Egy különleges összetett szem

sn-fishoriginsh.jpgMéltatlanul régen nem foglalkoztunk a blog egyik kedvenc témájával, a különleges szemekkel, pedig ha egy kicsit is vízközelbe megyünk csak úgy hemzsegnek az egzotikusnál egzotikusabb látószervek: medúzákban és csíkbogarakban, felszíni és mélytengeri halakban (akinek pedig mindez nem elég, még errefele találhat ötleteket). 

Mai “hősünk” a tengerek mélyén, az ún. “szürkületi zónában” (mezopelágikus) felemáslábú rák, a Paraphronima gracilis. A szemei hatalmasak és felfele néznek – ami persze nem túl meglepő egy mélytengeri faj esetében, hiszen a fentről leszűrődő fényből akar minél többet begyűjteni. Ízeltlábúról lévén szó, az is várható, hogy klasszikus, ommatidiumnak nevezett egységekből álló összetett szeme van.

Ami azonban már kevésbé triviális: nem egy, összefüggő retina jön létre az ommatidiumokból, hanem egy 12 darab, egyenként 21-22 ommatidium alkotta vonalból felépített diszkontinuus látószerv.

p_gracilis_eye.pngA legegyszerűbb lenne azt gondlni, hogy a fura felépítés oka abban keresendő, hogy a nagyméretű szem összefüggő-retinája (a hozzá tartozó szövetek miatt) erősen gátolja a ráeső fény továbbhaladását, márpedig egy ilyen árnyékfolt elárulhatja a P. gracilis jelenlétét a mélyebben úszkáló ragadozó számára. (Az állat egésze pont azért átlátszó, hogy kevésbé legyen feltűnő, a beérkező fény blokkolásával.) A szerzők modellezése, azonban nem támasztja ezt alá. Szerintük mélyben lakó, tipikusan kevésbé éles látású ragadozók szemében a retinadarabok amúgy is összefüggő csíkokká olvadnának össze, így nem oszt-szoroz, a diszkontinuitás.

Ennél valószínűbb, hogy arról van szó, hogy a mélybe leérkező kevés fény összegzése sokkal nagyobb fényérzékenységet tesz lehetővé, így az is lehet, hogy egy-egy ommatidia csoport kvázi egy-egy pixelként működik, és szétszórtságuk teszi lhetővé, hogy minél nagyobb területről begyűjtsék a fényt (az alábbi ábrán (A) egy telepes medúza látható, illetve annak a modellezett képe, ha (B) nincs térbeli fény-összegzés, illetve ha (C) van.)

pgracilis_summation.png

A diszkontinuitás tehát valószínűleg áldás, de ha igaz is az összegzésről alkotott modell, azt még egyelőre nem tudjuk, hogy az idegsejtek szintjén az miképp következik be. 


Baldwin Fergus JL, Johnsen S, Osborn KJ (2015) A Unique Apposition Compound Eye in the Mesopelagic Hyperiid Amphipod Paraphronima gracilis. Curr Biol 25(4): 473-8.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.