Dezinformációkereskedők

Igencsak elgondolkodtató cikk jelent meg nemrég, négy amerikai Bayer dolgozó írta, mind a Monsanto megvásárlásával került a céghez. Mivel a European Management Journal-ban közölték le, ez nem szigorúan vett természettudományos közlemény, nem is természettudományos kutatási eredményeket ír le, de nagyon érdekes nézőpontot ad a közösségi oldalak által uralt új nyilvánosság működéséhez. A címe: “A dezinformáció készpénzre váltása: Esettanulmány a génmódosított szervezetekről”. Érdekes elolvasni, mert olyan szakértők meglátásait tartalmazza, akik az egész GMO ellenes post-truth mozgalom kibontakozását a másik oldalról nézték végig, ahová a legtöbbünk nem nagyon lát be, a Monsanton belülről.

Az elején leszögezi, hogy mit nevez dezinformációnak:

″egy alaposan megtervezett és technikailag kifinomult csalási folyamat termékét″.

Egy ilyen dezinformációs hadműveletnek messzeható következményei lehetnek, elég ha Wakefield úr emlékezetes kis üzleti csínyét idézzük fel, aki csak egy kis pénzt szeretett volna keresni a védőoltások ellen indított dezinformációs művelettel, de olyan izmos oltásellenes mozgalmat indított el ezzel, ami húsz év után is érezteti a hatását, például megelőzhető betegségek újbóli elterjedésében és semmi jelét sem mutatja, hogy a közeljövőben csillapodna. A hamis értesülések megalkotása és terjesztése az egész társadalmunkat alááshatja, a politikai és a gazdasági hatalmat is újraoszthatja. Ugyanis a dezinformáció a jelenlegi információtérben alapvetően különbözik a propagandától: önjáró. Egy véletlenül vagy szándékosan téves adatot korlátlan számú szereplő megoszthat, így akaratlanul is működtethetnek egy dezinformációs műveletet, míg a régi korok propagandáját erre szakosodott sajtótermékeknek kellett életben tartaniuk.

Az elején egy megdöbbentő felvetéssel kezd: A közösségi oldalak térhódításával az információ megosztása és fogyasztása mindenki számára elérhetővé vált, mégpedig ez alapvetően alakította át az üzleti világot is. Megjelent ugyanis egy teljesen új típusú szereplő a piacon, aki az emberek figyelmét akarja pénzzé tenni és ennek érdekében félrevezető értesülésekkel rombolja a többiek munkáját. Ezek alapvetően teljesen ismeretlen szereplők, kevés történelmi példát lehetne rájuk hozni. A dezinformációkereskedő a legszorosabban véve nem is része a piacnak, amit torzít, így a piac törvényei is másképpen hatnak rá.

A dezinformáció maga nem új jelenség, a szerzők például H. G. Wells “Világok harca” című rádiójátékát hozzák példának. Az újdonság a dezinformáció terjedésének üteme és nagyságrendje, valamint a pozitív visszacsatolásos hurkok visszhangkamra hatása, amik mind a dezinformáció terjedését segítik. Ezek mind az emberi elme beépített működésein alapulnak, de csak a korszerű adattovábbítás tette lehetővé a kibontakozásukat. Robin Dunbar annak idején egy ember kapcsolatainak a számát legföljebb százötvenre tette, ennél több emberrel egy ember nem nagyon tud érintkezni. Ellenben egy közösségi hálón a kapcsolatok száma gyakorlatilag korlátlan, egy mai közösségi hálófelhasználónak átlagosan hatszáz kapcsolata működik, amiken szó szerint percek alatt végigfuthat egy dezinformáció, míg egy offline ember igen lassan tudná csak továbbadni minden ismerősének a friss híreket. Ráadásul az emberek ösztönösen történetkereső viselkedést mutatnak: Egy lebilincselő történetet különösen szívesen követünk, figyelünk rá, míg az ezt közlő újságokat, könyveket, blogokat kevéssé, így az egyszer megjelent dezinformációt kijavítani szinte lehetetlen, a helyreigazítások a legtöbb ember eseményhorizontján kívül esnek, mi a történet fonalát követjük. Így az ember számára elérhető információmennyiség nagyságrendekkel emelkedett néhány évtized alatt.

