Közhelyszámba megy, hogy a nyugati műveltség alapja a tudomány. Nem is nagyon kételkedik benne senki, hogy a jelenlegi életünk minden mozzanata valamilyen észérveken alapuló folyamat terméke. De hogyan viszonyulunk mi magunk a saját műveltségünkhöz? Valóban a múlt század emberei a tudomány és a technika használatával teremtették meg a mai jólétünk alapjait, de mi magunk továbbvisszük -e ezt a hozzáállást? Folytatjuk -e a megközelítést, ami ilyen látványos sikerre vezette a nagyapáinkat? Rengeteget beszélünk arról, hogy a post-truth korszakban az észérvek helyett az emberek érzései az egyetlen lényeges szempont, de ez vajon csak olyan szokásos nyavalygás (=egy személyes érzés), vagy valóban a közbeszéd eltávolodik a tényektől és az érzelmek világába menekülünk a valóság elől? Egyáltalán hogyan lehetne ezt vizsgálni?
Scheffer és munkatársainak az év végén megjelent közleménye erre tesz kísérletet. Mivel nem nagyon állnak rendelkezésünkre régebbi korokból ilyesmiket elemző mélyreható vizsgálatok, az egykori emberek rögzített gondoltaira támaszkodtak. Alapvetően feltételezték, hogy az emberi gondolatok megjelennek az írásos közlésekben is, vagyis azt vetjük papírra, ami a fejünkben található, egy könyv nyelvezetéből következtethetünk az alkotó gondolkodásmódjára. A Google nGram szolgáltatásával elemezték a cég által elektronikus úton rögzített és feldolgozott szédületes mennyiségű könyvében egyes szavak gyakoriságát, így képet kaphattak arról, hogyan gondolkodtak általában az emberek kétszáz éve. Egészen pontosan az 1850 és 2019 közötti időszakra szűkítették a kereséseket. Az angol és a spanyol nyelv ötezer leggyakoribb szavának a múltbeli gyakoriságát elemezték ezzel a módszerrel, külön kezelve a szépirodalmat és a nem-irodalmi műveket.
A vizsgált szavakat két nagy csoportra osztották, az első a hittel-érzékekkel kapcsolatos szavak: szellem, elképzelni, bölcsesség, bölcs, gyanú, elme, ösztön, hinni, gondolni, bízni, hit, igazság, igaz, hit, kétely, remény, élet, lélek, menny, örökkévaló, halandó, szent, isten, imádkozni, rejtély, érzék, érzékelés, tapintás, puha, kemény, hideg, meleg, szagol, büdös, ízlelni, édes, keserű, hallani, hang, csend, hangos, látni, nézni, pillantani, fény, sötét, világos.
A második csoportba kerültek a tudománnyal és a mérésekkel kapcsolatos szavak: tudomány, technológia, tudományos, kémia, vegyszer, fizika, orvoslás, bizonytalanság, modell, módszertan, módszer, tény, adat, feltételezés, statisztika, matematika, elemzés, következtetés, ismétlés, határ, eredmény, eldönteni, átadni, elfogadni, rendszer, méret, egység, nyomás, terület, sűrűség, százalék.
Innentől pedig egyszerűen ábrázolták, hogy az egyes csoportokba tartozó szavak milyen gyakorisággal szerepelnek az egyes nyelveken írott könyvekben. Minden esetben Z-score -t használtak, vagyis azt fejezték ki, hogy a szó teljes időtávon mért átlagos gyakoriságtól mennyire tért el az egyes évben az adott szó használatának a gyakorisága. Ez látható az első ábrán néhány nagyobb nyelven. A döbbenetes következtetés ebből éppen az, amit amúgy is sejt, aki a közbeszédet figyeli: A hittel-érzékeléssel kapcsolatos szavak a nyolcszázas években kimentek ugyan a divatból, de a kétezres években robbanásszerűen megnőtt a gyakoriságuk, míg a tudománnyal-méréssel kapcsolatos szavak gyakorisága ütemesen nőtt a hetvenes-nyolcvanas évek fordulópontjáig, majd zuhanni kezdett.
