Növények a pszi-mezőkben

Nem előítéletgyártás a célunk (sőt), de egyre több jel mutat arra, hogy a magyar növénybiológia valamiért jobban vonzza az alternatív magyarázatokat kereső embereket, mint a többi szakterület (vagy eddig különösen egyoldalúra sikerült a merítésünk). A szőlőnemesítést Noéig visszavezető Heszky László és a növényi formák mögött szándékos tervezettséget sejtő Borhidi Attila után, most Szalai István professzor, nyugalmazott egyetemi tanár munkásságából merítenénk állandó kommentelőnk, bubuka jóvoltából.

A szóban forgó könyv (“A növények élete – Ahogyan ma látjuk“) első blikkre egyszerű növényélettan tankönyv, de ha jobban megnézzük, a bevezető fantasztikus elméleteket rejt, amelyek legfőbb hivatkozási alapja egy szovjet akadémikus 1979-es Inter Press Magazin (!!!) cikke. Nem is próbálom tovább csigázni a kedélyeket, a sorok magukért beszélnek, csapassunk a közepébe:

Ahhoz, hogy megértsük az élet lényegét, valahogyan belülről kellene látnunk az élő szervezetet. Behatolnunk a belsejébe és megnézni mi történik ott, a biológiai téren belül. Egy parányi „démont” kellene létrehoznunk, aki behatol abba a másfajta térbe és onnan figyelné meg, hogyan változik maga a tér a biológiai mező (*) hatására a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban (W. M. INJUSIN, Inter Press Magazin 1979). […]

Nem előítéletgyártás a célunk (sőt), de egyre több jel mutat arra, hogy a magyar növénybiológia valamiért jobban vonzza az alternatív magyarázatokat kereső embereket, mint a többi szakterület (vagy eddig különösen egyoldalúra sikerült a merítésünk). A szőlőnemesítést Noéig visszavezető Heszky László és a növényi formák mögött szándékos tervezettséget sejtő Borhidi Attila után, most Szalai István professzor, nyugalmazott egyetemi tanár munkásságából merítenénk állandó kommentelőnk, bubuka jóvoltából.

A szóban forgó könyv (“A növények élete – Ahogyan ma látjuk“) első blikkre egyszerű növényélettan tankönyv, de ha jobban megnézzük, a bevezető fantasztikus elméleteket rejt, amelyek legfőbb hivatkozási alapja egy szovjet akadémikus 1979-es Inter Press Magazin (!!!) cikke. Nem is próbálom tovább csigázni a kedélyeket, a sorok magukért beszélnek, csapassunk a közepébe:

Ahhoz, hogy megértsük az élet lényegét, valahogyan belülről kellene látnunk az élő szervezetet. Behatolnunk a belsejébe és megnézni mi történik ott, a biológiai téren belül. Egy parányi „démont” kellene létrehoznunk, aki behatol abba a másfajta térbe és onnan figyelné meg, hogyan változik maga a tér a biológiai mező (*) hatására a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban (W. M. INJUSIN, Inter Press Magazin 1979). […]

Nagyon nagy sebességnél, amikor az idő is szinte önálló dimenziónak tekinthető, a fizikai-kémiai folyamatok megértése végett a négydimenziós geometriát alkalmazzák. Nem merül-e fel a kétség, hogy e három dimenzió mellett nincs-e szükség egy negyedikre (*), amelyben az élet kialakult? Ez a negyedik dimenzió most még megfoghatatlan ábrázolóképességünk számára. Miképpen és hol létezhet, ha láthatatlan és érzékelhetetlen érzékszerveink számára? De, amikor belépünk a biológiai folyamatok világába, már nem négy, hanem sokdimenziós geometriával találkozunk:
—    ez a tér nem homogén, hanem heterogén;
—    ebben a térben valószínűleg nincsen szabályos szimmetria;
—    ebben a térben a jobb nem megfelelője a balnak; valószínű, hogy
—    a tér két, minőségileg különböző formájával van dolgunk.

