A genetika és politika találkozása kapcsán az idén már születtek figyelemre méltó dolgok kishazánkban és aki szereti a botrányszagú eseményeket, nem panaszkodhat az utóbbi napok eseményeire.
Természetesen Jeszenszky Géza elhíresedett jegyzetére utalgatok, amelyről idő hiányában nem tudtam hamarabb írni, de ami késik, az nem múlik.
Jeszenszky ominózus mondata (“A romák közti magas mentális betegségek oka, hogy a roma kultúrában megengedett a testvérek, unokatestvérek közti házasság, vagy a szimpla szexuális kapcsolat.”) túlmutat a jóízlés határain és az okfejtést okkal lehetne kritizálni. Sajnos a botrányt kirobbantó Roma Sajtóközpont (RSK) illetve atlatszo.hu a részletes kritika helyett megelégedett egy gyors bűnbakfaragással, ráadásul a szövegek alapján nem lehetünk biztosak, hogy ők maguk sokkal tájékozottabbak-e a témában, mint norvégiai nagykövetünk.
A tájékozatlanság terén a RSK viszi a prímet, akiket olvasva nehéz eldönteni, hogy most azzal van-e bajuk, hogy Jeszenszky rokonházasságról beszél, vagy azzal hogy roma rokonházasságokról. Hogy mi lehet a zavar oka, azt lásd mindjárt, de előbb még van egy dolog, amiről szólnunk kell: az RSK sajtósai sajnálatosan nincsenek képben azzal, hogy mi a “fajelmélet”. Utóbbinak ui. egy általában nagyon is hangsúlyos genetikai komponense van, ami viszont Jeszenszky mindkét idézetéből hiányzik, mindkét alkalommal kulturális okokra vezeti vissza nem-túl-hízelgő véleményét.
Ha megpróbálunk objektív forrásokat találni, akkor a témakörben kb. a következő kép állítható össze. A romák között valóban magas a rokonházasságok aránya, egy a kilencvenes évek elejéről származó felmérés szerint míg a nem-roma populációban az első unokatestvérek közti házasságok aránya 0.3% volt, addig a romák egyes közösségeiben ez az arány a 21%-ot is elérhette. S mint azt bármilyen szexuálisan szaporodó élőlény esetében bekövetkezne, ez a magas “beltenyésztettségi” mutató a káros mutációk feldúsulásához, elterjedéséhez vezet. (És igen, az RSK által úgymond ellenpéldaként felhozott európai uralkodócsaládokat is vastagon érintett a dolog, lásd pl. a spanyol-Habsburg uralkodóház esetét.)
Ez alól sajnos a romák sem kivételek, így kifejezetten sok ritka genetikai betegséggel lehet ma roma családok esetében találkozni, amelyek a legkülönbözőbb szerveket (vese, szem, fül, stb.) érinthetik – és bizony, a szellemi teljesítmény is ide sorolandó. Nem találtam jó magyar kutatást, de egy Besztercebánya környékén végzett felmérés szerint a szellemi fogyatékosok aránya, a 6-14 éves korosztály esetében, a nem-roma csoportban tapasztalható 0.9%-val szemben a romák körében az elég sokkoló 21.5%-t ér el. Ennek közel harmada erősen feltételezhető, hogy genetikai eredetű.
Ezek tehát az elég szomorú adatok és ezek tükrében két dolgot lehet egész biztosan Jeszenszkynek felróni: a testvérek közötti esetleges szexuális kapcsolatról semmilyen megbízható adat nincs, így amit ír, az vaskos előítélet. A másik pedig, hogy ugyan van egy erőteljes genetikai komponens a nagyobb arányú mentális betegségek etiológiájában a romák esetében, az még közel sem magyarázza meg a roma és nem-roma közösségek közti éles különbséget.
Az eltérés nem-genetikai (ha általánosítjuk a besztercebányai adatokat, kétharmadnyi) részét nagy valószínűséggel olyan szociológiai okok jelentik, mint a koraszülöttek magasabb száma, illetve a fiatal gyerekek alultápláltsága, amelyek egyaránt a szellemi fejlődés kerékkötőiként működnek. Ezeket az okokat számba se venni súlyos szakmai hiba.
Ugyanakkor mindez persze nem ellensúlyozza azt, hogy a belterjesség egy komoly gond. Gond, amivel foglalkozni kell, és ehhez semmiképpen nem az az út vezet, hogy letagadjuk a meglétét. Sőt, ellenkezőleg: csak a probléma megértése vezethet a megfelelő megoldáshoz. Látni kell ui., hogy a gettószerűen izolált közösségekben törvényszerűen felüti fejét a rokonházasságok problémája, ami ergo ugyanúgy szociológiai (és nem igazán kulturális) problémaként kezelendő, mint az alultápláltság. Természetesen fontos a megfelelő tájékoztattás, hogy ezek a közösségek tudatában legyenek, miért veszélyes ez a magatartás, ugyanakkor azonban borítékolható, hogy a legbiztosabb ellenszere a jelenségnek, ha sikerülne a közösségek (re)integrálása a társadalomba.
“egy Besztercebánya környékén végzett felmérés szerint a szellemi fogyatékosok aránya, a 6-14 éves korosztály esetében, a nem-roma csoportban tapasztalható 0.9%-val szemben a romák körében az elég sokkoló 21.5%-t ér el. Ennek közel harmada erősen feltételezhető, hogy genetikai eredetű.”
Romák esetében tudtommal eléggé jellemző, hogy a frissen iskolába kerülőknél tapasztalható hiányosságokat egyszerűen a szellemi fogyatékosság számlájára írják és berakják őket a kisegítőbe. A tényleges ok lehet fogyatékosság is, de állítólag nagyon gyakran “csak” mélyszegénység kombinálódása a kulturális háttérrel. Azaz nincs építőkocka, rajzolás, foglalkoztatókönyv, de külön tanító jellegű foglalkozás sem a szülő részéről, a gyerek csak úgy felnő, jó esetben etetik, szeretik, de ennyi. Nem tudom, a felmérés számolt-e ezzel, illetve milyen módon mérte fel, hogy ki a szellemi fogyatékos. Nem néztem meg, csak azért vetem fel, mert a bejegyzés szerzője nem említi.
Természetesen nem vonom kétségbe, hogy a koraszülöttség – alultápláltság – belterjesség kombó amúgy komoly gondokat okozhat.
Sajnos itt ellent kell mondanom a cikknek, a magyar rögvalóság ugyanis az, hogy a szellemi fogyatékosság borzasztóan képlékeny valami, gyakorlatilag bárkit, aki kicsit is rosszabbul teljesít besorolhatnak fogyatékosnak. Az iskolákban minden fogyatékos gyerek kettőnek számít, ráadásul bármit tanulnak is meg, bármilyen rosszul szerepelnek a képességfelméréseken, egy vállrándítással el lehet intézni: Hát fogyatékos, hozott anyagból dolgozunk.
Nyilván a legkönnyebben a mélyszegényésgben élők (=cigányok) fogyatékosíthatók, akiknek nincs pénzük orvoshoz járni, ha kapnak egy ilyen papírt, elfogadják oszt kész. Így a fogyatékosság sokszor egyszerűen pénzkérdés, egy gyerekpszichológus ismerősöm mesélte, hogy egyszer az iskolapszichológus hozzá irányított egy gyereket, a fogyatékosság felmérésére. A kikölöknek semmi baja sem volt, kifejezetten értelmes, ügyes kiskrapek volt, csak elesett a lépcsőn, letört két metszőfoga és amíg a szülei nem gyűjtötték össze a pénzt a fogorvosra, pöszén beszélt.
