Bő másfél évvel a mamut mitokondriális genomjának megszekvenálása után, egy újabb paleo-ormányos mtDNS-ének szekvenciájával lett gazdagabb a tudomány. A szóban forgó lény, az amerikai kontinensről ismert masztodon (Mammut americanum), az egyszervolt gyapjas mamutok és ma élő elefántok unokatestvére.
Az Ormányosok rendjének (Proboscidae) ma is élő három képviselője (a két afrikai- és az egyszem ázsiai elefántfaj) sok hasonló jeggyel bír, mint két kihalt rokonuk: nagy termet, jellegzetes ormány, ívelt agyar és különleges örlőfog (ez utóbbi van feltüntetve a szomszédos ábrán is), azaz elég valószínűnek látszik, hogy mintegy 24-28 millió évvel ezelőtt élt közös ősük sem nézett ki nagyon különbözően. És, bár a kettő nem feltétlenül kell összefüggjön, olybá tűnik, hogy a viszonylag korlátozott morfológiai változások mellett, az Ormányosok az mtDNS szintjén sem a változás hívei, ui. utóbbi lényegesen lassabban változott/változik bennük, mint más emlős csoportokban.
A masztodon mtDNS révén földrengető filogenetikai újdonság nem került napvilágra, de jobban képet kaphatunk arról, hogy az Elefántféléken belül hogyan következetek be a fontosabb speciációs lépések. Az afrikai elefántok és a mamut-ázsiai elefánt vonal úgy 6.6-8.8 millió éve vált el egymástól, a gyapjas mamutok és ázsiai elefántok pedig kb. 1 millió évvel később intettek búcsút egymásnak. Ez az időzítés azért különlegesen figyelemreméltő, mert épp ezidőtájt, ugyanezen tájakon (hol máshol, mint Afrikában) legalább egy másik emlőscsoporton belül is felgyorsult a fajkeletkezés. Az emberszabású majmok csoportjáról van szó, s a folyamat eredményei vagyunk mi magunk is. Hogy melyik környezeti körülmény indította el ezt a speciációs hullámot, ma még nem tudható, de gyorsan változó világunkban nem lenne egy érdektelen információ…
(p.s.: A mamut-klónozásnak természetesen továbbra is drukkolunk. ;-))
Rohland N, Malaspinas AS, Pollack JL, Slatkin M, Matheus P, et al. (2007) Proboscidean Mitogenomics: Chronology and Mode of Elephant Evolution Using Mastodon as Outgroup. PLoS Biol 5(8): e207 doi:10.1371/journal.pbio.0050207
Van az FN.hu-n egy Kordos László interjú (http://www.fn.hu/gazdasag/0707/lejar_emberiseg_ideje_168299.php?hirlevelkatt=2007-07-26&oldal=2), amelynek több állításával tételesen nem értek egyet (pl. megkérdezném, hogy milyen adatok alapján lehet mondani, hogy most a fajkihalás tízes skálán egyesen áll; mert jó, hogy messze nem tízes, de akkor mi volt mondjuk 1000 évvel ezelőtt. Mínusz kettő?), de egy kapcsolódik az aktuális a poszthoz: az úr úgy véli, hogy a mamutklónozás tudományos szempontból felesleges.
Just for the record: én meg úgy vélem, hogy Kordos László csúnyán téved.
(Ja, és az emberiséges fejtegetéseihez: a H. sapiensnél lényegesebben kevésbé ügyes H. erectus úgy egy millió évig húzta, szóval én csínján bánnék, a “már csak ezer évünk van hátra” típusú szenzációhajhász kijelentésekkel…)