy a Waimanu a mai pingvinek egyik őse volt. A filogenetikai fákon külön “ágon” van, inkább egy kihalt nagybácsinak tekinthető, akinek volt közös őse a mai pinginekkel, és – mivel igencsak régen élt – valószínűleg több olyan jegyet is magán visel, ami erre az ősre is jellemző lehetett.
Az is tisztázódott, hogy ez a hajlékony könyök éppen úgy lehet igaz, mint wishful-thinking a leletek alapján. Az előkerült csontok nem feltétlenül egyértelműek ezen a téren. (Ha jól értettem a csontváz azonban valószínűleg tényleg pingvin formájú.)
A DNS vizsgálat terén én finoman ellenkeznék a kollegával. Az egy bevett módszernek számít, hogy a ma élő fajok DNS-e alapján filogenetikai fát szerkesztünk, és fosszíliák alapján hangolva a molekuláris órát megsaccoljuk, mikor élhetett a közös ős. Az ilyen fa-szerkesztések nem ad hoc módon történnek, hanem szilárd statisztikai alapokra épülnek. Tény azonban, hogy időgép híjján sosem ellenőrizhetjük le, hogy igaz-e a saccolás, így sosem lehetünk ezerszázalékosan biztosak az eredményben. De, szerintem, meglevő ismereteink alapján min. erősen gyaníthatjuk, hogy a rokonsági kapcsolatok nem légből kapottak.
Ami érdekes, hogy alaposabban megnézve a vázat, az alkar és a kéz nem pingvinszerű, hanem az óriás alkáéra hasonlit!!!! Az orsócsont (radius) hengeres és görbült, a singcsont (ulna) sem lapitott, a kézközépcsont (carpometacarpus) meg igencsak alkaszerű. Ez a kort tekintve igencsak érdekessé teszi a leletet. Tekintve, hogy az eocénből már a mai pingvinekhez hasonló lények is éltek, ezeknek nem lehet az őse, viszont lehetne az alkáknak s akkor akár elkpzelhetik behajtott könyökkel is!-:)))
Hát ennek a saccolásnak egyetlen – de igencsak nagy – hibája van: ellenörizhetetlen! Van olyan faj amelynél el tudták végezni a bizonyitást s az igazolta a “saccolást”?