Mint arra a napokban Niles Eldredge, a pontozott egyensúly elméletének egyik atyja rámutatott a PLoS-Biology hasábjain, ha van a biológiának saját “éegyelőemcénégyzete”, akkor az jó eséllyel a Darwin által rajzolt első evolúciós fa lehetne.
Ez és hasonló finomságok kerültek kiállitásra az AMNH Darwin születésének kétszázadik évfordulójára rendezett kiállitásán. Ma, amikor elsősorban “molekuláris evolúcióról” beszélünk és szinte minden, a témához kapcsolódó előadásban DNS szekvenciák tömkelegét lebegtetik át a nézők szeme előtt, különösen érdekes megnézi, hogy hogyan is kezdődött az egész. A kiállitás Darwin személyes holmijain túl kéziratainak (és a hozzá közelállók neki cimzett leveleinek) egyik legteljesebb gyűjteményét vonultatja fel (amit a Cambridge egyetem “Darwin papers” projectjével együtt próbálnak digitalizálni), s ezek révén nyomon követhetjük Darwin gondolkodásának állomásait, hogyan lesz a fiatal teológusból az evolúció elméletének agnosztikus megteremtője (és hogyan befolyásolta vallásos nézeteit kislánya korai halálának személyes tragédiája). Egy biológus számára talán a legérdekesebbek az ún. “transzmutációs jegyetfüzetek” (Darwin a Fajok eredetének csak sokadik kiadásában használta először az “evolúció” szót, egészen addig a “transzmutáció” volt a bűvös betűkombináció) amelyek lapjain fokozatosan alakul ki az új gondolatvilág.
De ez az új gondolatvilág nem teljesen váratlan és előzmény nélküli. Darwin nagyapja, a liberális gondolkozású Erasmus Darwin már maga is hitt egyfajta korai evolúciós elméletben s ez nyilván hatással lehetett unokája világképére. Emellett, mint azt Frank Sulloway hangsúlyozza a Smithonian magazin ehavi számában, Darwint kortársai, John Gould és Joseph Hooker segitették hatalmas gyűjteményének pontos kategorizálásában (Darwin az elején a pintyfajait – melyek származásának pontos meghatározásához FitzRoy kapitány segitségét kellett igénybe vennie, ugyanis saját jegyzetei nem voltak elég pontosak – csak ugyanazon faj variációinak tartotta, a kor kreacionista gondolkodásának megfelelően).
Mindezek mellett két fontos dolog sugalmazódik a kiállitás által: egyrészt a ma méltatlanul kevésszer emlegetett biogeográfiai bizonyitékok kiemelkedően fontos szerepe az evolúciós gondolkodásmód kialakulásában, illetve az, hogy a “természetes szelekció” elméletéhez Darwin sokat meritett Thomas Malthus, angol politikai közgazdász, az erőforrások körüli emberi kompeticióról szóló nézeteiből.
De szintén érdekesek a személyesebb vonatkozású irományok, például Darwin reakciója Alfred Wallace váratlan levelére (amelyben az Indonéziában tartókodó ifjú naturalista gyakorlatilag a Darwinéval teljesen megegyező elméletet vázol fel), vagy amelyek a házassághoz és “minden példányok legérdekesebbéhez”, feleségéhez kezdetben fűződő, mai szemmel igencsak groteszk viszonyát tükrözik. Vagy éppen azok, melyekből kiderül, hogy milyen kevésen múlt, hogy ma az evolúció kapcsán a galapagosi pintyekről beszélünk a szigetek poszáta fajai helyett ;-).