Az emberi evolúció legmeghatározóbb lépése, jelen ismereteink szerint, a megnagyobbodott agyméret és az ezzel járó komplexebb szellemi tevékenység kialakulása volt. Az Australopithecusok kora óta eltelt cirka négy millió év alatt, az emberi koponya agytérfogata közel háromszorosára növekedett, amely átalakulás azonban fogas energetikai kérdés elé állíthatta őseinket: mert szép és jó dolog a több agyszövet, csakhát azt valahogy táplálni is kell.
Az agy a legenergiaigényesebb szervünk: egy pihenő újszülött energiájának 60%-át emészti fel, de ez az arány még egy felnőtt esetében is 25%. S mivel legközelebbi rokonain, a csimpánzok esetében egy-egy jól kifejlett példány csak energiájának 8%-át fordítja szürke- (és fehér)állományának táplálására, a kérdés adott: a mi őseink miképpen engedhették meg maguknak a hasonló energiabevitel melletti többszörös ráfordítás luxusát.
A válasz egyik része egy máik energiaigényes szervrendszerünk, az emésztőrendszer méretének csökkenésében keresendő: az emberi emésztőrendszer mérete csak 60%-a egy hasonló méretű főemlősben előfordulónak. (Így több energia maradt az agy jólakatására.) Ami persze újabb kérdést vet fel: miért volt ez lehetséges? Hiszen, ha lecsökken az emésztőenzimeket termelő szervek mérete és a tápanyagok felszívódását lehetővé tevő bélfelület, akkor az értelemszerűen kevésbé hatékony tápanyagfelvételt eredményez. Ennek ellensúlyozásához pedig arra van szükség, hogy a bevitt táplálék olyan formában legyen, ami már eleve hatékonyabb feldolgozást tegyen lehetővé – például meg legyen főzve.
A hominin evolúció során két nagy ugrás figyelhető meg az agytérfogat alakulásában: úgy 1,9 millió éve, a Homo erectus megjelenésekor (ekkor kvázi megduplázódott 500 cm3-ről, 1000 cm3-re az agykapacitás), és szűk fél millió éve, a modern ember feltünésekor (ekkor alakul ki az 1300 cm3-s agykapacitás). Arról többé kevésébe konszenzus van, hogy valamelyik ugrásban szerepe volt a tűz megszelídítésének és a főzés megjelenésének, arról azonban már kevésbé, hogy pontosan melyikben is. Kutatók egy csoportja a régebbi dátum mellett kardoskodik, egyebek mellett arra hivatkozva, hogy a H. erectus foga kisebb volt, mint az elődeié, márpedig ha csak annyival biztosítja az extra tápanyagot, hogy hatékonyabban vadászik, akkor épp ellenkező előjelű változás lett volna elvárható. A logika jól hangzik, az egyetlen baj azzal van, hogy a legősibb bizonyíthatóan emberek által rakott tűzhelyek csak 300,000 – 500,000 évesek, vagyis inkább a második ugráshoz állnak közel. És ugyan vannak feltételezések 1,4 millió éves tűzrakásokról is, ezek egyelőre nem tekinthetők bizonyítottnak.
Bárhogy is volt, a "konyhaművészet" kialakulása döntő fontosságú volt. A nagyobb energiaráfordítás lehetővé tette a nagyobb agy kialakulását, de utóbbihoz ahhoz is szükség volt, hogy az idegrendszer fejlődése kitolódjon. Ez pedig hosszabb csecsemő- és gyermekkoral járt, magyarán tovább tartott a szülőkre való utaltság; ez több és bonyolultabb szociális kapcsolat kialakulását feltételezte, ami pedig több szellemi ráfordítást igényelt. Mindezek eredményeként egy formás kis pozitív visszacsatolás alakul(hat)ott ki: a nagyobbodó agy egyre több információt kellett feldolgozzon. Már, ha valóban így történt a dolog.
Gibbons, A (2007) NEWSFOCUS: Food for thought. Science 316: 1558-1560.
