Repülni drága mulatság, nekünk embereknek is, de mindazon szerencsés vagy kevésbé szerencsés fajoknak is, akik erre a mutatványra mindenféle motorikus segédeszköz nélkül képesek.
A gravitáció elleni harc természetesen megköveteli a szárnyakat, de legalább ennyire fontos, hogy az aktív repülésre képes fajok gyakran eszméletlen energiákat ölnek abba, hogy ezekkel a szárnyakkal megfelelő mennyiségű felhajtóerőt hozzanak létre a levegőbe emelkedéshez/maradáshoz.
Ennek megfelelően a frissen megszekvenált denevér genom (pontosabban denevér genomok, mert egyből kettőről is szó van, a gyümölcsevő füstös repülőkutya – Pteropus alecto -, illetve a rovarevő Myotis davidii lett a két vizsgált faj) egyik érdekes hozománya, hogy pontosabb képet nyerhetünk a magas energiahasználattal járó járulékos genetikai változásokról.
A felpörgetett anyagcsere (egész pontosan oxidatív anyagcsere) egyik nem kívánt hozadéka, hogy számos reakítv oxigénszármazék jön létre, amelyeknek az a kényelmetlen tulajdonsága van, hogy roncsolják a DNS-t. Ennek megfelelően a denevérek genomjaiban szelekcióra utaló nyomok fedezhetők fel a DNS-hibajavításért felelős génekben, illetve azokban, amelyek a túlzott DNS károsodás esetén a sejthalált (apoptózist) kapcsolják be. (Az alábbi ábrán narancs színnel a denevérek közös ősében már szelekció alatt levő gének fehérjéi láthatók, míg kékkel csak egyik, vagy másik fajban szelektált gének.)
Érdekes módon olyan gének is szelekció nyomát mutatják, amelyek működése az immunrendszerhez is kapcsolható, pontosabban egyaránt szerepet játszanak az immunválasz és a DNS-javítás folyamataiban. Mivel ez esetben a változások többsége az immunfunkció róvására ment, úgy tűnik, hogy a repüléshez való alkalmazkodás amolyan járulékos hozadéka a patogénhordozásra való hajlam megnövekedése volt. Mindez szépen egybecseng azzal a megfigyeléssel, hogy a denevérek köztudottan fontos köztesgazdái számos nem éppen kellemes patogénnek.
Természetesen a bőr elaszticitását, vagy az izomösszehúzódások erősségét szabályozó gének közül is jópár pozitív szelekcióra utaló jelet mutat (ezt kb. várjuk is egy denevér esetén), és a korábbi ismeretek alapján nem meglepő módon az echolokációval tájékozódó Myotis davidii-ban számos utóbbi funkcióhoz kapcsolható gén is jellegzetes módon változott. (Egyébként mások mellett a Foxp2 is, amelynek ismereteink szerint kiemelt szerepe van a különböző állatok hangképzésében.)
Zhang G, Cowled C, Shi Z, Huang Z, Bishop-Lilly KA, et al. (2013) Comparative analysis of bat genomes provides insight into the evolution of flight and immunity. Science 339:456-60.