Attól, hogy nincs a jelenségről “megbízható adat”, még nyugodtan lehet tényként kezelni. Ha az óvodapedagógusok, az alsós tanárok, vagy a családsegítők írnának pár könyvet, akkor máris lenne rengeteg “megbízható adat”. Viszont ilyesmit Magyarországon nem lehet leírni.(mint a mellékelt ábra is mutatja)
A “vaskos előítélet” és a nyílt titok között van egy kis különbség.
én is tartok tőle, h a szellemi fogyatékosság gumidefiníciója (ráadásul előítéletekkel súlyosbítva) is egy a posztban említettekkel összemérhető hibafaktort rejt…
A szellemi fogyatékosság okaiként még felmerül benne, hogy talán a terhesség alatt több káros hatás éri a rossz életkörülmények között élő roma magzatokat, pl. anya alultápláltsága, fizikai munka, alkohol, dohányzás (mindez előítélet, semmi forrásom nincs hozzá azon kívül, hogy sok roma kismamát láttam dohányozni a kórházunk mosdójában); valamint a későbbi IQ-t befolyásolja kis részben a kisgyermekkori ingergazdag környezet, fejlesztő játékok stb is, ami szegény családoknál hiányos lehet, ahogy az 1. kommentelő is írja. Bár számomra túlzásnak tűnik minden különséget a szegénység számlájára írni, gondolom, nem-romák között is van egy csomó mélyszegénységben élő, persze statisztikát nem tudok.
Persze, az idézett adatok (egyébként szlovákok, de ugyanazok a torzító tényezők megjelenhetnek) elképzelhető, hogy túlbecslik a dolgot. De ha még az esetek fele is ennek a számlájára írható, a maradék egy másfél _nagyságrendes_ különbséget jelent. Szóval a különbség szvsz igencsak valós, és nem írható az előítéletes pedagógusok számlájára.
@Sexcomb, sajnos a te “rögvalóság”odnak nem sok köze van ahhoz, amit egy klinikai genetikus mondana, aki naponta találkozik különböző mendeli betegségekkel roma családokban. (Mivel pár konkrét esetet magam is ismerek, ebben elég biztos vagyok.)
@premix, amíg nincs statisztikailag alátámasztva, addig bizony előítélet marad. Pl. a homeopátiáról csupa jót hallasz szájhagyomány útján, de amikor megvizsgálják, akkor valahogy mégsem akar az a frány akülönbség a placebohoz képest kijönni…
@isolde: én nem próbálok minden különbséget a szegénység számlájára írni. A beltenyésztési statisztikák nem értelmezhetők olyan rugalmasan, mint a fogyatékossági statisztikák. A beltenyésztés hatásai pedig nem fognak eltűnni holmi polkorrektségből.
Ha van valami, ami Európát tönkre fogja tenni az a félreértelmezett politikai korrektség, és bizonyos tabuk. Az, hogy létezik-e a mentális képességeket tekintve szignifikáns különbség emberi populációk között, az egy tudományos kérdés, amire a legjobb tudomásom szerint „nem” a válasz. De ez csak mázli. Aki „hisz” az evolúcióban annak tudnia kell, hogy biztosan volt olyan idő, amikor léteztek ilyen különbségek. Márpedig az a baloldali értelmiség, amely leginkább felemeli a hangját egy ilyen Jeszenszky féle kijelentés után, hisz az evolúcióban – ezúttal idézőjel nélkül – hiszen az tudományos és antiklerikális eszme.
“Ezek tehát az elég szomorú adatok és ezek tükrében két dolgot lehet egész biztosan Jeszenszkynek felróni: a testvérek közötti esetleges szexuális kapcsolatról semmilyen megbízható adat nincs, így amit ír, az vaskos előítélet. A másik pedig, hogy ugyan van egy erőteljes genetikai komponens a nagyobb arányú mentális betegségek etiológiájában a romák esetében, az még közel sem magyarázza meg a roma és nem-roma közösségek közti éles különbséget.”
Legfőképpen szerintem azt lehet felróni neki, hogy a rokonházasságok nagy számát teljesen légbőlkapott módon a roma kultúrának tulajdonítja, miközben egy elszigetelt és szegény (közlekedési eszközökhöz nem vagy alig hozzáférő) közösségnél teljesen természetes ez, hiszen csak egymás között tudnak házasodni, és így nemsokára mindenki mindenkinek rokona lesz. Ugyanez a jelenség megfigyelhető más hasonló szituációban lévő, de egészen más kultúrájú csoportokban is, pl. a mormonoknál, az amerikai pakisztáni diaszpórában vagy a svájci hegyi közösségekben.
Az mindenesetre nem igaz, hogy a rokonházasságok nagy aránya komoly hatással lenne egy népcsoport életmódjára (ti. hogy a cigányok azért vannak ott, ahol, mert elbutultak a belterjességtől): sok arab országban 30-50% között van a rokonházasságok aránya (Katarban pl. 55% a rokonházasságok, 35% az unokatestvér-házasságok aránya), ennek ellenére ezek kifejezetten sikeres országok. Ugyanott egyébként 2-5% közé becsülik az így előálló fogyatékosságok esélyét, tehát az idézett román felmérés legalábbis gyanús. (Forrás pl.: http://www.nhsq.info/strategy-goals-and-projects/preventive-healthcare/consanguinity-risk-reduction)
Alapvetően három oldalról támadja, az elsősorban baloldali-liberális politika a tudományt korunkban és e három irány a legveszélyesebb a tudományra nézve. A különféle környezetvédő szervezetek tudományellenességével ezen a blogon is sokat foglalkoznak, de a politikai korrektség tudományellenességének legalább ilyen súlyos problémája úgy tűnik csak most érte el az ingerküszöböt, pedig voltak már riasztó esetek hazánkban is. Csak egy példa:
“Megalázó helyzetbe hozta roma páciensét az az orvos, aki vizsgálat nélkül genetikai okra vezette vissza a férfi tüdőbetegségét, mondván, a férfi falujában “egymás közt házasodnak” – állapította meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság pénteken nyilvánosságra hozott határozatában. Az orvos cégét 200 ezer forintra megbírságolták.
Zaklatás miatt 200 ezer forintra bírságolta meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) a Medi-Home Bt.-t, mivel a cég beltagja, egy orvos arra tett célzást: egy roma férfi betegségének oka az, hogy a falujában gyakori a vérfertőzés. A hatóságot megkereső panaszos 1985-től 1992-ig egy cementgyárban dolgozott, portalanító berendezést kezelt. 2007-ben megállapították róla, hogy 100 százalékos rokkant. A férfi úgy gondolta, hogy súlyos tüdőbetegsége a gyárban végzett munka miatt alakult ki, ezért baleseti járadékot próbált igényelni foglalkoztatási eredetű tüdőbetegségére hivatkozva.
