A kanadai Burgess palából előkerülő állatok mindig is lenyűgözték a paleontológusokat. A közép kambriumi fosszíliákban gazdag lelőhely ugyanis már a kezdetek óta ontotta magából a legelképesztőbb formájú organizmusok maradványait, amelyek osztályozása nem egyszer komoly fejtörést okozott a kutatóknak.
Ezen, néha már-már sci-fi-be illő formagazdagságú fajok közül is talán az egyik legenigmatikusabb az Odontogriphus omalus volt, amelyet proto-gerinchúrosnak (Chordata), tapogatósnak (Lophophorata), soksörtéjűnek (Polychaeta), illetve puhatestűnek (Mollusca) már egyaránt néztek, de hovatartozásáról mindeddig nem alakult ki konszenzus.
A Nature mostani számában megjelenő tanulmány azonban úgy tűnik végre végleg helyre teszi ezt a furcsa kis állatkát, és a helye a Puhatestűek között leszlészen. A döntő nyom egy reszelőnyelv (radula) maradványa volt (hogy miként is néz ez ki egy mai csigánál, azt lásd itt), amely a csigák és közeli rokonaik egyik igen karakterisztikus jellemzője. Azaz a kb. 10 cm hosszú lény, nem más mint egy igencsak lapos meztelencsiga, amely a közép-kambriumi tengerek aljzatát borító kékalga telepeken lakomázott – kicsit hasonlóan az akvárium tisztításra is használt jelenkori rokonaihoz.
Caron J-B, Scheltema A, Schander C, Rudkin D (2006) A soft-bodied mollusc with radula from the Middle Cambrian Burgess Shale. Nature 442: 159-163.