Ha nem is napra pontosan, de azért elég közel tíz évvel ezelőtt volt, hogy Snowball a táncos sárgabóbitás kakadu berobbant a tudomány világába is.
Ekkor jelent meg ugyanis a Current Biology lapjain egy cikk, ahol az addigi internetes fenoménból, a Backstreet Boys-ra szemmel láthatóan táncot lejtő papagájból egy igazi tudományos cikk tárgya lett. Mégpedig azért, mert már akkor nyilvánvaló volt, hogy Snowball nem egyszerűen utánzó-tehetség, hanem igazából tud és tényleg szeret táncolni.
Ez a laikusok számára talán triviálisnak tűnő dolog azért válik tudományos szempontból is igazán érdekessé, mert a tánc, ha jobban belegondolunk, igazából egy elég bonyolult emberi viselkedésforma, amihez egyrészt fel kell ismerni pontosan a ritmust, másrészt (jobb esetben) az ezzel a ritmussal harmóniában megszülető mozgáskombináció örömet is kell okozzon a végzőjének.
A napokban jelent meg a folytatás, ugyanott, amiben tovább elemzik táncparkett tollas ördögének önfeledt bohóckodását. (Tegyük hozzá, kicsit rejtélyes, miért vártak ennyit a follow-up cikkel, hiszen a cikkből kiderül, tulajdonképpen bő évtizede felvették az anyagot, csak valamiért annak elemzése húzodott misztikusan sokáig.)
Ezúttal az “Another One Bites the Dust” és a “Girls Just Wanna Have Fun” örökzöldeket játszották le háromszor Snowballnak és lefilmezték, milyen mozgáskombinációt improvizál rá. A felvételek kockénkénti elemzése alapján arra jutottak, hogy Snowball összesen 14 jellegzetes mozdulatot használ a tánc közben, a head-bangtől kezdve a lábemelgetésig, amiket az alábbi videó szépen össze is foglal.
A lényeges különbség Snowball tánca és a tipikus emberi tánc között, hogy a papagáj csak rövid epizódokra engedte el magát, ellentétben a folyamatosan mozgó humanoidokkal. (Egyébként, mint az Ed Young The Atlantic-re írt cikkéből kiderül, a kedvencei a klasszikus 4/4-es táncok voltak, de bonyolultabb ritmusokkal is megbirkózott és minél több számot mutattak neki, annál kreatívabbá vált.) De minden kétséget kizárólag valódi táncról van szó, és mivel egy olyan fajban látjuk, ami egyáltalán nem közeli rokonunk azt mutatja, hogy bármennyire is “emberinek” gondoljuk a táncot, vannak olyan atavisztikus és determinisztikus elemei, ami miatt minden olyan fajban, ahol komplex vokalizáció és mozgás, valamint ezekre vonatkozó imitációs képesség és az ez utóbbit kiváltó szociális struktúra jelen van, potenciálisan megjelenhetnek a Snowballok, vagy Sinatrák.
És mivel Snowball még viszonylag fiatalnak számít (alig 20 éves és a kakaduk esetében kb. 65 év a várható élettartam) jó eséllyel még évekig követhetjük, hogy bonyolódnak-e az általa kitalált koreográfiák.
Keehn RJJ, Iversen JR, Schulz I and Patel AD (2019) Spontaneity and diversity of movement to music are not uniquely human. Curr Bio 29(13): PR621-R622.