Bizonyítania kellett, hogy betegsége korábbi munkája miatt alakult ki, ezért kereste fel 2009 őszén a gyárnak egészségügyi szolgáltatást végző Medi-Home Bt.-t. A társaság beltagja, az orvos nem vizsgálta meg, de orvosi véleményt ennek ellenére kiadott róla. Ebben az EBH esetismertetése szerint az állt: “1998-ban, majd 2002-ben kezdődött, illetve ismétlődött bronchitis obstructiva megbetegedése, amely Alsószentmártonban genetikusnak számító, egymás közt házasodnak, felpasszálódnak a fulladásos légzési és keringési megbetegedések. A faluban minden 2-3. hasonló korú ilyen betegséggel van nyilvántartva. Nem foglalkozási betegség, nem is dolgozott tartósan expozícióban.”
Az EBH szerint önmagában az olyan orvosi vélemény, amely egy megbetegedés mögött genetikai okot sejt, nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Azonban ha ezt az orvosi véleményt úgy fogalmazzák meg, hogy az egy település köztudottan többségében roma származású lakosainak vérfertőző kapcsolatára utal, akkor “olyan megszégyenítő és megalázó környezet kialakítására alkalmas, amely a zaklatás tényállását megvalósítja” – mondta ki határozatában a hatóság.”
http://www.origo.hu/itthon/20100917-megbuntette-az-ebh-a-romak-kozti-verfertozesre-celzo-orvost.html
@CaenorhabditisElegans: ne érts félre, egy percig sem gondoltam, hogy Te annak a számlájára akarod írni, és távol álljon tőlem mindenféle politikai korrektség 🙂
Ha már PC-k vagyunk, legyünk is azok: a “szellemi fogyatékos” kifejezés helyett ma már az “értelmi fogyatékos” az elfogadott.
Hogy ez az előítélet mennyire benne van a köztudatban, az számomra egy évtized tanítás után nyilvánvaló. Elég meghallgatni a tízperces szünetben, hogy mi megy egy tanáriban – bármelyikben.
Ami sokkal lényegesebb: Amikor egy kisgyerek bekerül az óvodába, akkor rengeteg inger zúdul rá. Egy normális családban felnövő gyerek ezt könnyedén lekezeli, mivel otthon is sok inger éri. Ellenben egy ingerszegény környezetből érkező gyerek ekkora különbséget nem képes feldolgozni,frusztrálni fogja, amit agresszív viselkedésben vezet le. (Ingerszegénység és rossz vagyoni körülmény csak gyengén korrelál!) Ennek folyományaképpen általában kirekesztődik a közösségből, ami miatt a viselkedés antiszociálissá és deviánssá válik. Ez hatványozottan igaz az új környezetbe csak iskoláskorban érkező gyermekekre. Az erőltetett integráció pedig ezt a trendet csak felerősíti, ugyanis a sokkal jobban alkalmazkodó gyerekek könnyebben és gyorsabban jutnak át az akadályokon, ami egyrészt egyre növekvő lemaradást okoz az integráció miatt bejutott tanulónak, másrészt pedig önértékelési zavarokat, ami aztán egy gyönyörű dugóhúzóba juttatja szerencsétlent.
Az iskoláknak jó, ha van ott hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanuló, hiszen azok pluszpénzt hoznak, ami igen lényeges a jelen pénzügyi környezetben, jó az alkalmatlan pedagógusnak, mert így van mire hivatkoznia. Egyvalakinek nem jó, akinek viszont ez nagyon számítana – a gyereknek.
A cigányság felmérésekor meg eleve problémás, hogy ki cigány, és ki nem. Az előítéletek miatt ugyanis sok esetben cigánynak tekintenek sok nem cigány származású gyereket is, pusztán az előítéleteknek megfelelő állapota és helyzete miatt. Sok, egyébként valóban cigány származású ember pedig pont az előítéletektől félve tagadja meg eredetét. Innen kezdve pedig nyugodtan meg lehet kérdőjelezni minden, a cigányságra vonatkozó statisztikát.
A brit pakisztáni közösség kontextusában ez a film elég jól bemutatja, mi is a gond az unokatestvér házasságokkal, hogy miért _kell_ beszélnünk erről (via AGG):
https://www.youtube.com/watch?v=ju2FP8LIOLM
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=173099&catid=65&Itemid=101
“már rég tudott, hogy a vérrokonságnak semmi köze nincs az utódok fizikai vagy szellemi minőségéhez. ”
Köztudott, az… ó, vazeg. Nincs kedve odamenni valaki szakmabelinek és elmagyarázni a tutifrankót? Mondjuk facebookon, vagy valami…
Hm, ez a link nem jött össze. retry:
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=173099:jeszenszky-es-a-ciganyok&catid=65:az-olvasok-irasai&Itemid=101
nem megy a direkt link. Fura. Szóval az oldalon, “Jeszenszky és a cigányok” címmel, mai nap.
a PC mellett a jog “22-es csapdájáról” se feledkezzünk meg: mivel minálunk tilos az etnikai nyilvántartás az ilyen témájú felméréseknél a cigányság mérése vagy becslésen alapul vagy törvénytelen tehát a tudományosság némi csorbát kell szenvedjen…
tgr: a katariaknál viszont lehet abban érdekeltek hogy a beltenyészet negatív hatásai kicsik legyenek.
érdekelne hol a határ a szociológiai és a kulturális szegmens között
CaenorhabditisElegans:
Mint volt pedagógus, alsós, azt szeretném megjegyezni, hogy kisegítőbe nem lehet csak úgy bedugni még roma gyermeket sem. Főleg nem problémamegoldás céljából. Nem tudom, hogy milyen oka van a csekélyebb szellemi teljesítménynek, viszont tény és való, hogy tényleg sok a szellemi fogyatékos közülük, magam is át kellett, hogy irányítsak kettőt, de ehhez azért elég komoly tesztek kellenek. Meg amit megfigyelek év közben. Volt olyan roma kislány is nálam harmadikban, aki 12 éves volt. Nem volt szellemi fogyatékos, de nagyon nehezen ment neki minden. Nem volt többre képes. Aztán kimaradt, és láttam az utca szélén is állni….
Sajnos.
Viszont volt középiskolás tanárom is, roma származású, imádtam. Csinos volt, elegáns ezért inkább spanyol származásúnak tűnt, nem romának, lám, mit tesz a “gyerekszoba”.
@mynona: Nem is szellemi képességeik miatt irányítják őket kisegítőbe, hanem inkább rájuk fogják a magatartászavart, mivel az könnyebb.
Az írt lány esetében már eleve az frusztráló lehetett neki, hogy évekkel idősebb volt, mint az osztálytársai, már más dolgok érdekelték, emiatt a közösségből kiszorult. Ehhez még a kulturális hátterei is hozzájárulhatott, így juthatott arra a sorsra, amire jutott.
Hogy ki a cigány, az erősen szubjektív mynona, ami többek között annak is köszönhető, hogy magát a cigányságot faji alapon nem lehet elkülöníteni az europidoktól, hiszen ők is azok (általában irano-afgán típusok). Érdekes fotósorozatokat lehetne csinálni kísérletképpen, hogy ugyanazokat a személyeket két élethelyzetben, kétféle külsővel fotózzák, egyszer mondjuk erősen feszítve szamurájkarddal a kezükben, másszor meg átlagos középosztálybeliként könyvvel és két csoportnak párhuzamosan bemutatják a képeket, hogy határozzák meg kik a cigányok. Kevés kivételtől eltekintve a szociális különbségek definiálnák a cigányt a kísérlet eredményében.