A fizikai, a kémiai és a biológiai integrálódásnak feltétele a teljesen új, sokdimenziós geometria létrehozása. Ehhez azonban szemléletváltoztatásra van szükség, olyanra, amely elszakad a jelenlegi felfogástól. Az új szemlélet értelmében a fizikai, a kémiai és a biológiai tér között (térbeli és időbeli) kozmikus kapcsolat van (*). Az univerzumban minden mindennel összefügg.

És ha valakinek még mindig nem lenne világos a lényeg, akkor a bevezetés végén található összefoglaló eloszlatja a maradék bizonytalanságot (kiemelések az eredetiben):

A világegyetemben hullámzó energiamezők (*) (az életet formáló „teremtőerő”¹) és az általunk tapasztalt jelenségek közötti finom viszony (kapcsolat) átformál mindent, amit az életről és az élővilágról tudunk. Az új szemlélet olyan „hálónak” tekinti a természetet, amely folyamatos, szerves önteremtő tevékenységgel hozza létre az általunk megfigyelhető „valóságokat”. Eszerint az élő szervezet genetikai információkészlete nem független a környezettől és variációi nincsenek kitéve a véletlen szeszélyének. Közvetlen kapcsolat van a genom és a szervezet, sőt a genom és a szervezet, valamint a tágabb környezete között is. Az új fajokat létrehozó variációk nem a gének véletlen kombinációinak következményei, hanem a szervezet genetikai készletének rugalmas, kifejezetten „alkalmazkodó” válaszai a környezeti változásokra.

A bizonyítékok sokasodása [elő velük!] arra mutat, hogy az élőlények öröklődő tulajdonságainak kódkészlete nem tanúsít ellenállást a környezeti változásokkal szemben. A DNS szerkezete és működése annyira rugalmas, hogy „folyékonynak” (képlékenynek) tekinthető. Úgy látszik, hogy a genom „informálódik” a környezeti változásokról.

Az új szemlélet szerint az élők nem biokémiai gépek  ahol a szervezet olyan reakciók által működik, amelyek annak felépítéséhez szükségesek. Ha a szervezet nem működik tökéletesen, annak okát nem a felborult kémiai egyensúlyból eredő szerkezeti hibában kell keresni.

Az új szemlélet egy új tényezőt sorol azokhoz a kölcsönhatásokhoz, amelyek az élő szervezet működését szabályozzák. Ez az új tényező a bioenergetikai vagy bio-mező. (Syn.: ötödik-mező vagy pszi-mező).

A Föld bioszférájában „finom viszonyok”, kozmikus kapcsolatok hálózata van jelen, amely a DNS-molekuláktól a globális ökológia egészéig terjed. A jeleket a szervezet dinamikus állapotáról annak minden funkcionáló sejtjéhez „finom energiák” továbbítják, ugyanakkor információ-áramlás van a környezet és a dinamikus folyamatok közötti kapcsolatoktól a sejtekben lévő genetikai kódhoz.

Az új szemlélet szerint minden élő szervezet kapcsolatban van egymással az univerzumot átható információ-tároló és információ-továbbító holografikus mező révén.

Persze szemünkre lehet vetni, hogy miért foglalkozunk mindezzel, miért nem siklunk át fölötte elegánsan, hiszen nem ildomos egy 94 éves idős úr bogarasságán szórakozni. Ami igaz, de a valahogy mégiscsak jelezni szeretnénk fenntartásainkat a mértékadó “Botanikai közleményekben” megjelent 2006-os recenzió megállapításaival szemben:

“Olyan könyv született, ami sokáig lesz forrásmunka. Olyan alap, amire bátran építkezhetünk. Olyan magyar nyelvű növény- élettani „segédkönyv”, ami példát állít a magyar szaknyelv műveléséhez.”

(Az illusztráció a Science Not Fiction blogról származik, az idézett szövegek eredetijét pedig bubuka blogján át lehet megtekinteni.)