A ″figyelemgazdaság″ (=attention economy) szót már 1971 -ben megalkotta Herbert A. Simon, ő tisztán gazdasági fogalmakkal írta le. Az információ nyilvánvalóan az emberek figyelmét köti le és az idejét fogyasztja. Egy filmet megnézni, egy könyvet, cikket elolvasni időbe kerül. Ha kevés az információ, akkor az emberek versenyeznek az információért, teszem azt a könyvtárban várólistára kerülve lehet csak kivenni egy népszerű könyvet, de ha az információ mennyisége kezelhetetlenre nő, az információnak kell versenyeznie az emberek figyelméért. A mai világban csak magyarul, egy alig pár ember által beszélt nyelven is naponta sokszor annyi információ jelenik meg, mint amit egy ember be tudna fogadni. Szükségképpen döntenünk kell, hogy például melyik újságot olvassuk el, egyszerűen nem fér bele a napunkba, hogy az összes napilapot végigolvassuk. Így vált az emberi figyelem hiánycikké, véges erőforrássá, hiszen a nap mindannyiunknak huszonnégy órából áll. Márpedig ahol egy erőforrás véges, ott verseny is kialakul érte. Márpedig a verseny magával hozza a figyelem értékké emelkedését is, hiszen nem minden tartalomnak jut belőle. Egy közösségi oldalon maguk a kattintások, az olvasók figyelme eladható árucikké változott. Ezzel megszületett az új típusú szereplő, a figyelemkereskedő, akinek az árucikke egyszerűen annyi, hogy sokan figyelnek (=kattintanak) a mondókájára. A figyelemből származó bevétel pedig semennyire sem függ a figyelem megragadásának valóságtartalmától, vagy fontosságától. Több cikk született már a kattintásvadász oldalakról, amik egész kis manufaktúrákat tartanak el, ahol közismert módon a cikk csalogató címe még az írás tartalmával sincs kapcsolatban.

Üzleti szempontból a figyelemgazdaságba nagyon könnyű beszállni, bárki felcsaphat figyelemkereskedőnek. Egy figyelemkereskedő egyetlen dolga, hogy kiépült, forintosítható üzleti modellekbe csalja be a közönségét. Ennek a legkézenfekvőbb módja a reklám. Egy kevésbé kézenfekvő módja a kétség. Maga a kétség is árucikké válik, hiszen semmi sem ragadja meg jobban az emberek figyelmét, mint a kétség (és a figyelem ugye azonnal pénzre váltható, ha a figyelemkereskedő eladja másnak). A kétség a negatív reklám egyik változatává vált. Ugyanis nem csak úgy szerezhetek vevőket, ha jobb terméket állítok elő, mint a másik, hanem úgy is, ha olyan mértékű kétséget ébresztek a versenytársam terméke iránt, hogy félelemből veszik meg az enyémet és kerülik az övét. A dezinformációs műveletek egyik legerősebb oldala pedig éppen a kétség felkeltése.

A dezinformáció egyik jellemzője, hogy mindig szenzációsabb, színesebb, mint a valóság, éppen azért, mert arra tervezték, hogy jobban megragadja a figyelmet, mint a szürke tények. Viszont ennek a gyakorlata kevéssé ismert: a világháló dezinformáció készítő és terjesztő csatornái legtöbbször rejtve maradnak, ráadásul egyre inkább gépesítettek is. Ráadásul egyre több cég akár akaratán kívül is beleragad ebbe a láthatatlan gazdaságba, hiszen bármelyikük válhat dezinformációs műveletek céltáblájává, vagy akár áttételesen támogathat egy ilyen műveletet, ezzel pedig tekintélyt veszíthet. Ez a folyamat pedig aláássa a cégek, márkanevek hitelességét.

A világháló térnyerésével megjelent a kibertüntetés, kibermozgalom fogalma is, aktivisták és szervezetek egészen könnyedén oszthatják meg az ötleteiket, álláspontjaikat és világméretekben gyűjthetnek adományokat. A legszenvedélyesebb mozgalmak ugyanarra a néhány sablonra épülnek, visszatérőek és általában mások elítélésén alapulnak. Ezekben a szervezetekben a mozgalmi célok gyakran elfedik, hogy egyszerű üzleti érdekek állnak mögöttük, sokkal könnyebb úgy értelmezni őket, mint egyfajta tiltakozásüzleteket, mint tiltakozó szervezeteket. A rekombináns DNS technológia esetében a dezinformációs műveletek teljesen elvonják a figyelmet a valódi kérdésekről, élelmiszerbiztonságról, élelmiszerpazarlásról, amik valódi társadalmi károkat is okoznak. Érdemes az Aranyrizs körüli dezinformációs műveletekre gondolni, annak a kampánynak konkrét, emberéletekben mérhető ára is keletkezik.