Ez egyébként szánalmas helyzeteket szokott eredményezni, amikor egy-egy brutális gyilkosság után feltűnnek a fehéreket a színesek terrorjától megvédeni akarók, miközben a nyilvánosságra került képeken jól láthatóan egy europid cigány gyilkost és egy enyhe mongolid vonásokat mutató turanid kevert típusú magyar áldozatot láthatunk. Ami jól mutatja, hogy nem csak a cigányság definíciója képlékeny, hanem a nem cigányok öndefiníciója is. Amit csak fokozott a rendszerváltás után hozzánk beszivárgó, a kontinentális “színvak” etnokulturális rendszerbe beleerőszakolni akart angolszász rasszista terminológia, ami az embereket a Brit Birodalom örökségeként bőrszín alapján sorolja etnikai helyett faji csoportokba és aminek következtében létrehozták Magyarországon is vélt faji alapon a cigány kisebbséget a társadalom perifériáján élő cigánynak nevezett magyar és román nemzetiségű proletárokból, lumpenproletárokból. Legalábbis elméletben, mert minden liberális szándék ellenére, a cigány származásúak több mint háromnegyede juszt sem akarja magát cigánynak vallani. Ám akik mégis, azok így az egyetlen kisebbség Magyarországon, aminek nincs saját nyelve, kultúrája és etnikai tudata, hiszen mindhárom értelemben vagy a magyarsághoz, vagy a románsághoz tartoznak és az eredeti az európai nacionalizmusok által a tizenkilencedik században megteremtett színvak etnikai identitásrendszerben legföljebb kettős, valós etnikai és történelmi identitású történelmi kisebbségnek tekinthetőek egy eltérő származás homályos emlékére építve, mint például a kortárs jászok, a bajorok, vagy a morvák.
blogen:
Ez a cigányság, mint szubjektív népcsoport azért erősen elgondolkoztatott…. 🙂 Most az mendemonda, hogy Indiából vándoroltak ki (anno,anno…)?
blogen:
Ezek szerint akiket mi cigánynak nevezünk, azok valójában nem is azok? És azért nem is vallják magukat annak? Nemrég olvastam magát cigánynak valló angol író könyvét, nagyon tetszett. Mindenféle szégyen nélkül, sőt büszkén mesélt szüleiről, sőt humorral.
Azt hiszem, már értem, amiről írtál.
@mynona: A cigányság valóban Indiából vándorolt ki. Európában is még a XX. században is jelentős részben nomád életmódot folytattak, ennek köszönhetően erős etnikai önazonosságuk még mindig nem alakult ki, így a rasszista megközelítésnek lehetősége volt minden olyan elemet, aki a hatályos törvénykezésnek nem elégséges mértékben felelt meg, ebbe a csoportba sorolni. Ennek révén alakulhatott ki a “cigánybűnözés” szókapcsolat és egyéb maradványai a százéves hülyeségnek. Ugyanez az oka annak is, hogy a cigány etnikumhoz tartozóak nagy többsége nem vállalja származását, az országban ugyanis szégyenbélyegként jelentkezik a cigánysághoz tartozás, ennek az összes hátrányos folyományával.
Megj: ha valaki nincs bejelentkezve a freeblog rendszerébe, akkor előbb nekem kell jóváhagynom a kommentjeit. Szóval türelem.
erről a “ki a cigány” kérdésről végeztem egy nem reprezentatív közvélemény-kutatást (remélem olyan meggyőző leszek mint a tv-s szavazások)”a nép” körében. döbbenetes módon a szőke kék szemű világos bőrű és ugyanily kinézetű utódokat nemző illető besorolása cigány lett,a kreol bőrű indiainak látszó és kis szókinccsel cigányul beszélőé pedig magyar. úgy tűnik a felmérés helyszínén a genetikai alapú kategorizálásra való hajlam (vszeg nehéz mérhetősége miatt)nulla
Nem mindig mynona. Az elmúlt években is előfordult, hogy azon a bizonyos jóideje betiltani akart honlapon már masszívan cigányoztak egy elkövetőt, mielőtt egy vele azonos településen lakó le nem írta, hogy “csak elcigányosodott magyarról van szó”. Ahogy a magyar társadalomban él egy igen jelentős számú cigány származású csoport, akiket környezete se tekint cigánynak és magukat se tekintik annak.
Igen, volt egy fehér populáció, ami elindult vagy inkább a társadalmak peremén sodródni kezdett Észak-Indiából -merthogy Észak-Indiát fehér emberek lakják és nem veddid jellegeket is mutató dravidák mint Dél-Indiát- és már a középkor folyamán elérte Európát. E sodródás/vándorlás során folyamatos volt az asszimilációs veszteségük és gyarapodásuk is, bár alapvetően a iráni, afganisztáni és észak-indiai populációk jellemző embertípusain alapuló kevert típusok máig dominánsak köztük. Az észak-eurázsiai populációknál valamivel, de egyáltalán nem jelentősen sötétebb, a mediterrán népekhez hasonló (dél-olaszok, arabok) bőrszínük miatt, amennyiben más sokkal jelentősebb tényezők miatt elkülöníthetőek, akkor a többségi társadalmak általában el is különítik őket. Ha ezek az egyéb tényezők valamilyen oknál fogva megszűnnek, általában társadalmi felemelkedés révén, akkor viszont ez a különbségtétel a felemelkedőket befogadó többségi társadalmak részéről általában megszűnik.
Ezért szubjektív a cigányságot bármilyen embertani jellegzetességre visszamenő módon definiálni mint népcsoportot. Ahogy a cigány tanárnőd esetében neked se volt releváns annak cigány volta.
A cigány öndefiníciókban pedig az a jelentős tömeg, amely nem vallja magát cigánynak, annak ellenére, hogy életformája miatt az őket körülvevő többség annak nevezné őket jobbára nem a “cigány” kifejezés pejoratív volta miatt nem teszi ezt, hanem mert etnikailag nem cigány, hanem magyar. Magyar az anyanyelve, magyar a kultúrája, a magyar társadalom tagja, mégha rendkívül szegény is és nem tud róla, hogy neki faji alapon cigánynak kellene lennie. A “cigány” szó neki nem fajt, etnikumot jelent, hanem egy helyzetet, amiben él.
ui. A “cigánybűnözés” kifejezés nem százéves hülyeség, hanem a XX. század második felében, kortárs amerikai mintára beszivárgó faji szemlélet első megnyilvánulása a magyar bűnüldözésben tombenko. Még a ötvenes években is, az európai modernista/nacionalista hagyományoknak megfelelően társadalmi-szociális és nem faji/etnikai problémaként kezeltük a cigánykérdést, ahogy a Horthy-korszakban, vagy a békeidők rendszerében is, ahogy a “modernizmus” első mária-teréziai megnyilvánulása (“újmagyarok”) óta mindig. A cigányok szociális problémáinak faji/etnikai okokra visszavezetése amerikanizmus a magyar társadalomban, amit a rendszerváltás utáni liberális szándék, a faji alapú cigány etnikum megteremtésére csak katalizált, hiszen a liberálisok ezzel hivatalosan is megteremtették ennek a rasszista politikának az alanyát, az embertani jellegei miatt etnikummá és bármilyen más téren a politika alanyává formálható cigányt, ezzel is csökkentve az cigányoknak nevezettek integrációs esélyeit, hiszen a cigányság, ami korábban szociális állapot volt immár vér útján “terjed”, ami a “cigány származás” kifejezésben ölt testet újra és immár elválaszthatatlanul összekötve az integrálódottat a még nem integrálódott csoporttal annak minden negatív következményével a már beilleszkedettre nézve.
