Vida Gábor, az MTA-ELTE Evolúció-genetikai és Molekuláris Genetikai Kutatócsoportjának tagja, watsoni pillanatot élt át a napokban. A Kossuth rádió Közelről c. műsorában intézett kirohanást a melegek, ill. a homoszexualitás, mint viselkedésforma ellen, ami közben mintha kicsit elfeledkezett volna a racionális gondolkodás és érvelés szabályairól.
Gyorsan szögezzük le az elején, hogy nem az a gond, hogy Vida "undorodik a homoszexualitástól", hiszen ez mindenkinek a szubjektív döntése, közünk nem sok van/lehet hozzá. Ám, ha egy evolúciógenetikus akadémikusi minőségében "természetellenesnek", ill. az emberiségre veszélyesnek bélyegez egy olyan viselkedésmintázatot, amire bőven van példa az állatvilágban, akkor viszont kénytelenek vagyunk pontosítani.
Azonos neműekhez való, szexuális természetű közeledést rengeteg állatban megfigyeltek már, így aligha nevezhetjük "természetellenesnek" (egy rövidebb lista a LiveScience-ről). Adott esetben érezhetjük saját morális értékrendünkkel szögesen szembenállónak, de akkor ezt mondjuk, és ne mást.
Az emberiség kipusztulását vízionáló rész, pedig kifejezetten döbbenetesen hangzik egy evolúciógenetikus szájából. Mint minden természetes viselkedésforma, a homoszexualitás is részben genetikaira okokra vezethető vissza (lehet azon vitatkozni, hogy ma divat-e melegnek lenni, de ez nem változtat a tényen, hogy vannak genetikai okok) és a molekuláris biológia haladásának köszönhetően ma már egyre jobban megértjük, hogy mind gerinctelenekben, mind gerincesekben mi hozhatja létre ezeket a magatartás-mintázatokat. Márpedig pusztán egy genetikai variáció csak a legritkább esetekben vezethet egy-egy faj kihalásához, és ez az eset hangsúlyozottan nem ilyen. Nem egy vírussal állunk szemben, nincs miért "Az ember gyermeke" c. filmből ismert jövövíziótól félnünk kellene. Ha a homoszexualitást okozó genetikai varició valóban csökkentené a hordozó populáció fitnesszét (amit durván a gyerekeik, unokáik számával mérhetünk), akkor kétségtelen, hogy viszonylag rövid időn belül kiszórná a természetes szelekció. S, hogy ez jól láthatóan mégsincs így*, az egy evolúciógenetikus számára nem lehet nem egy izgalmas kérdés.
(A kép az oszlói egyetem vonatkozó oldaláról származik. Egyébként pedig ajánlom Ricky Gervais témábavágó, zseniális performanszát. 😉)
*Magyarázatok persze vannak (pl. a meleg férfiak női rokonai, akik ugyanazt a variációt hordozzák, átlagosan több gyereknek adnak életet, így a közösség, a család fitnessze nem lesz kevesebb), de bizonyításuk még várat magára.
Mivel Vida Gábort sok helyen és sokak részéről érte támadás a kifejtett véleménye miatt, bár nem tisztem, de azért védem!
1. Az ő (de még az én koromban is) korában van egy kialakult világképe és értékrendszere. Miért bün az, ha ezt hangosan is kijelenti? Nem kötelező, hogy mindenkinek tetszen , sőt még az sem, hogy teljesen igaznak bizonyuljan. Ez a véleménye és kész! Pláne, ha még van is némi köze a témához szakmája révén.
2. Nem hiszem, hogy kötelező lenne a trendnek mindig megfelelni, akkor is ha ez ellenkezik valaki meggyőződésével!
3.Ami a szakmai oldalát illeti a témának: tény és való, hogy a homosexualitás egy valós és az állatvilágban elterjedt jelenség. Mivel fennmaradt és létezik, nyilvánvaló, hogy van valamilyen evolúciós jelentősége is (még ha ez ma még nem is ismert). De az is nyilvánvaló, hogy nem lehet annak hajtóereje, hanem egy “mellékterméke”.
4.A mai ember esetében a jelenség kezelhető, ha más emanicipációs törekvésekhez hasonlóan (ld. pl. a feministák túlkapásait) képviselői nem lőnek túl a célon és nem polgárpukkasztás vagy töbletjogok (persze kötelességek nélkül) elnyerése lenne a cél. Ettől kezdve társadalmi kérdés és nem biológiai. S ebben az esetben már ténylegesen veszélyes is lehet az emberiségre nézve (pont mivel a biológiai tényezőket már nem veszik számitásba).