Gibbons, A (2007) NEWSFOCUS: Swapping guts for brains. Science 316: 1560.
Húha! Ez a konyhás dolog eléggé gyenge lábakon áll, szerintem. Azt feltételezzük, hogy az összes embercsoport képes volt tüzet rakni, bárhol, bármikor, körülményektől függetlenül. Ehhez nagyon pontos fogalmak kellettek volna a tűzgyújtásról, a sütésről, a tűzszerszámok készítéséről. És ugye ezt nem feljthették el a következő 1,4 vagy 500 évben mert, akkor a nagy agyuak kihaltak volna. Ezen még gyúrjanak az urak egy picit.
Az elso eleg elfogadott bizonyitekok rendszeres tuzhasznalatrol asszem minimum 300,000 evesek. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden csoport tudott jatszani a tuzzel (nem is resze a feltetelezesnek). De azok akik tudtak sikeresebbek voltak/lettek mint a tobbiek es elobb-utobb kiszoritottak oket.
http://anthro.palomar.edu/homo/homo_3.htm
http://sci.waikato.ac.nz/evolution/HumanEvolution.shtml#fire
Ok, tudsz tüzet gyújtani. Most rá kell jönnöd hogyan süsd meg a húst. Ehhez nagyobb agy kell :), de ahhoz meg rá kell jönnöd, hogyan süss húst.
Nem olyan triviális szerintem az, hogy ha van tüzed, akkor megsütöd az ételedet, és összefüggést találsz a sült hús és a jobb emészthetőség között. Aki 15 évig mondjuk nyers húson élt, nem biztos, hogy annyira élvezi a hamuval, homokkal, fadarabokkal kevert súlt húsdarabokat.
A sütés az energiatartalmat nem befolyásolja, csak az emészthetőséget. Sokkal fontosabb lehet az, hogy esetleg kibővítették az ehető élelmek körét. A hús azért sokáig nem volt a mindennapok étele. Viszont korábban szó volt, a színlátásról. Az pl. segíthetett, hogy többféle gyümölcsről tudták eldönteni, hogy érett, érdemes felmászni a fára.
A főzés meg még nehezebb ügy. Az már edényhasználatot is feltételez.
Azt írod, hogy sikeresebbek lehettek a tüzet ismerők. A leletek azt mutatják, hogy megismerte egy csoport a tüz használatot és az egy helyről szétterjedt? És utána már minden későbbi leletben egyértelműen vannak tűznyomok? És mindig vannak, és nem csak szórványosan? Tudsz olyan térképről ami, 300000 évre visszmanőleg ábrázolja a megtalált tűzrakásokat?
Érdekelne.
Ja és még egy. Ismersz olyan térképet, ami a nagyobb agyú leleleteket mutatja? Ezt össze lehetne vetni a tűzrakásos térképpel.
Még valami eszembe jutott. Kellene egy olyan energiamérleg, ami azt mutatja mennyi energiát igényel a hús szerzés és az mennyi energiát ad mondjuk egy nagyobb csoportnak.
Egész nap vadakat kergetve egy férfi akár 3500-4000 kalóriát is felhasználhat (nem baj ha nem SI mértékegységet használok :)?). Egy bazi nagy marha mondjuk lehet vagy 300 kiló hús. Ez 200kcal/100grammal számolva 600 000 kcal. Ez igen tekintélyes energiamennyiség.
Ha hatan kergették egy napig elhasználtak 4000 * 6 = 24 000 kcalt. Van otthon még mondjuk 12 felnőtt átlagosan 1500 kcal energia igénnyel az 18 000 kcal. Megy egy tucat gyerek átlagosan 800 kcal energia igénnyel, az 9 600 kcal.
Marha be, 600 000 kcal. Elfogyaszt első nap 24000+18000+9600 = 51 600 kcal. 10 napig ehetik az egyre büdösebb húst.
