Mint azt Jared Diamond szemléletesen bemutatta a “Háborúk, járványok, technikák” könyvében, az Újvilág kolonizálása során az Európából érkező hódítók “sikere” sokban olyan mikroszkópikus patogén “potyautasokon” múlt, amelyekre a kolonizálók immunrendszere felkészült, de amelyek ellen a benszülött lakosság védtelen volt (és amely folyamat egy kicsit még mindig tart).
A Nyugati civilizáció bölcsőjének tekinthető európai és közel-keleti területeken, az állattartás és a modern mezőgazdaság megjelenésével egyetemben, ideális körülmények alakultak ki, hogy számos, korábban csak állatokon élő kórokozó az emberre adaptálódjon, korábban nem látott méretű járványokat okozva. Az efajta zoonózisok azóta sem ritkák, lásd pár éve a madárinflueza és SARS parákat, illetve a jelenleg is zajló ebola járványt, ahol valószínűleg gyümölcsevő denevérekről került a kórokozó az emberekre.
Azonban a mezőgazdaság hajnalától, az Újvilág kolonizálásáig eltelt időben, az európai populációk valamelyest adaptálódtak ezekhez a betegségekhez (gyakran nagyon is kegyetlen szelekciós logika alapján), és azok gyakran enyhébb lefolyásúak voltak a kolonizálásra éhes hódítókban. Az amerikai populációk azonban soha nem találkozhattak ezekkel a patogénekkel, hiszen a kontines kolonizációja jóval a mezőgazdaság megjelnése előtt történt, így a kialakuló járványok is pusztítóak lettek.
Az egyik betegség, amit “sikeresen” importáltak az Amerikába érkező matrózok a tuberkulózis, vagy gümőkor volt. Ezt a Mycobacterium tuberculosis okozza, ami marhákat fertőző Mycobacterium bovis zoonótikus transzferjét követően alakult ki és a fent elmondottaknak megfelelően a post-kolumbuszi érából származó leletekből izolált M. tuberculosis mindig rokonságot mutat az európai törzsekkel.
Igen ám, de számos Kolumbusz előtti korszakból származó múmiában, holttestben lehetett azonosítani már korábban is a tuberkulózis nyomait, ami azt az érdekes kérdést veti fel, hogy honnan került oda akkor a betegség?
Az új szekvenálási technikáknak köszönhetően most pár perui múmiából izolált patogénnek határozták meg a genomját, és mindenki meglepetésére ezeknek a legközelebbi rokona a fókák saját Mycobacterium patogénje lett, a M. pinnipedii. Nem pont azonosak azzal, hanem számos olyan változást, mutációt hordoznak, amelyek feltehetően azzal hozhatók összefüggésbe, hogy adaptálódtak új, humán gazdájukhoz. Mivel az összes vizsgált múmiában ugyanazt a kórokozót lelték, feltételezhető, hogy egyetlen zoonotikus transzfer játszódott le i.sz. 700 és 1000 között.
Bos KI, Harkins KM, Herbig A, Coscolla M, Weber N, et al. (2014) Pre-Columbian mycobacterial genomes reveal seals as a source of New World human tuberculosis. Nature doi: 10.1038/nature13591.