GM-terményeket több, mint száznyolcvan millió hektáron vetnek a világban, 2016 -ban tizennyolc milliárd dollár többlethasznot hoztak a parasztoknak, ennek a fele a harmadik világbeli gazdákhoz került. Minden egyes GM-találmány hosszú évekig tartó, igen drága engedélyezési eljárás után kerül piacra, annak ellenére, hogy gyakorlatilag a nyugati világ összes tudományos szervezete nyilatkozatot adott már ki a biztonságosságukról, több mint háromezer tudományos közlemény jutott ugyanerre a következtetésre. Mégis a ″GMO″ több politikai vihart kavar, mint bármilyen más kérdés napjainkban, számtalan aktivista csoport használja mémként, eredeti jelentésétől messze elszakítva. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberiség többsége GMO ellenes, a világon mindenhol szinte lehetetlenül szigorú feltételekhez kötik egy GM-termény termelését.

De hogyan sikerülhetett ez a művelet? A legalapvetőbb stratégia, hogy a mezőgazdaságban nem létező ″problémáit″ megírva a világhálón terjesztik, ahol a sajtó és a polgárok vég nélkül terjesztik. Azért érdekes ezt így olvasni egy cikkben, mert még példát is tudok mutatni, pár éve aktivisták külön megkerestek minket egy ilyen cikkel, hogy válaszoljunk rá, de sajnos rögtön meg is szakadt a párbeszéd, amikor adatokat kerestem a kérdésről. Kísértetiesen pontos példa a jelenségre. Érdekes lenne tudni, a két blogbejegyzést hányan olvasták? A Facebookon az enyémet hetvenegy ember kedveli, a másikat ezerkétszáz. Egészen meglepő, hogy a másik blogjegyzés, ami adatokat pont nem tartalmazott, mélyen érzelmi húrokat azonban pengetett ekkora sikert aratott, tökéletes példája a cikkben leírt hatásnak. Ilyen kérdésekben eleve mélyen politikai és tisztán érzelmi válaszok születnek csak az aktivisták részéről, láthatóan réges-rég a társadalomba ivódott ez a mesterségesen gerjesztett félelem. Nem túlzás azt állítani, hogy a GMO ellenes mozgalom a történelem legsikeresebb tiltakozáshulláma, ahogy az aktivisták is büszkén vallják, soha, semmilyen mozgalom sem ért még el ilyen világméretű változást.

A ma tárgyalt cikkben azt próbálták kipuhatolni, milyen információforrások alakítják a közvélemény gondolkodását? A cikkben tulajdonképpen 2009 és 2019 közötti világhálós közleményeket kerestek, rekombináns DNS technológia témában. Több, mint kilencvenezer (94993) ilyet találtak, gondolom nem kis munkát jelentett mindet átböngészni. A cikkek hatását megosztásokban mérték, vagyis hogy hány ember osztja tovább az olvasott cikket. Csak azokat a honlapokat vették be az adatsorba, amelyek ebben a tíz évben legalább negyvennyolc cikket közöltek a kérdésről, ezeket állították sorba a szerint, hogy mennyien osztották meg a cikkeiket átlagosan, átlagként nem számtani közepet használva, hanem medián értéket. A megosztásokat a BuzzSumo alkalmazással mérték. Értelemszerűen csak az angol nyelvű cikkeket vették számításba. Összesen ez a majdnem százezer cikk tizenhétezer különböző oldalon jelent meg, azonban a negyvennyolcas szűrő alkalmazása után kétszázhatvanhárom oldal maradt, ezeket rendezték sorba. Az első ábra mutatja ezt a rangsort, ami egészen meglepő. Az eredeti cikkben jelzés nélkül szerepelnek a honlapok, én illesztettem melléjük színes pöttyöket. Mindegyik oldalt meglátogattam és a jelenlegi tartalmaik, működésük alapján soroltam be őket.