Egyben a “cigányság” tudományos vizsgálatát is megnehezítve, hiszen amíg régen egyértelmű volt, hogy a tudományos vizsgálat alanyává tett cigány egy a társadalom peremén élő lakhely, foglalkozás vagy társadalmi státusz alapján definiálható csoport tagja, addig mára az európai kulturális és angolszász faji definíciók keveredése okozta káoszban a tudományos vizsgálatok egyik fontos alapja, a vizsgált csoport egzakt körülírhatósága is megszűnt. Azok a kulturális tényezők, amely bizonyos biológiai hatásokat előidéznek, például endogámia egyáltalán nem biztos, hogy egyformán igazak a cigányként élőkre a putrisoron és az onnan kiemelkedett “cigány származásúakra”, ám az ilyen vizsgálatok eredményeit végül könnyen lehet, hogy mindegyikre alkalmazni fogják általánosításként, hogy: “íme a cigány ember”.
Például egy exogám normák szerint élő “cigány származású” értelmiségi nyilván tiltakozni fog, ha a cigányságot, ahonnan ő származtatja magát súlyos következményekkel járó belterjességgel vádolják meg, hiszen ez őt is dehonesztálja, ez a csoport az ő énképében pozitív helyet foglal el, miközben az a “cigányság”, ami az endogámia jelensége kapcsán vizsgálat tárgya lett ténylegesen érintett ebben annak minden következményével együtt. Így az az ember, aki az utóbbi “cigányság” endogámiájáról ír, könnyen az előbbi, a tényállásban nem érintett “cigányság” indulatait vonja magára, hiszen ők a saját sikeres integrációjukat kénytelenek védelmezni mivel a vér szerinti származás faji ideológiájának köteléke immár elválaszthatatlanul mint azonos fajút összeköti az előbbi csoporttal, ezért alapvető érdekükké válik a kevésbé sikeresen integrálódott csoport problémáinak elkendőzése, nehogy az megkérdőjelezze az ő sikerüket a felemelkedésben és egy olyan állapot gyanújába keverje őket, amit maguk mögött hagytak és amit maguk is megvetnek/szánnak.
Valami ilyesmi történt Jeszenszkyvel. Áldozatává esett a cigányság öndefiníciós problémájának (ami ugyanígy megvan a zsidóságnál is más okoknál fogva és amiért az utóbbi értelmiségi csoportja szorosan felzárkózik minden ilyen esetben a cigányság értelmisége mellé és viszont).
Hű, blogen, most lesz min gondolkoznom. Köszönöm a felvilágosítást különben.
Mondjuk arra is befizetnék, hogyan határozza meg valaki, ki számít magyarnak?
Beszél magyar nyelven és magyarnak is vallja magát. Ez mindig is ilyen egyszerű volt. Kicsit bonyolultabb a németek esete ahol a nép és a nemzet nem esik egybe, mivel a német nép történelmi okoknál fogva több nemzetre bomlik (osztrák, svájci, holland, flamand, német, stb). Ott általában a kérdéstől függ, így az etnikum német (Deutsche/Dietsch/Dutch/stb. Volk), a nemzet (pl.: Österreichische Nation, stb.) pedig az amelyikhez politikailag tartozik.
Az európai civilizáció négy fajta modern identitást teremtett:
1. A politikait, ami állampolgárságon alapul és a népet és nemzetet egységben kezelve alkot nemzetet elvben bármifajta nyelvi vagy kulturális tartalom nélkül, pusztán a politikai jogegyenlőségre alapozva. Elvben ez a legelőnyösebb a népi és kulturális identitások szabadsága szempontjából, ám tiszta “premodern” formája kevés, például Anglia, ahol nincs etnikai tartalma, mert általában valamilyen etnikai dominanciát próbálnak a “modernizált” formájával legalizálni (Franciaország, Románia, a kiegyezés utáni Magyar Királyság, stb.). Ez a történelmi európai identitásforma.
2. Az etnikait, ami anyanyelven és önbevalláson alapul. Ilyen a kortárs magyar, a német, vagy az orosz. Ez az országok kultúrszintjétől függően lehet toleráns a többi etnikum irányába (autonómiák), vagy intoleráns az államhatalommal szimbiózisban (asszimilációs szándékok). Ezt tekinthetjük a klasszikus európai identitásformának.
3. A gyarmatokon (elsősorban angolszászok) egy fajit, ami rasszjellegekre épít. Ez utóbbi a gyarmatokon is maradt, csak közben néhány gyarmat Észak-Amerikában felnőtt Európához anélkül, hogy gyarmati örökségét kinőtte volna, így ez a perifériális faji alapú identitás az időközben univerzális “nyugati civilizációvá” evolváló európai civilizáció egyik jelentős identitástípusává vált és sajnálatos módon Európára is visszahatott az amerikai tömegkultúrával együtt terjedve az egykori gyarmatosító hatalmak között, amely hatalmak anno az anyaországaikban következetesen elzárkóztak a faji megkülönböztetés bevezetésétől (ami olyan helyzeteket eredményezett, hogy ugyanaz az indus Londonban egyenrangú volt, míg mondjuk Dél-Afrikában nem), azt csak a gyarmatokon gyakorolták különféle mértékben adminisztratív, politikai és gazdasági okoknál fogva.
4. És negyediknek Közép-Európában zsidó hatásra egy közép-európai faji identitást is: a nemzetiszocialista faji identitást, ami lényegében “indogermán judaizmusnak” tekinthető, hiszen egyértelműen a zsidósággal való sok szempontból mindig problémás együttélés során az antiszemita elemek szakítva a zsidóságot asszimilálni (megkeresztelni) akaró európai antijudaista tradíciókkal magának a judaizmusnak az értékkészletét, a faji alapú megkülönböztetést és a kiválasztottságot annak felsőbbrendűséget hirdető tendenciáival vették át és fordították a zsidóság ellen, egyszerűen felcserélve a zsidót egy indogermán árja ideára. Ez a XX. század első felében a kontinensen igen elterjedt volt, mára azonban Európában marginalitásba szorult. Ugyanakkor a XX. század második felében rendkívül nagy hatást gyakorolt az amerikai faji identitások fejlődésére a fehér és fekete radikálisok között.
E négy identitásból a különféle populációkat érintő tudományos vizsgálatoknak a második felel meg leginkább, mert az mutatja a legnagyobb korrelációt a az adott populációt formáló történelmi, geográfiai, biológiai és társadalmi tényezőkkel, hiszen azok hatására alakultak ki azok a nyelvi/kulturális egységek amiket etnikumnak nevezünk.
Amit minden szempontból érdemes messzire elkerülni és terjedését minden módon akadályozni azok a faji identitások, amik lényegében csak arra jók, hogy bajt keverjenek és katalizáljanak minden rosszat, mivel olyan absztrakt közösségeket hoznak létre, amelyek nem korrelálnak a valós közösségekkel, magával a valósággal, így folyamatos konfliktust generálnak és hosszú távon rendkívül káros hatással a magát faji alapon definiáló közösségre is. És nem csak a belterjességről van szó, amit például a zsidó populáció egyre durvább genetikai leromlásán követhet nyomon a tudomány, hanem a faji elzárkózás és az ezzel szükségképpen együtt járó valamilyen szintű felsőbbség politikája olyan politikai és együttélési problémák sorát hozza létre, ami időről-időre az ilyen közösségekkel való leszámolással jár együtt. Egy faji alapú közösség felsőbbségtudata rendkívül arrogáns hatalomgyakorlásban nyilvánul meg, ha nem közéjük tartozók felett hatalmat szereznek és rendkívül gőgös a hatalomnélküliséget kompenzáló elzárkózásban, ha kisebbségben kénytelenek élni, ami az őket körülvevő népekben nem vált ki túl nagy szimpátiát, mi több, a faji közösséggel szemben felhalmozódó sérelmek időről-időre gyilkos szándékokká (leszámolás, bosszú, vagy egyszerűen csak közöny) transzformálódnak, elég csak megnézni a zsidó történelmet az elmúlt évezredekben.
