Az ember által behurcolt élőlényekre sajnos nagyon sok példát lehetne hozni. Ezek legtöbbje szárazföldi növény vagy állat, amit egy olyan szigetre hurcolt be az ember direkt vagy véletlenül, ahol az eredetileg nem fordult addig elő. Mivel ezeknek az élőlényeknek természetes predátora nem fordul elő az új élőlény-közösségben, egész hamar elszaporodnak, a helyi flóra és/vagy fauna kárára.
Ezek közé az invaziv élőlények közé tartozik a közönséges és vörös tűzhal (Pterois miles és volitans) is, amelyek eredetileg az Indiai-óceán környékén őshonosak, de valószinűeg egy (vagy több) óvatlan akvarista közbenjárásával 1985 óta az Atlati-óceánt és a Karib-tengert is meghóditották.
Annak ellenére, hogy ezek a halak igencsak mutatósak, nem mindenki látja őket szivesen. Egyre több információ lát napvilágot arról, hogy az amúgy is igancsak leromlott állapotban lévő korallzátonyok élőlény-közösségének sokat ártanak az egyre nagyobb mértékben elszoporodó tűzhalak. Ezek a ragadozók a korallzátony kisméretű halait és gerinctelen állatait fogyaztják előszeretettel, valamint a túlhalászás miatt igencsak megritkult nagyméretű trópusi halak lárváit.
A legújabb kutatási eredmények alapján a nagytestű sügérek, murénák illetve cápák elvétve elfogyasztják ugyan a tűzhalakat, ám ennek mértéke nem számottevő, hiszen populációjukat egyre csak nő.
Ezért aztán a REE
F nevű korallzátony-védő szervezet kezébe vette a probléma megoldását, és évente többször rendez tűzhal-derbit. Ez egy egésznapos búváros halászat, aminek az a nem titkolt célja, hogy a helyi lakosságot kiokitsák tűzhal-ökológiából, és hogy minél több példányt fogjanak ki hálóval vagy tűzzenek szuronyvégre. A nap végén azok a csapatok, amelyek a legkisebb, legnagyobb vagy a legtöbb tűzhalat fogták ki, pénzjutalmat kapnak. E pénzjutalom ellenére nem sokan indulnak egy-egy ilyen derbin, ugyanis a tűzhal-halászat korántsem veszélytelen. A hal hátán és oldalán található, méregmirigyekhez csatlakozó úszósugaraival akár egy embert is képes megbénitani.
A kifogott, úszósugaraktól és méregmirigyektől megszabaditott hal amúgy már ehető, méreganyaga pedig hőre bomlik. Ahogy az Eat them to beat them szlogen is mutatja, az elszabadult és elszaporodott halakkal folytatott küzdelem kulináris frontra tevődött át. Már több helyen is találkozhatunk tűzhal-recepttel, a REEF már külön tűzhal receptkönyvet is kiadott, és New Yorkban már több trendi étterem is készit tűzhalas fogásokat.
Nagyon hiányzik a másik oldal: hogy mik a veszélyei annak, ha egy invaziv, “veszélyes” vagy éppen veszélyeztetett fajnál szorgalmazzuk a fogyasztást, gyűjtést.
(Az utóbbira klasszikus anekdota, hogy egy védett lepkefaj és a büntetési tétel kiplakátozása után sorra jelentek meg az emberek a lepkékkel, hogy akkor ők fogtak egyet, kérik a pénzt.
A másodikról magyar herpetológusok tudnának beszélni, hogy mi lett a következménye, amikor (pénzjutalommal fűszerezve) kitalálták, hogy a honvédség írtsa a “veszélyes viperákat” – a keresztestől kezdve a parlagiig meg a lábatlangyíkokig mindent agyonütöttek, amit értek.)
A tűzhalak kapcsán meg érdemes elolvasni ezt az írást:
ensia.com/voices/why-eating-invasive-species-is-a-bad-idea/
Nagyon röviden: mind a pénzdíjas írtás, mind az “asztalra terelés” kitermeli a maga piacát.