A következő ábrán egy finomabb elemzés látható, az angol és a spanyol nyelvre. Az egyes sorok a forrásokat mutatják, az angol könyveket (English all), a spanyol könyveket (Spanish), az angol szépirodalmat (English fiction) és az angol nem-szépirodalmat (English nonfiction). A második oszlopban a szavak érzelmi töltetét ábrázolták: nyilván léteznek a nyelvben negatív töltetű szavak (például: erőszak, kínzás, terrorizmus) és pozitív töltetű kifejezések (például: nyaralás, öröm, szabad). Ezek gyakoriságát ábrázolták a B, F, J, N ábrákon. Meglepő módon elég jellemző görbéket kaptak, amik azt mutatják, hogy az angolbt és a spanyolbt is a nyolcszázas években a pozitív töltetű szavak nagyobb gyakorisága jellemezte, majd a huszadik század nagy részén ezek megritkultak, az írott könyvek negatívabb nyelvezetet kezdtek használni, majd a nyolcvanas évektől meredeken felíveltek a pozitív irányba. Egyre kellemesebb érzelmi töltetű könyveket alkotunk a nyolcvanas évek óta.
A felvetett kérdés szempontjából azonban a legérdekesebb a két utolsó oszlop. A bal oldaliban (C, G, K, O) az intuícióval kapcsolatos szavak gyakoriságát ábrázolták, a jobb oldaliban (D, H, L, P) pedig az észszerűséggel kapcsolatosakat. És bizony, ha az angol nyelvű könyvek hiteles lenyomatát adják a közgondolkodásnak, akkor az észszerűség csúcspontját már negyven éve elhagytuk és éppen robogunk lefelé a lejtőn, csökken a tudománnyal, mérésekkel kapcsolatos szavak gyakorisága. Ellenben rohamosan nő a hittel, spiritualitással, érzékekkel, megérzésekkel kapcsolatos szavaké. Vagyis valamikor a nagyszüleink idejében elhagytuk az akkor már száz éve követett utat és a tények, adatok helyett fejest ugrottunk a hitbe, megérzésekbe.
És hogyha most azon gondolkodnánk, hogy persze, hát egyre több a szabadonébredők csoport és ez torzítja a képet, rossz hírrel szolgálhatok. Ugyanezt az elemzést elvégezve csak a New York Times újság szövegén, ugyanazt látjuk, mint az összes angol nyelvű szövegben: ebben az egyetlen újságban is csak a nyolcvanas évekig tartott az értelemmel kapcsolatos szavak gyakoriságának a növekedése, utána ugyanúgy megritkultak ott is. Vélhetően nem arról van szó, ami kényelmes magyarázatnak tűnik, hogy ″szaporodnak a hülyék″, hanem bizony ez egyfajta össztársadalmi változás. Egyre kevesebbet érdekelnek a tények, de egyre jobb érzéseket keltünk magunkban.
Természetesen szeretjük mindezt az internetnek és a közösségi hálóknak tulajdonítani, de látható, hogy ezek még hírből sem léteztek, amikor már csökkenni kezdett a tényszerű világlátással kapcsolatos szavak gyakorisága. Bár feltűnő, hogy a pozitív érzelmi töltetű szavak a Facebook elterjedésével párhuzamosan szaporodtak el különösen.
Ezek alapján az eredmények alapján bár a post-truth változást napjainkban kezdjük a bőrünkön érzeni igazán, valójában negyven éve kezdődött. Akkor kezdett csökkenni a tényalapú világképre jellemző szavak gyakorisága.
Scheffer, M., van de Leemput, I., Weinans, E., & Bollen, J. (2021). The rise and fall of rationality in language. Proceedings of the National Academy of Sciences, 118(51).