• Pirossal jelöltem a dezinformációkereskedőket, az összes felébredtet, összeesküvés-elméletest és bárkit, aki elsőre nem egyértelmű, hogy mit árul és miért. Azok kerültek ide, ahol nem-szakemberek és nem-újságírók állítanak hajmeresztő dolgokat. Ezek az oldalak egészen elképesztőek, például az első helyen végzett collective-evolution.com címlapján békésen megfér egymás mellett egy cikk arról, hogy a mosolygó pénztárosok az istenség szikrái, hogy a leggyakrabban eldobott tárgyak a cigarettacsikkek, hogy a CIA idegenekkel raboltatott el embereket (és hogy hamis elrablásokat is szervezett), tudattágítással, szénadóval, COVID-19 -cel, szoptató kismamákkal, tudattágítással (2020 június 29. este hét felé mentettem a képet). Láthatóan ez egy kattintásvadász oldal, bármit és mindent kitesznek, ami Facebookon, Instagrammon, vagy akárhol megosztható. Büszkén vállalják, hogy semmilyen céges háttér sincs mögöttük, gyakorlatilag az oldal alapítója az egyetlen frontemberük, más készítő nevét nem is találtam az oldalon, a cégadatok szerint tizenhárom alkalmazottal üzemelnek. Az éves bevételük 1,7 millió dollár, a költségeikről, ennek következtében a hasznukról nem találtam adatot, de ez egy egészen elképesztő törpe szereplő. A bevételei éppen csak magasabbak, mint a 444.hu magyar nyelvű híroldalt működtető Magyar Jeti Zrt -nek. Bár igaz, hogy minden létező sajtóminősítő oldal a megbízhatósági skálájuk legaljára értékeli, láthatóan ez nem zavarja a közönséget, a tíz év alatt rekombináns DNS technológiáról írott nyolcvanegy cikkük átlagosan nyolcezerötszáz megosztást kapott, hat és félszer annyit, mint a The Guardian, a százhatvanszor ekkora bevételt elérő, legmagasabb megosztási értéket kapott bármennyire is rendes, független újságnak nevezhető oldal a listán. Ezzel a büszke első helyre került, míg a The Guardian a tizenötödikre.
• Kék színt kaptak a hagyományosnak nevezhető sajtótermékek, világhálós újságok, ahol újságírók akarnak tájékoztatni. A legmagasabb pontszámot kapott újság neve ismerősen csenghet a régi olvasóinknak. Ez az rt.com bizony a Russia Today, egészen pontosan az orosz kormány propagandaadója, egy korábbi elemzés is arra jutott, hogy a sajtóban megjelenő GMO ellenes tartalmak egyik fő terjesztője.
• Zöld színt kaptak, akik bevallottan bármilyen termékkel megjelennek a piacon, ide soroltam még a biotermesztőket is. A legnagyobb pontszámot elért oldal a non-gmoreport.com, ez a Non-GMO projekt hivatalos lapja. Konkrétan a Non-GMO a lepkés címer, amit mindenre ráragasztanak, ezen termékek forgalma jelenleg 26 milliárd dollár csak az USÁ -ban, összehasonlításképpen a Monsanto utolsó békeévbeli bevétele 2015 -ben 15 milliárd dollárra rúgott. Maga a szűken vett Non-GMO projekt évi két és fél millió dolláros bevételt termel, amit non-profitként körülbelül el is költ fizetésekre. Láthatóan ő a figyelemkereskedő határesete: Semmit sem fejleszt, semmit sem termel, a piacon egyedül azzal van jelen, hogy őnáluk lehet kérvényezni, hogy lepkés képet nyomtathassanak egy termékre. De legalább valami köze van ehhez a piachoz.
• Sárga színt kaptak a teljes egészében propagandaoldalak, amiket konkrétan mozgalmak kizárólag egyetlen üzenet sulykolására tartanak fenn, ezeken semmi másról sem találni cikkeket, csak és kizárólag glifozátról, Monsantóról, GMOkról. Mondanám, hogy a GMO ellenes és a GMO párti oldalakat is ugyanígy jelöltem, de az utóbbiból egy se akadt a listán. A legtöbb pontszámot kapott ilyen oldal a sustainablepulse.com, ennek ama esti kezdőoldalán csak GMO-ekéző cikkeket találtam, a világon semmi másról sem írnak, csak glifozátról.
• Lila színűek a tudományos ismeretterjesztő oldalak, ahol valamilyen mértékig a tudomány tényeit akarják bemutatni az olvasóknak. A legjobban teljesítő a discovermagazine.com, ami a kerek negyvenhatodik helyet érte el. Szomorú.

