Ma olyat láttam, amit eddig még sohasem, pedig elolvastam már néhány tudományos közleményt eddig. Egy politikailag teljesen semleges, ecetmuslicákról szóló közlemény elé az alább látható szerkesztőségi üzenetet illesztették. Igen, jól látjátok, a szerkesztő magyarázkodik, amiért mégis leközölték ezt a cikket az ecetmuslicákról. De miért merülhet föl kérdésként ez egyáltalán? Ez egy tudományos szaklap, ez meg egy közlemény az ecetmuslicákról, pont ez a dolguk, hogy ilyeneket megjelentessenek.
A történet 2020 őszén kezdődött. Ekkor derült ki, hogy egy Bart Van Alphen nevű postdoc kutató a ″hivatalos″ mellett fenntart egy @The_Dr_Caveman nevű twitter fiókot, amin szélsőjobbos üzeneteket terjeszt. Állítása szerint ezt ő viccnek szánta, de a dolog hamar elaludt, amikor Bart öngyilkos lett 2021 elején.
Ezek szerint egy ilyen eset már elég ahhoz, hogy fontolóra vegyék egy cikk visszautasítását. Ami azért ijesztő távlatokat nyit meg:
A közlemény az ecetmuslicákkal foglalkozik. Emberekről egyáltalán nem tesznek említést, elég nehezen érthető, hogy miért kellene bármit is habozni a közlésével, még akkor is, ha maga a patás ördög is az első szerző. A tudomány elméletileg a valóság megismerése, ezt a legkevésbé sem befolyásolja, hogy aki a legyet söprögeti nullás ecsettel az egyébként neonáci, kommunista vagy akár gyakorló sorozatgyilkos. A kutatáshoz nem köthető személyes cselekedeteknek nem szabadna befolyásolni a kutatás megítélését.
Egy-egy közlemény mindig csapatmunka eredménye. Ezt a cikket is tizenkét szerző készítette el, manapság már nagyon ritka, ha egy munkát egyetlen ember végzett. Egy kutatónak együtt kell működnie a világon mindenfele elszórt többi kutatóval, akikkel pont átfed a szakterülete. Elég ijesztő kilátás, ha éveken át dolgozol egy kutatáson, majd még neked kell izgulnod, ha kiderül, hogy az egyik szerző, akit legföljebb a képernyődön láttál életedben néhány órára, meg rengeteget leveleztetek, mit írogatott a Twitteren álnéven. Ha már a kérdés felmerül, az is elképesztő mértékben rombolja a szabad együttműködés alapjait, hiszen semmilyen módon sem káderezhetsz le egy másik országban élő, vadidegen embert. Ha ezek az esetek elszaporodnak, hamar akadozni kezd majd a kutatás, ha már csak erkölcsi bizonyítvány kikérése után mersz szóba állni valakivel muslicákról.
Végtelenül megalázó lehet a társszerzőknek, hogy még nekik kell lenyilatkozniuk, hogy nem tudtak arról, hogy miket írogat Van Alphen a Twitteren álnéven. Komolyan, teszem azt Fangke Xu -nak, vagy Anujaianthi Ramakrishnan -nak kell nyilatkozniuk arról, hogy ők nem értenek egyet a fehér felsőbbrendűség tanaival?
Úgy tűnik, a polkorrektséget már kezdik túlzásba vinni a tudományban is. Ha ebbe az irányba akarunk elmozdulni, akkor kő kövön nem marad majd a kutatásban.
van Alphen, B., Stewart, S., Iwanaszko, M., Xu, F., Li, K., Rozenfeld, S., … & Allada, R. (2022). Glial immune-related pathways mediate effects of closed head traumatic brain injury on behavior and lethality in Drosophila. PLoS Biology, 20(1), e3001456.