Éppen ezért gyakorlatilag bármiféle faji alapú öndefiníció a legrosszabb dolog, amit a saját közösségeddel vagy bármilyen más közösséggel tehetsz. A magyar cigányságot például húsz éve próbálják betuszkolni egy faji alapú identitásba valamiféle jószándékúnak képzelt emancipatívnak hitt amerikai mintát követve és az eredmény katasztrofális. Egy a magyar társadalom alsóbb rétegét alkotó, de jobbára integrálódott csoportból azóta idegenek lettek, egy olyan közösség, amivel az őket körülvevők semmilyen formában nem akarnak érintkezni, függetlenül azok társadalmi státuszától és mindez csak azért, mert a faji definíció a magyarországi és magyar cigányságot először a történelemben egyetlen egységgé: “cigánnyá” egyesítette, függetlenül az integráció szintjétől a kultúrnívótól, a szociális viselkedéstől és ezen az egységen belül mintegy természetesen a legnegatívabb viselkedésmintákat követő cigányok azok, akikkel az egészet azonosítja az a társadalom, hiszen ők azok, akiknek a viselkedésére kényszerűen reagálni kényszerül az a társadalom, ami ellenükben immár “nem cigányként” definiálja önmagát. Ez a rendszerváltó liberalizmus egyik legszörnyűbb és hosszútávon legsúlyosabb következménye.
“Beszél magyar nyelven és magyarnak is vallja magát. Ez mindig is ilyen egyszerű volt. ”
Liszt Ferenc? Nem beszélt magyarul, de magyarnak vallotta magát.
http://hvg.hu/panorama/20101022_Liszt_Ferenc_evfordulo_magyarsag_2011
Oláh György? Tud magyarul, de a Nobel-díját mégsem számítjuk a magyar díjak közé.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ol%C3%A1h_Gy%C3%B6rgy_%28k%C3%A9mikus%29
Kertész Imre? Ő beszél magyarul, a Nobel-díját a magyar díjak közé számítjuk, de ő pont nem vallja magát magyarnak.
http://nol.hu/belfold/ebbol_lett_a_botrany__a_teljes_kertesz-interju_magyarul_
“Ez mindig is ilyen egyszerű volt.”
Gondolom hallottál már arról, hogy a harmicas-negyvenes években magyarul beszélő, magukat magyarnak valló embereket szemrebbenés nélkül zsidónak minősítettek és üldöztek. Sohasem volt ez ilyen egyszerű, például ha ma körbekérdeznél, hogy vajon teszem azt Köves Slomó magyar -e, elég eltérő válaszokat kapnál. De feltehetném a kérdést is, hogy mondjuk Oláh Ibolya magyarságát mégis hányan fogadnák el szemrebbenés nélkül?
Szóval én csak kicsit megfordítottam azt, amiről eddig írtál, miszerint a probléma a cigányság önmeghatározásában keresendő. A dolog másik, legalább ilyen fontos fele a magyarság önmeghatározása, mivel abban sem tudunk megegyezni, hogy ki számít magyarnak egyáltalán.
“Egy faji alapú közösség felsőbbségtudata rendkívül arrogáns hatalomgyakorlásban nyilvánul meg, ha nem közéjük tartozók felett hatalmat szereznek és rendkívül gőgös a hatalomnélküliséget kompenzáló elzárkózásban, ha kisebbségben kénytelenek élni, ami az őket körülvevő népekben nem vált ki túl nagy szimpátiát, mi több, a faji közösséggel szemben felhalmozódó sérelmek időről-időre gyilkos szándékokká (leszámolás, bosszú, vagy egyszerűen csak közöny) transzformálódnak, elég csak megnézni a zsidó történelmet az elmúlt évezredekben.”
Elég csak megnézni a magyar történelmet az elmúlt kétszáz évben…
A cigányság egységgé minősítésében oroszlánrésze van annak is, hogy a többségi társadalomnak nem sikerült eldönteni, hogy lehet -e csatlakozni a magyarsághoz? Pedig ez egy tök egyszerű kérdés, ha egyébként Kolompár Dzsúliónak hívnak és sötétbarna a bőröd, anyanyelved a magyar és annak is vallod magad, soha életedben nem követtél el még csak szabálysértést sem, kőművesként dolgozol, akkor lehetsz -e magyar, elfogadják -e ezt a többiek? Mert nyilván gondolhatod magad magyarnak, ha a többiek csak cigánynak tartanak, semmire sem mész vele. Kényelmes dolog a “liberálisok” hibájaként feltüntetni a szegregációt, de mégis mit kellene ahhoz tenni, hogy Kovács József ne cigányként gondoljon Kolompár Dzsúlióra, hanem elfogadja, hogy ettől még lehet magyar?
A Luschan-skála:
I – 1–5 – rendkívül világos típus (pl.: vörös hajú írek)
II – 6–10 – világos típus (pl.: szőke németek)
III – 11–15 – átmeneti világos típus (például barna hajú európaiak)
IV – 16–21 – mediterrán típus (pl.: délolaszok, arabok, cigányok, perzsák)
V – 22–28 – sötét, vagy barna típus (pl.: mulattok, veddidek, különféle fekete és dél-indiai keverékek)
VI – 29–36 – rendkívül sötét, vagy fekete típus (afrikaiak)
A cigányoknak nevezettek bőrszíne általában a Luschan-skálán 10 és 20 között oszlik meg. Néhány példa:
II – világos típus
– L05/06: http://href.hu/x/iu7o (erősen turanid magyar)
– L07/08: http://href.hu/x/iu76 (román -magyarországi oláh- cigány)
– L07/08: http://href.hu/x/iu7q (németországi zsidó)
– L07/08: http://href.hu/x/iu7v (magyarországi zsidó)
– L09/10: http://href.hu/x/iu7l (német)
– L09/10: http://href.hu/x/iu7k (román -romániai oláh- cigány)
– L09/10: http://href.hu/x/iu7h (magyar)
III – átmeneti világos típus
– L12/13: http://href.hu/x/iu7n (magyar)
– L12/13: http://href.hu/x/iu7x (magyar cigány)
– L12/13: http://href.hu/x/iu7p (magyar)
– L12/13: http://href.hu/x/iu7z (olasz)
– L12/13: http://href.hu/x/iu7w (magyar cigány)
– L12/13: http://href.hu/x/iu7u (magyarországi német)
– L13/14: http://href.hu/x/iu7i (magyar cigány)
– L13/14: http://href.hu/x/iu7c (spanyol)
– L15/16: http://href.hu/x/iu79 (magyar cigány)
– L15/16: http://href.hu/x/iu7j (magyar)
IV – kreol bőr
– L17/18: http://href.hu/x/iu75 (román -magyarországi oláh- cigány)
– L17/18: http://href.hu/x/iu7t (román -magyarországi oláh- cigány)
– L17/18: http://href.hu/x/iu86 (perzsa-spanyol)
– L19/20: http://href.hu/x/iu74 (szicíliai olasz)
– L19/20: http://href.hu/x/iu7b (marokkói zsidók)
– L19/20: http://href.hu/x/iu83 (afgán)
– L20/21: http://href.hu/x/iu78 (magyar cigány)
– L20/21: http://href.hu/x/iu84 (pakisztáni)
V – barna bőr 22-től kezdődik, néhány példa:
– L21/22: http://href.hu/x/iu88 (észak-amerikai mulatt)
– L23/24: http://href.hu/x/iu6z (észak-amerikai mulatt)
– L29/30: http://href.hu/x/iu87 (angliai afrikai)
– L35/36: http://href.hu/x/iu8a (szudáni)
Remélem ez alapján sikerül a cigányokról reális képet alkotnod, merthogy a barna bőr és a cigány az két külön dolog, a cigányok nem különböznek bőrszín tekintetében a körülöttük élő eurázsiaiaktól.
