Az egerek világa, a szó szoros értelmében, lényegesen színtelenebb, mint a miénk, hiszen az emlősök zöméhez hasonlóan nekik is csak két opszin génjük van. Így aztán, ha nem is fekete-fehérben látják a világot, a színskála lényegesen kisebb szegmensét érzékelik, mint mi (lásd a jobb oldali ábra középső képét).
A trikromatikus színlátás kialakulása (amely az egyik opszin gén duplikációjára vezethető vissza) kézzelfogható előnyöket biztosított az óvilági főemlősöknek, lehetővé téve az érettebb gyümölcsök könnyebb beazonosítását. Ugyanakkor érdekes kérdést vet fel: vajon az extra vizuális információ feldolgozásához szükség volt-e az idegrendszer változásához is? (Megj.: pl. az emberekben extra sejtek is segítik a zöld és piros színérzet kialakítását/feldolgozását, ezért sem triviális ez a kérdés.)
A válaszhoz picit távolabbi rokonainkhoz, az újvilági majmokhoz kell forduljunk, ahol, bár csak két opszin van jelen, a trikromatikus látás egy egészen különleges formája figyelhető meg. Ezekben a fajokban az X kromoszómán levő opszin génnek két változata létezik, kicsit különböző érzékelési tartománnyal. Így azok a nőstények, amelyek heterozigóták, vagyis a két X kromoszómájukon a gén különböző formáit hordozzák, képesek lesznek a “rendes” színlátásra. Mivel azonban a hímek, illetve a homozigóta nőstények a génnek csak az egyik, vagy a másik variánsát hordozzák, az ő szín-látásuk inkább az egerekéhez áll közel.
Ennek alapján a legegyszerűbb magyarázatnak az tűnik, hogy itt az opszin gén polimorfizmusa volt az utolsó lépés, a tökéletelen színlátás felé vezető úton; vagyis akár eldöntöttnek is tekinthetjük az eredeti kérdést: a dikromatikus látáshoz szokott idegrendszer is megbírkózik a trikromatikus világképpel.
De, hogy kétségünk se maradjon e felől, egy amerikai csoport megnézte, hogy az a trikromatikus színlátásban teljesen járatlan egerek is képesek-e három opszinnal megbírkózni. Ehhez, a logikát az újvilági majmoktól koppintották: az X kromoszómán levő egér-opszin helyére egy eltérő szenzitivitású emberi opszint vittek be, majd heterozigóta (nőstény) egereket hoztak létre. Ezek mind a két hagyományos egér opszint, illetve az extra humán opszint magukban hordozták. És az extra opszin működőképesnek bizonyult, az egerek olyan színárnyalatokat is képesek voltak felismerni, amelyek a homozigóta társaik számára “láthatatlanok” maradtak. (A sikeres beazonosítást táplálékkal jutalmazták, ami az egereknél (is) komoly motiváló tényező.)
Vagyis az emlős-agy igen képlékeny (szakzsargonban: nagy plaszticitással rendelkezik) és az extra vizuális információt minden további nélkül képes integrálni feldolgozás során, így biztos nem volt gátja az opszin gének evolúciójának.
(Az illusztráció innen származik.)
Jacobs, GH, Williams, GA, Cahill, H, Nathans, J (2007) Emergence of Novel Color Vision in Mice Engineered to Express a Human Cone Photopigment. Science 315: 1723 – 1725.
Hi!
Off leszek, bocs!
a youtubeon találtam pár érdekes videót a Tigon-ok és Liger-ekről.
Némely videók igencsak kifogásolják a dolgot, hogy pl ezeknek az állatoknak számos problémájuk lesz életük során stb..
Mi az igazság? utánanéznétek egy kicsit?
thx
bye!
Huhhh, ehhez biztos egy kis időre lesz szükségem, mert úgy tűnik, hogy alig-alig van róla irodalom.
Tudtommal további érdekessége a dolognak, hogy az emberben előfordulhatnak olyan nőstények, akik négy opszinnal rendelkeznek (tetrekromátok). A vörös-zöld színtévesztőknél ugyanis nem hiányzik a zöld fényre érzékeny opszin, hanem az érzékenysége nagyon közel van a vöröséhez. Mivel ezt a gént az X kromoszóma hordozza, lehetnek olyan nők (girl-power), akik négyféle opsinnal rendelkeznek. A vizsgálatok szerint az ő színlátásuk valóban jobb, több árnyalatot tudnak megkülönböztetni, sokan közülük lakberendezők, divattervezők.
Álljunk meg egy percre! A legprimitivebb/legősibb méhlepényes emlősök a rovarevők, amelyek szinlátók! Ez táplálkozásukhoz elengedhetelen volt. Ergo, ez a kiinduló pont s nem a specializálódás eredménye (gyümölcsevéshez, radásul a gyümölcsevő denevérek – amelyek közeli rokonai a rovarevőknek, nem is nappal kereseik fel a táplálkozási helyeiket, éjjel meg mire mennének a szinlátásukkal? Ahogy rovarevő rokonaik úgyszintén).Ergo, ott ahol ez hasznos volt, megmaradt (pl. a mindenevők többségénél is), a többieknél meg egyszerüsödött (patások, ragadozók, stb).
Hogy ma már nem élnek, az nem jelenti azt is, hogy eredetileg sem éltek. Az elődöket tekintve (primitiv emlősök
↓
Mivel a kacsacsoru emlost ill. kloakasokat leszamitva, minden emloscsoportbol ua. az opszinok hianyoznak, azert megiscsak az a legvaloszinubb, hogy a mai emlosok kozos osebol tunt el, nem…? Persze, elmeletileg az is lehet, hogy kb. egy millio evvel ezelottig minden csoportban ott volt a Rh2 es SWS2, majd parhuzamosan elvesztek, de statisztikailag ez tobb nagysagrenddel valoszinutlenebb (kb. konkretan nulla) mint az elozo verzio.