Függetlenül VG-tól, szerintem az állatok (elsősorban a madarak és emlősök) homosexualitása esetében érdekes lenne kutatni, hogy az mennyiben mutatkozik meg az egyivarú társak közti tartózkodás esetében (hasonlóan az öszezárt egynemű emberekhez), pusztán a hormontúltengés eredményeként (ld. a him kutyák ilyen jellegű kisérleteit gazdáik irányában is), illetve mennyiben veleszületett hajlam, amennyiben a másik nemet alapból elutasitja? Utóbbiról szól az a bizonyos pingvines film is, kérdés, hogy mennyire valós a jelenség az állatvilágban?
primavis,
termeszetesen nekem is vilagos, hogy ez reszben egy generacios velemenykulonbseg, aminek reszben a kulonbozo elettapasztalatok (vagy azok hianyai) lehetnek a magyarazo okai. Ugyanakkor szvsz VG tisztaban lehetett vele, hogy aki szelet vet, az viharra is szamithat adott esetben.
Mindemellett, mint azt ki is emletem a posztban, a homoszexualitastol valo undorodas termeszetesen maganugy, mindenkinek elvitathatatlan joga van hozza es a kimondasahoz is. Itt kulonosen nem is ezen van a hangsuly. A problemam azzal van, hogy Vida kijelentesei kozul nem egy ezen tul mutat az egyszeru elutasitason es amikor a jelenseg “termeszetellenesseget” hangsulyozza, akkor evoluciobiologusi (es akademikusi) mivolta akarva-akaratlan hangsulyt ad, olyan pszeudo-tudomanyos nezeteknek, amelyeknek nincs alapjuk.
Ez így igaz, de a ” természetellenesség” fogalmát szerintem áttételesen értelmezi. Erkölcsi/világnézeti és nem biológiai szempontból. Akadémikusi és biológusi voltában csak azért nyilatkozik, mert nem bújhat ki a bőréből, és súlyt akart adni a véleményének. “VG” könyvelő (etc.)véleménye ugyebár nem igazán érdekes ebben a témában!-:))))Kötve hiszem, hogy ne ismerné a jelenség létét az állatvilágban, minden létező vagy nem létező konzekvenciájával együtt.
Elso olvasatra en is elgondolkoztam a “termeszetellenes” reszen, de aztan a “kipusztulazemeberiseg” annyira kiverte a biztositekot (pont azert mert VG evoluciobiologus), hogy nem kapta meg tolem a “benefit of doubt”-t.
egyébként ez csak tartósan csoportokban élő állatokra jellemző, vagy van olyan eset is amikor egyedül vadászó-élő állatok a szaporodási időszakban “tévednek” ?
Ne legyünk túl szigorúak! Manapság annyi mindennel riogatják az emberiséget kipusztulás tárgyában (megsülés/megfagyás, csirkevész, ménköves ménkű, stb), hogy eggyel több vagy kevesebb már úgy sem számit!-:)))
Bubuka! Annyira nem mélyedtem el a témában, de amilyen példákat ismerek az állatok világából, azok rendszerint olyan fajoknál fordultak elő, amelyek egész évben párzásképesek (illetve gyakran van peteérésük) és gyakorolják is ha lehetőségük van rá! Ez persze elsősorban a nőstények ivarzására vonatkozik, mert a himek ehhez igazodnak ( s így őket is egész évben fűtik a hormonjaik), csoportosan élő állatoknál pedig nem minden fajnál történik meg a nőstények “tüzelése” azonos periódusban (lásd pl. őzek, szarvasok, juhok, stb), így a himek állandóan készenlétben kell álljanak. Ez nemcsak az emlősöknél, de számos madárfajnál is érvényes (tyúkok, galambok, stb.), főleg a háziasitás következtében beállt zavar/változások miatt.
Kakukktojás számomra a “meleg” pingvinek esete (náluk az éves ciklus a jellemző, főleg a császár -és királypingvinnél). De miért ne létezhetne ilyen viselkedésbeli/élettani deviancia az állatoknál is, hiszen a genetikai/morfológiai/élettani alapok nem térnek el jelentősen az emberéétől? Az állatvilágban azt is figyelembe kell venni, hogy a fajfentartási ösztön dominálja a létfentartásit és ha nincs megfelelő partner, akkor egy egynemű társ, egy másik faj egyede (ld. a gácsérokat a baromfiudvarban!), de akár egy élettelen tárgy is az aktus célpontja lehet! Ez egyes embereknél is létezik, csak nem a fajfentartási ösztönhöz kapcsolható tevékenység/viselkedés.