@Komavary: és ha telepítenék még vmi ragadozóját is? ha nem jön össze (a viccbeli: lett volna még pár ötletem nyomán) végső esetben a két óceán élővilágának teljes összekeverése is szóba kerülhet.
@Untermensch4: Iiigen, a ragadozótelepítés mindig jó ötlet. 🙂
http://www.detourjapan.com/mongoose.html
(Az a baj, hogy a tűzhal maga is ragadozó, nincs nagyon specifikus “ellensége” (nem úgy, mint pl. egyes növényeknél, ahol használják a növényspecifikus parazitákat stb.)
Esetleg génmódosított tűzhalakkal érdemes lenne próbálkozni. :p
(Hátha bejön, mint a minap bevetett GMO szúnyogok: timesofindia.indiatimes.com/home/science/Brazil-releases-genetically-modified-mosquitoes-to-fight-dengue-fever/articleshow/43431312.cms )
@Untermensch4: Általában nem szokott “bejönni” és nagyon sok problémát okoz, mert teljes ökoszisztémákat nehéz exportálni.
Klasszikus példa Ausztráliában a rókák és nyulak kapcsolata. Igaz, nem tudjuk, hogy előbb a rókákat telepítették-e be – hogy “otthonosabbá” tegyék a tájat, ismert az angolszászok rókavadászat iránti szenvedélye – és az ő táplálásukra a nyulakat, vagy fordítva. (Pedig mennyit küzdöttek azért, amíg a megfelelő nyulpopulációt megtalálják!)
@Piere de La Croix: ilyen esetben (ragadozó természetes ellenség nélkül) lehet hogy “egyszerűbb” a két ökoszisztéma összevegyítése mint a tűzhalak kiirtása. bár ha kitalálnának vmit amiben ipari mennyiségű tűzhalat dolgoznának fel nyereségesen az segíthetne. pl ha tonnára kétszer annyi tűzhalat kellene a japán “kutatóknak” levadászni a bálnák mellé… 🙂
@Untermensch4: Nem egészen erre céloztam a róka-nyúl példával, hanem arra, hogy az evolúció értelmében az egy ökológiai rendszerben élő élőlények (a – spanyol vad – nyúl és a vörös róka) egymással párhuzamosan evolválnak (azaz a másik jelenlélétéhez adaptálódnak). Vagyis egy új környezetben (nagyon szélsőséges körülmények kivételével) a róka nem fogja tudni a nyulak számát jelentősen csökkenteni, pláne kiirtani (főleg egyes egyedül). Hiszen ezt még az “eredeti” környezetben sem képes megtenni. Fordítva pedig a nyúl – amely évezredekig adaptálódott az egyik legfőbb ragadozójához – soha sem fog tudni olyan könnyű és kívánatos préda lenni a rókának (amely nem táplálékspecialista) mint bármelyik másik lehetséges préda Ausztráliában. Ezek ugyanis – vészes megritkulásukig – mindvégig jóval könnyebben elejthető és ezzel párhuzamosan összességében jóval nagyobb (mivel egy nyúl elejtése macerásabb, mint mondjuk 10 db, a földön fészkelő, a róka közeledését bávatagon tűrő madár elejtése) fehérjetömeget fognak jelenteni, mint a nyulak. Megkockáztatom, hogy az inas nyúlhúsnál a rókáknak az új préda akár még finomabb is lehet…
Ahhoz pedig, hogy Ausztráliában a nyulak számát szinten tartsuk, az egész európai faunát kellene importálni, ami azonban – értelemszerűen – az eredeti ausztrál fauna és flóra teljes megsemmisüléséhez vezetne (nem mellékesen lehetetlen is lenne). Különösen mert a nyulak (de főleg a szigetekre behurcolt és elvadult kecskék) önmagukban is jelentős károkat tudnak okozni (már önmagukban azzal, hogy eleszik a kaját a korábbi fauna tagjai elől).
@Komavary: Szuper, bár kissé elszomorító cikk. Én ékszerteknősökre fentem a fogam egy ideig.