Eh, freeblog:( Na végül úgy tűnik sikerült elküldeni a választ Sexcomb, majd moderáció után kijön. Meg egy tanulságos összehasonlítást is, ahol cigány és nem cigány személyeket soroltam be a Luschan-skálára, amiből kiderül, hogy nem azért cigány valaki, mert sötétebb a bőre színe, hanem azért tűnik sötétebbnek a bőre színe, mert cigány, miközben ha nem lenne cigány, hanem mondjuk olasz, spanyol vagy akár német lenne, még véletlenül se mondanánk pontosan ugyanarra a bőrszínre, hogy sötét. Ennek valószínűleg általános pszichológiai oka lehet, egyszerűen az idegent különbözőnek látjuk, ha valamiben különbözik tőlünk, akkor minden másban is a különbözőség jeleit fogjuk automatikusan keresni és meg is találjuk, akár van, akár nincs. Ez a fajta ösztönös gondolkodásmód valószínűleg evolúciós előnyt jelenthet, hiszen egyrészt a legkülönfélébb ragadozók alkalmaznak mimikrit/rejtőzködést, másrészt a zsákmány is. Szal ha apróbb különbségeket látunk, akkor azokat egyszerűen felnagyítjuk, hogy jóval szembeötlőbbek legyenek, hogy tudomást vegyünk róla és reagálni tudjunk rá, hiszen különben nem vennénk tudomást róluk, ami szintén evolúciós előny, mármint az apróbb részletek tudomásul nem vétele, hiszen minden apróságot tudatosítani és így a fától nem látni az erdőt jóval hátrányosabb, mint nagy csak nagy vonalakban képet alkotni a környezetről. Egyfajta sikeres kompromisszum lehet, hogy csak a hasonló dolgokban keressük az elütő részleteket, mert csak ott jelentik nagy valószínűséggel az apróbb eltérések, hogy valami nem az, aminek látszik. Néhány kerekded folt a fűvel borított táj horizontálisan tagolt struktúrájában már elegendő kellett legyen ahhoz, hogy köré képzeljünk egy komplett leopárd sztereotípiáját, aki nem tette, azt egy nap egy a fűből előugró konkrét leopárd ette meg. Nincs értelme minden pillanatban a környezetet vizslatni a veszélyt vagy éppen zsákmányt jelző apró jelekért, de van értelme minden a környezetétől elvárható átlagtól különböző észlelt jelet túlreagálni. Néhány a közép-európai átlagtól eltérő iranid arcforma és már látjuk benne a sötét bőrű idegen sztereotípiáját.
Feljebb azt írtam, hogy a faji alapú cigány kisebbség megalkotását főképp amerikánus divat és emancipációs jószándék vezérelte, de legalább ilyen fontos lehetett, hogy tényleg bőrszínbeli különbséget érzékel a többség a saját legjobb szándéka ellenére is, ha egy bizonyos társadalmi helyzettel, annak idegenségével találja szemben magát.
Lisztet német-magyar zeneszerzőnek nevezzük udvariasan. Megtette az első lépéseket a magyarrá válás útján, de sose fejezte be, ami nem szokatlan helyzet az etnikai határvidékekről származók között.
Oláh György magyarnak is vallja magát, ezért a magyar Nobel-díjasok között tartjuk számon:
http://href.hu/x/iu8b
Kertész Imre időközben megtagadta a magyarságát és a magyar irodalomhoz köthetőségét egy általa elképzelt németországi európai identitás javára. Már csak a magyar baloldalon tekintik “magyar” Nobel-díjasnak kizárólag ideológiai okból (odáig jutottak a politikai korrektségben, hogyha egy zsidó kategorikusan tagadja is a magyarságát, akkor is magyar), hiszen a valóságban személyesen tagadta ezt:
http://href.hu/x/i2fl
Köves Slomó soha nem vallotta magát magyarnak, mivel ő zsidónak vallja magát és az alábbi interjúban azt is leírja, hogy a magyar zsidóságot csak a politikai és kulturális identitás értelmében tekinti magyarnak, tehát azért magyarok, mert magyar állampolgárok és nem azért, mert magyar nemzetiségűek.:
http://href.hu/x/iu6p
Nincs ebben semmi bonyolult, egyszerű, mint egy vasgolyó ez. Az emberek döntő többsége tisztában van a saját identitásával, képes azt artikulálni is. Csak különféle politikai okoknál fogva szokás nihilizálni az identitások fölött. A magyarok magukat etnikai értelemben tekintik magyarnak. Arról nem a magyarok tehetnek, hogy a magyar társadalom különféle értelemben vett határvidékein számos kisebbségi és értelmiségi nem tudja eldönteni hova tartozik és zavaros magyarázkodásokba fulladnak az öndefiníciós kísérletei. Kevesek bizonytalansága nem kezdi ki a többség szilárd identitását.
A magyar társadalomnak se az elmúlt kétszáz évben, se korábban nem volt faji identitása. A XX. század első felében történtek kísérletek a jellegzetesen kulturális identitással operáló turanizmus talaján faji identitás kialakítására, elsősorban németellenes patrióta csoportok között, mintegy válaszként a német árja faji ideológiára (emlékezzünk, hogy Bajcsy-Zsilinszky például a Gestapo börtönében a szortírozáskor nem volt hajlandó se az árják, se a szemiták közé állni, azzal a felkiáltással, hogy ő turáni és nem árja vagy szemita). Ám a turáni faji identitás megalkotásának a kísérlete a jobboldali antifasiszta ellenállással együtt el is pusztult.