Ha sétálgat az egész társaság és krumplival egyenértékű élelmet gyűjtöget az energiafelhasználása mondjuk 1,4 * 1500 * 18 fő + 1,2* 800 * 12 fő gyerek az kb. 50 000 kalória. Az kb. annyi mint, amikor a 6 férfi életüket kockáztatva marhát kergetett. Viszont kell legalább 63 kg étel a csoportnak.
1 kg krumpli kb. 800 kcal
Mi ebből a tanulság? Nem tudom. Talán az, hogy ha van könnyen megszerezhető növényi élelem nem éri meg marhákat kergetni.
Levi,
időgép híjján asszem nem fogjuk tudni eldönteni, hogy pontosan hogyan jöttek rá arra eleink, hogy meg lehet sütni a húst. De rájöttek, és ez önmagában is nagy energetikai plusz volt: lényegesen kevesebb ideig kellett rágni a rágnivalót (egy átlagos csimpánz napi 5 órát tölt az élelem csócsálásával).
A tűzhasználatos térkép tényleg fasza lenne, de egyrészt viszonylag kevés leletet ismernek, másrészt azokról nem találtam összevont térképet, most pedig nincs arra időm, hogy összeirodalmazzak egyet. Ha esetleg belefutok idelinkelem.
Az energetikai részhez pedig annyit tudok csak védelmemre felhozni, hogy én a saját kajám kalóriáit sem nagyon számolom, így számomra még homályosabb a tanulság mint neked :-).
Levi: az ember korábbi elődei az Australopithecusok ismerték már a tüzet és fel is használták. Nem valószinű, hogy a tűz létrehozását is ismerték már, de fenntartani már igen. S abban sincs semmi különös, hogy felismerték a hasznát maguk számára, ugyanis természetben villácsapások, lávafolyások következtében terjedő tüzek nyomán rengeteg elpusztult és nem szénné égett, hanem fogyasztható állati maradvbányt találhat az a húsevő/mindenevő lény, amely a kialudt tűz nyomán poroszkál és keresgél. Ilyenek bőven akadnak maz állatoki közt ma is. S ugyanezt tehette korai elődünk is. Ha előbb utóbb rájött, hogy a sült hús könyebben rágható (esetleg zletesebb is számára) – aki már próbált friss, nyers húst enni, az tudja, hogy is olyan egyszerű a megrágása – akkor ezt idővel miért ne kamatoztathatta volna? Esőtől védett helyen pedig a parazsat fenntudta tartani. Ugrást jelentett a tűz csiholásának a felfedezése, amelyre a kőeszközök megmunkálása során jöhetett rá (a pattintott kvarcdarabokból keletkező szikrák és a száraz fű/levél meggyulladásának megfigyelésével). A többi módszer szintén valamilyen véletlenszerű megfigyelés eredménye.
lehet, h hulyeseg, de szerinted az emberi intelligencia kialakulasaban lehet szerepe az agymeret/testmeret hanyadosnak? mert ha joltom, volt olyan idoszak, amikor az ember elodeinek a testmerete joval nagyobb volt, mint aztan kesobb az okorban. tehat pl az tortent, h elkezdett noni a testmeret, vele az agy, aztan vmiert a nagyobb testmeret feleslegesse, v hatranyossa valt (monnyuk kajahiany miatt), viszont az agymeret maradt, amekkora volt, mert a nagyobb agy epphogy nem jelentett hatranyt. hm?
tekintve, hogy már a neandervölgyinek is a maihoz hasonló, sőt azt meghaladó méretű agya volt, eszmefuttatásodnak nem sok alapja van. De már a H.erectus sőt a H.habilis agymérete is jelentősen meghaladta a mai emberszabásuak agyméretét.
Mindeesetre a tűz felfedezése és a könnyen emészthető fehérjedús táplálék bevitele kétségkivül hozájárulhatott az agyméret növekedéséhez, de nem az jelenthette a változás okát, hiszen a ragadozóknak (kivéve a ceteket) nem túl nagy az agyuk, bár meghaladja rendszerint a növényevőkét. A dinóknál viszont komoly különbség volt a ragadozók és növényevők agymérete közt, az előbbiek előnyére.