Szívemnek kedves hírecske következik: a legfrissebb eredmények szerint a palackorrú delfinek jellegzetes, személyes fütty-azonosítóval rendelkeznek, amelyet gyerekkorukban alakítanak ki. A delfinek füttynyelve számos erőfeszítés dacára még mindig elég misztikus számunkra, ami azért kínos egy kicsit, mert ők ellenben képesek voltak az általunk alakított jelbeszédet könnyedén elsajátítani (a hasonlat azért sántít egy hangyányit: hiszen velünk ellentétben a delfinek nem alkottak egy könnyen elsajátítható jelbeszédet; de persze az is lehet, hogy Douglas Adams nem véletlenül nevezte a delfineket a második, az embereket pedig a harmadik legértelmesebb fajnak e földtekén … ;-))). S bár Merle “Állati elmék”-je továbbra is a sci-fi kategóriában marad, egy a floridai öbölben tanyázó delfincsapat esetében annyit sikerült dekódolni, hogy egyes füttyök nevekként működnek, amelyeket főleg akkor használnak a delfinek, amikor látótávolságon kívülre sodródnak, így szólongatva társaikat. Mint azt az egyik kutató, Vincent Janik megjegyezte, az igazán érdekes az lenne, ha kiderülne, hogy ezeket a “neveket” felhasználva a delfinek pletykálnak egymás között, azaz éppen nem jelenlevő társaikról cserélnek információt.
