Az ausztrál tüdőshal (Neoceratodus forsteri), mint oly sok élőlény arrafele igazi élő kövület. A másfél méteresre megnövő és akár száz évig elélő hal gyakorlatilag alig-alig változott az elmúlt 100 millió év alatt, és pont annak a kornak a fontos tanúja amikor a gerincesek meghódították a szárazföldet. Ha nem is egy Tiktaalik, de a hozzá legközelebb álló, ma is élő lény – azaz, ha egyszer sikerül a laboratóriumi szaporítását megoldani, fontos titkokat árulhat el arról, hogy miként alakult ki a szárazföldi gerincesek végtagja az evolúció során (a Pharyngulán van egy jó összefoglalás erről).
Mindez azonban a jövő zenéje, most egyelőre égetőbb problémának tűnik, hogy a faj fennmaradjon, ugyanis élőhelye veszélybe került. A Neoceratodus ugyanis mindössze Queensland két folyójában fordul elő, s az egyikre már építettek egy gátat, amásikra pedig terveznek egyet. S hiába ígérik a gátakhoz a hallépcsőt, valószínű, hogy az élőhelyeinek elöntése ill. kiszárítása a gát üzembehelyezése során, közvetlen veszélyt jelenthet a hal fennmaradása számára. Így most nemzetközi kampány indult az élőhely megmentése miatt, egyelőre kérdés, hogy milyen sikerrel.