Bár élő dodót mintegy 300 éve senki sem látott, mégis ez a nagyra nőtt (és alapvetően ronda) galamb a természetvédelem ikonikus alakjává vált – talán nem kis részben azért, mert Gerald Durrell is őt választotta állatkertje emblémájául.
Sajnos a magunkról mondható rossz sztereotípiákat erősítve, az egykor Mauritiuson élő madár az emberek feltünését követően nagy ütemben eltűnt az élő fajok sorából, így néhány csontmaradványtól és korabeli rajztól eltekintve semmilyen emlékünk nincs róla. Azaz nem volt egészen a közelmúltig, amikor is a holland Nemzeti Természettudományi Múzeum expedíciója egy olyan helyre bukkant Mauritiuson, ahonnan nagy mennyiségű dodó (és nemcsak) maradvány került elő. Bővebben Carl Zimmer ír a NYTimesban a dodó temetőről, de erősen valószínűsíthető, hogy hallunk még a dologról majd valamilyen tudományos újságban is.