A táblázatot végigböngészve döbbenetes az eredmény. Negyvenhat oldalt találtam meg, ebből tizenhét figyelemkereskedő, kifejezetten kattintásvadász oldal. Az első tízbe egy kivételével csak ilyenek kerültek. Kettő kereskedelmi jellegű mindkettő bioélelmiszer iparban tevékenykedik. Kettő tiszta propagandaoldal, egyik sem GMO párti. Huszonhárom valamilyen szinten újságnak nevezhető, a lehető legtágabb értelemben, még a Russia Today-t is ide soroltam. És az első negyvenhatba éppen belefért kettő valamilyen szinten ismeretterjesztő oldal.

Viszont én kicsit megpiszkáltam az adatokat, mivel a szerzők csak a cikkek átlagos megosztása alapján számították ki a sorrendet. Ellenben ha annyit megteszünk, hogy a cikkek számát beszorozzuk a medián megosztások számával, akkor máris kapunk egy értéket, ami körülbelül jelzi, mekkora részt hasítottak ki ezek a tartalmak az emberiség közös tudatteréből. Nem túl meglepő módon az összmegosztások 58,5 százaléka figylemkereskedőktől érkezik, ennek valamivel több mint a fele, 29,9% a sajtóból, körülbelül hatoda, 11,1% propagandaoldalakról és a bio-ipar szereplőitől és majdnem fél százaléka ismeretterjesztő oldalakról.

Konkrétan a Russia Today cikkeit, egy az orosz kormány által működtetett híroldalét a derék angolul beszélő polgárok hatszor többet osztották meg összességében, mint az első ötvenbe bekerült két szerencsétlen ismeretterjesztőnek mondható oldalét.

Márpedig vélhetőleg a megosztások azt jelentik, hogy ezeket az információkat fogadják el a társadalom tagjai valóságként, ezekre alapozzák a véleményüket.

Ráadásul van ebben egy számomra meglepő elem is: mi nem látszik ezekben az adatokban? Egyrészt a tudomány. Egyetlen, távolról tudományosnak nevezhető szervezet sem került be az első ötvenbe, láthatóan az angloszféra polgárait még annyira sem érdekli, mit gondolnak a saját adójukból fizetett tudósaik az életüket alapvetően meghatározó kérdésekről, mint hogy az orosz vezetés mit szeretne erről mondani nekik, egyszerűen azok ügyesebben ragadják meg a figyelmüket. Másrészt fura mód nem találom a nagy, gonosz cégeket, akik az aktivisták általános meggyőződése szerint komoly propagandatevékenységet fejtenek ki, de valahogy az adatokból ez pont nem látszik, a legtöbbet megosztott ötven cikkforrás között nyomuk sincs.

Azt meg kell említeni, hogy ez az adatsor így eléggé hiányos, az első ötven honlap összesen majdnem hétezer írást közölt le tíz év alatt, ez a cikkben említett majdnem százezer cikk 7,3% -a, ennyiből nem lehet megállapítani, hogy mennyire tükrözi a teljes adattömeg viszonyait, vagyis hogy a minta reprezentatív -e?

Ellenben ebből a csonka adatsorból pontosan az rajzolódik ki, amit már sajnos olyan régóta pedzegetek: A rekombináns DNS technológia ügyében, az életünket alapvetően meghatározó mezőgazdaság szabályozásában semmilyen háttérhatalom, összeesküvés nem irányítja a gondolkodásunkat. Sokkal rosszabb: semmi sem irányítja. A világháló információterét minden vezetés, irányítás nélkül, elszabadult hajóágyúként működő, tisztán dezinformációs figyelemkereskedők uralják. A rekombináns DNS technológia kérdésében fillérekből gazdálkodó párfős megosztóoldalak sikeresebben versengenek az emberi figyelemért, mint bármelyik piaci szereplő.

Ryan, C. D., Schaul, A. J., Butner, R., & Swarthout, J. T. (2020). Monetizing disinformation in the attention economy: The case of genetically modified organisms (GMOs). European Management Journal, 38(1), 7-18.