A blog régi olvasói talán még emlékeznek arra, hogy anno egy olyan poszttal indítottam amely a csökevényes szervek apropóján a kígyók lábainak történetét oknyomozta. Azért időszerű ezt felidézni, mert nemrég került elő egy újabb átmeneti fosszília (ez már csak egy ilyen hónap), egy olyan kígyónak a maradványa amely az eddigi fosszíliák közül a legfejlettebb lábbal rendelkezik. A Patagóniából származó Najash rionegrina azért is különleges, mert ez az első olyan ősi kígyó-maradvány, amelynek “dereka van”, azaz szakrális csigolyái és csipő csontjai! (Ez még az eddigi legteljesebb lábbal rendelkező Haasiophis terrasanctus estében sem volt megfigyelhető.) Gyakorlatilag a Najash-nak funkcionális lába volt. A csonttani vizsgálatok szerint az ominózus, Felső Krétában élt csúszómászó valószínűleg a kígyófélék legősibb, alapjegyeit viseli, azaz az említett csoport ma ismert legprimitívebb, ún. bazális képviselője. Sőt, léte talán eldöntheti azt a vitát is, mely arról szól, hogy a kígyók tengeri vagy szárazföldi hüllőkből származnak. Ezzel a lelettel inkább az utóbbi nézetnek áll a zászló, s az is valószínűnek látszik, hogy a szárazföldi és az egykori tengeri kígyók (az ún. Mososauridae csoport) párhuzamosan, egymástól függetlenül veszítették végül el a lábukat. (A kígyó paleo-taxonómia amúgy egy elég vitatott terület, az érdeklődők bővebben a Lancelet-en olvashatnak erről.)
Apesteguía, S. and Zaher, H. (2006) A Cretaceous terrestrial snake with robust hindlimbs and a sacrum. Nature 440: 1037-1040.
Előzmények: “Kígyónak lábsó … ” – Csökevény szervek 1.