Nemrég írtam
a koreai Woo-Suk Hwangról és őssejtekhez kapcsolódó munkájáról. Nos,
Hwang professzor újból a címlapokon szerepel, bár gyanítom, hogy
ezúttal lemondana a kétes megtiszteltetésről. Ugyanis ez alkalommal egy
továbbgyűrűdző botrány a híradások apropója.
Hwangot elég kemény kritika érte nemrég koreai kollegái és a
Koreai Bioetikai Társaság részéről, amikor kiderült, hogy néhány
kísérlete alapanyagául szolgáló petesejtek az egyik diákjától
származnak. Ez értelemszerűen összeegyeztethetetlenség (pl. nem lehet
egyértelműen kizárni, hogy az illető nem kényszer hatása alatt
“adakozott”, vagy nem kapott valamilyen más ellenszolgáltatást emiatt)
gyanúját veti fel, ami különösen ezen az etikailag amúgy is kényes
területen komoly probléma lehet. Bár Hwang a kritikát azzal hárította
el, hogy az egész a diák rossz angolsága miatti félreértésből ered [1],
a történet november 13-án újabb kanyarulatot vett. Mint arról az International Herald Tribune (IHT) beszámolt Hwang legközelebbi amerikai munkatársa, Gerald Schatten,
húsz hónap után váratlanul megszakította az együttműködést, arra
hivatkozva, hogy elképzlehető, Hwang hazudott neki etikai kérdésekben.
Hwnag rögvest mindennek a legalaposabb kivizsgálását ígérte.
Valószínűleg már ennek a kivizsgálási folyamatnak a részeként a Miz
Medi korház vezeto˝je, Roh Sung Il, hétfo˝n elismerte,
hogy húsz esetben
a kutatásban felhasznált petesejtek nem önkéntes adományból származtak,
hanem az adományozó nőknek fejenként 1440$-t fizetett értük. Ugyan az
adott időpontban a koreai bioetikai szabályozás ezt még nem tiltotta és
a
kórházigazgató, ismételten állítja, hogy minderről a petesejteket
felhasználó Hwangnak
(aki a cikkei végén a petesejteket mindig “önkéntes adományként
tüntette fel) nem volt tudomása, az igazi etikai dilemmát felvető
kérdésre (miszerint
származott-e a kutatásban felhasznált petesejt Hwang diákjától) nem
válaszolt. Bár a botrány (elvileg) a koreai
labor munkájának tudományos fontosságából nem von le, komoly jellembeli
hiányosságokra deríthet fényt.
Ugyanakkor minden éremnek két oldala van és néhányan már azt is
pedzegették, hogy Schatten nem feltétlenül azért szakította meg az
együttműködést Hwangékkal mert valódi etikai aggályai lettek volna,
sőt. Nevük elhallgatását kérő koreai embriológusokra hivatkozva a The Korea Times
arra utal egyik cikkében, hogy Schatten, miután minden lehetőséget
kimerítve kihasználta Hwangékat és megszerezte azon kísérletek adatait,
melyeket az USA jelenlegi szabályozó rendszere miatt saját maga nem
tudott elvégezni, elérkezettnek látta az időt, hogy dobja őket. Hwang
valóban nagyvonalú volt pittsburghi kollegájával, s így minimális
hozzájárulás mellett Schatten levelező társszerző lett például abban a
jelentős Science cikkben, amely a terapeutikus klónozás
elérhetőségét villantotta fel. Így amennyiben az őssejtek beváltják a
hozzájuk fűzött reményeket és a Karolinska Intézetben elérkezettnek
látják majd az időt, hogy ezt Nobel díjjal honorálják, a jelölő
bizottságnak nem lesz más választása, mint, mindkét levelező
társszerzőt jelölni (hiszen papíron egyformán sokat tettek a munkához).
Hogy ezeknek a vádaknak van-e valóság alapjuk, vagy csak a sértődöttség
mondatta a koreai kutatóval, előbb-utóbb kiderül.
[1] Mandavilli, A. (2005) Profile: Woo-Suk Hwang. Nature Medicine 11: 464.
Előzmény: Hwang