A magyar társadalomnak pedig szilárd meggyőződése a mai napig, hogy a cigánysággal a fő probléma annak integrálatlansága és ebből adódóan a fő kívánsága az integráció végrehajtása. Cigánynak máig azt tartjuk elsősorban, aki cigányként él. A cigányság szegregációja egyszerűen nem létezik, nincs ilyen ebben az országban, szociálisan leszakadt, integrációhiányos csoportok vannak, akik nem tudják és gyakran nem is akarják teljesíteni a többségi társadalomban elvárt viselkedési és együttélési normákat, ezzel saját magukat zárják ki onnan. Ez az ami jelenleg a szemünk láttára változik, bár szerencsére csak lassan, éspedig a liberálisok megteremtette cigány faji identitás hatására a társadalom a cigányokkal való együttélési problémáknak kitett része egyre inkább hajlamos elfogadni azt a liberális nézetet, hogy a cigány az egy biológiai entitás és nem egy szociális állapot, tehát a cigány az egy fajta amit vér szerinti származás köt össze. Ez rendkívül súlyos következményekkel fog járni hamarosan, mert így a liberálisok által kitalált cigány faj és annak szegregációja valóságossá válik azok miatt a cigányság integrálatlansága által előidézett problémák miatt, amiket a cigányságot és ami ennél fontosabb: a liberális rendszerváltó elitet a cigányság sorsa iránti bármilyen felelősség alól felmentő és az abban tökéletesen ártatlan magyarországi többségi társadalomra áthárító szegregáció eddig hamis vádjával próbáltak szőnyeg alá söpörni. Szegregáció még nincs, de “hála” a liberális sajtónak az egész magyar nemzet megismerte már az ideát és egyre jobban el is sajátítja, mert az igény is egyre nagyobb, a beilleszkedni nem hajlandó cigányokkal való állampolgári találkozások növekvő száma miatt.
Ezenkívül a Magyarországon élő “sötétbarna” bőrű embereket négereknek hívjuk és Afrikából érkeztek ide, Kolompár nevű néger legjobb tudomásom szerint nem él az országban, mert ha élne egy olyan kis közösségben, mint a magyarországi afrikaiak már rég enyhén rasszista felhangú internetes mémmé vált volna.
A Luschan-skála alapján így helyezkednek el a cigányok a valóságban, mint láthatod egyáltalán nem felelnek meg a sztereotipikus képzetnek a “barna” emberekről:
http://href.hu/x/iu8h
blogen:
Sexcomb:
“Beszél magyar nyelven és magyarnak is vallja magát.” a nyelvismeretnél előbbre sorolnám a csoport (mint magyarok) iránti lojalitást (illetve a lojalitás hiányának vagy csoportbomlasztó ill. kontraproduktív viselkedésmintáknak a magyarokra jellemző módon való művelését pl.:két magyar az három párt) Legalábbis ez a megközelítés szerintem jobban lefed olyan embereket is akik a nyelvi-önbevalló definícióba nem férnének be
http://lemil.blog.hu/2010/10/06/leiningen_westerburg_karoly
Mint a saját szavaiból kiderül, Westerburg Károly nem a magyar etnikumhoz tartozott, csak “magyarországi birtokos” volt, aki az országhoz, mint hazájához volt hű. Tipikus képviselője volt azoknak a német származású katonadinasztiáknak, akiket az egyre professzionálisabb állandó tisztikarokra építő modern hadseregek születése termelt ki a Szent Liga háborúi óta és akik közül sokan a lázadók oldalára álltak a Udvarral szemben. Részben azért, mert bárt jelentős részük nemesi származású volt, de polgári környezetben élt generációk óta polgári életet, így könnyen a polgári eszmék hatása alá kerülhetett és persze nagyban megkönnyítette értékválasztásukat, hogy az Udvar legitimitása is kétséges volt számos okból kifolyólag, ezért nem is nevezzük “királyi” oldalnak a polgárháború e résztvevőjét, hiszen csak törvényes trónörökössel rendelkeztek a törvényes király elmozdítása után például, aki így legitim módon lehetett a magyar hadak vezére, de nem lehetett például törvényhozó koronázás nélkül, stb., így joggal hezitálhattak, hogy kinek is tartoznak hűséggel és sokan közülük a polgári szabadság híveként a lázadókat választották, mégha maguk a lázadók se voltak feltétlenül szimpatikusak nekik (lásd magának Westerburgnak a véleményét Kossuthról). Rokonai például az Udvar oldalán harcoltak, hozzá hasonlóan igencsak bátran.
ui. A magyar politikában azért nagyfokú a polarizáció, mert egyik politikai oldal se képes, tiszta és legitim álláspontokat kialakítani. A 48-49-es polgárháború jó példa erre, amikor egyik oldal se vallhatta magát, vagy számos tettét teljesen legitimnek. Két törvénytelen oldal között nem lehet objektíven választani, csak érzelmi alapon, az pedig szélsőséges polarizációhoz vezet. Vagy gondoljunk csak korunkra, amikor két haszontalan élősködő klikk fedi le a magyar politikai életet, akik közül a politikai korrupción és szavazatvásárláson alapuló nagyfokú kontraszelekció kitermelte kormányozni nem, csak hatalomra kerülni tudó politikusok miatt egyik sem tud és akar objektíven értékelhető eredményeket felmutatni, hiszen száraztésztáért a nyugdíjemelésért bármelyik retardált tud szavazatot vásárolni és mivel a széles szegény vagy egyenesen nincstelen rétegek szavazati joga miatt ez dönti el a választásokat, ezért a valós gazdasági és politikai teljesítménynek semmilyen jelentősége nincs azokban a demokratikus rendszerekben, amelyeknek jelentős számban szegény lakói is vannak, ezért a demokrácia csak a nagyon gazdag országokban működőképes, ahol kellően széles középosztály tudja objektív értékválasztással ellensúlyozni a szavazatvásárlást, mindenhol máshol a legkártékonyabb rendszer minden lehetőség közül. Szó sincs itt “kontraproduktív viselkedésmintákról”, hanem a társadalmi tényekkel nem kompatibilis rossz politikai rendszer a gond maga. A magyar emberek rendben vannak, tízmillió magyar nem lehet hülye, azt teszik, ami a legjobb nekik a maguk korlátolt világában, a rendszer ellenben nincs, mert teret enged ennek az individuális akaratnak olyan körülmények között, ahol ez egész társadalom kárára van, beleértve azokat is, akiket látszólag jutalmaz a rendszer segéllyel és ki nem érdemelt szintű nyugellátással.
A feljebb írtak teljesen igazak a cigányságra is. Nincs semmilyen biológiai oka annak, hogy közülük sokaknak a társadalmi integrációja hiányos és ez a szellemi fogyatékosokra is igaz, mert ha egy kutyát szobatisztaságra lehet fogni, akkor egy nála jóval magasabb szinten létező szellemi fogyatékos se hivatkozhat visszamaradottságra az integrációja során. Ha valamiben téved Jeszenszky akkor abban, hogy a belterjességből fakadó nagyszámú cigány fogyatékosságát szükségszerű integrációhiánnyal társítja. Egész egyszerűen azok a viselkedésminták, amiket az integrációhiányosak tanúsítanak az ő helyzetükből kiindulóan, az adott társadalmi, jogszabályi és és kulturális környezetben a legjobb egyéni döntéseket jelentik amiket hozhatnak, értve ez alatt a legkisebb energiabefektetéssel elérhető legnagyobb haszon elvét és amely döntésekért természetesen teljes mértékben és kizárólagosan az ezeket a döntéseket meghozó egyén felelős. Éppen ezért a cigánykérdés szinte kizárólag rendszerszintű kérdés, orvoslásának egyedül hatékony eszköze a jogszabályi és politikai környezet megváltoztatása. Olyan környezet létrehozása elsősorban büntetőjogi, politikai jogkorlátozó és hatósági represszív eszközökkel, amelyben az integrációhiány, nem nyereséggel, nem az integrációhiányos állapot fenntarthatóságával, hanem súlyos negatív következményekkel jár az integrációhiányosra nézve, míg a beilleszkedni akarás az egyetlen, az abba fektetett munkáért cserébe nyereséget kínálni tudó út.