Biológiai blogként nem mehetünk el szó nélkül a hetekben dúló
influenza-mánia mellett. A hírek középpontjában levő madárinfluenza
vírusról a budapesti Állatorvosi Kamara honlapján
lehet egy remek összefoglalót olvasni. Ennek az egyik legfontosabb
következtetését kiemelném, mert nem árt ismételten hangsúlyozni, az
urban-legendek terjedését megelőzendő:
”Azonban ez a védőoltás nem nyújt védelmet az emberről-emberre terjedő pandémiás emberi influenza ellen, hanem csak a madárinfluenza H5N1 törzsei ellen.”
Néhány dolgot azonban még hozzáfűznék az összefoglalóhoz. A szerzők
(szerintem kicsit optimistán, hogy miért, lásd később) a pandémiás
influenza törzseket a populációkban keringő madár- és ember
influenzavírusok közötti kombináció eredményének tartják, amelyhez az –
a viszonylag alacsony valószínűségű esemény – szükséges, hogy valaki
(vagy valami, hiszen a disznó is lehet mindkét vírus hordozója)
egyszerre fertőződjön meg a két vírussal. Kétségtelen, hogy
leggyakrabban ez a helyzet, a múlt század három leggyilkosabb influenza
járványa közül kettő valóban így keletkezett. Az 1957-es „ázsiai
influenza” (H2N2) esetében az influenzavírus genomját alkotó 8
szimpla-szálú RNS szegmens közül 3 egy madárinfluenzából származott,
míg az 1968-as Hong Kong-i törzs (H3N2) esetében az előző vírus 7
szegmense mellé egy madár- (kacsa-) influenza vírus -szegmens
csapódott. (Néhány vélemény szerint az arány 6-2 volt, de ez a lényegen
nem változtat.) Azonban a hetekben megjelent kutatások eredménye
szerint az 1918-19-es, minimum 40 millió áldozattal minden idők
leggyilkosabbjának számító „spanyol nátha” (H1N1) esetében nem ez
történt.
A Nature október 6-i számában megjelent cikk [2] szerzői szerint (mint azt az újság podcastjában
is megjegyzik) a H1N1-vírus teljes egészében madár eredetű, de bizonyos
változásokkal adaptálódott az emberekre/emlősökre (hogy mi lehetett az
átmeneti gazda, ahol ez az adaptáció történt, az még kérdéses) [3].
Hogy a szerzők megfogalmazásával éljek: a H1N1 a „
legmadárvírusszerűbb” emlős influenzavírus. Tandemben ezzel a cikkel a Science
a rekonstruált 1918-as vírus virulenciájáról közölt egy tanulmányt [4].
Az adatok félelmetesek és lenyűgözőek egyszerre: a „spanyol nátha”
vírusát alkotó nyolc szegmens kombinációja emberi tüdőszövetben egy nap
alatt 50-szer, egér tüdőszövetben pedig négy nap alatt 39.000-szer
annyi vírus részecskét termelt, mint a napjainkban is elterjedt
influenzavírusok. Emellett, szintén szöges ellentétben napjaink
vírusaival, a betegség lefolyása halálos az egerekben és – mintegy a
madárinfluenza-eredetet bizonyítandó – a megfertőzött csirkeembriók
pusztulását is okozza, ami szintén nem jellemző a humán
influenzavírusokra. (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy egyedül az 1918-as
szegmes kombináció ennyire veszélyes, egyetlen szegmens kicserélése
drasztikusan csökkenti a virulenciát és letalitást.)
Ami miatt ebben a tekintetben napjaink „sztárja”, a H5N1 figyelemreméltó,
az, hogy egyes izolátumokban megjelent néhány kulcsfontosságú mutáció,
ami a „spanyol náthát” (és az azt követő, belőle kialakuló 20. századi
ember influenzát) egyértelműen megkülönbözteti a
madárinfluenza-vírustól. Pánikra egyértelműen nincs még ok, hiszen
egyelőre még csak egyedi esetekről van szó, ahol a 25 kitüntetett
mutációból egy-egy jelent meg, de intő jelként szolgál, hogy a
molekuláris evolúció nem tétlenkedik, s az 1918-as járvány a jövőben
megismétlődhet.
Az említett két cikk azzal is kisebb vihart kavart, hogy a folyományukként a „spanyol nátha” teljes genomja megtalálható az NCBI adatbázisában,
hiszen ez a mai standardok szerint a publikáció alapfeltétele. Ennek
következtében néhányan elkezdték kongatni a vészharangot, hogy ezzel
kvázi egy igen hatásos biológiai fegyver „tervrajza” juthat
illetéktelen kezekbe. Azonban, mint arra mindkét újság szerkesztősége
rámutat [5,6], a félelmek kissé eltúlzottak: egyrészt azért, mert
napjainkban létezik mindenkiben egyfajta természetes immunitás a
H1N1-el szemben, másrészt mert a HA-t illetve NA-t kódoló vírusgéneket
tartalmazó oltások bionyítottan védelmet biztosítanak. Akárcsak számos
ma használt zanamivir, amatadine vagy oseltamivir alapú antivirális
szer.
És ezek említésével vissza is kanyarodunk az elején kiemelt idézethez.
Az igen bizonytalan, hogy a ma ismert H5N1-törzs(ek) elleni védőoltások
mennyire lesznek protektívek egy esetleges pandémikus influenza
felbukkanásakor, az azonban valószínűsíthető, hogy az említett
antivirális szerek nyújtanak majd valamennyi védelmet. Nem véletlen
tehát, hogy a magas árak ellenére számos ország nagy Tamiflu- (egy
oseltamivir származék) vásárlásba kezdett. Az igény akkora, hogy a
gyógyszert jelenleg gyártó svájci Roche cég képtelen eleget gyártani,
és egyre inkább hajlik rá, hogy belemenjen abba, hogy mások is
gyártsák, ami egyebek mellett valószínűleg az árak letöréséhez is
vezetne [7].
[1] A képet Linda M. Stannard készítette, forrása: http://web.uct.ac.za/depts/mmi/stannard/fluvirus.html
[2] Taubenberger, J.K., Reid, A.H., Lourens, R.M., Wang, R., Jin, G. and Fanning, T.G. (2005) Characterization of the 1918 influenza virus polymerase genes. Nature 437: 889-93.
[3] Reid, A.H., Taubenberger, J.K. and Fanning, T.G. (2004) Evidence of an absence: the genetic origins of the 1918 pandemic influenza virus. Nature Reviews Microbiology 2(11): 909-14.
[4] Tumpey,
T.M., Basler, C.F., Aguilar, P.V., Zeng, H., Solorzano, A., Swayne,
D.E., Cox, N.J., Katz, J.M., Taubenberger, J.K., Palese, P. and
Garcia-Sastre, A. (2005) Characterization of the reconstructed 1918 Spanish influenza pandemic virus. Science 310: 77-80.
[5] von Bubnoff, A (2005) The 1918 flu virus is resurrected. Nature 437: 794-795.
[6] Kaiser, J. (2005) VIROLOGY: Resurrected Influenza Virus Yields Secrets of Deadly 1918 Pandemic. Science 310: 28-29.
[7] Avian influenza: In a flap. The Economist – Oct. 20th 2005.