Nem, most nem a mutáns egerek szexuális szokásainak okait boncoló poszt folytatásáról van szó, hanem konkrétan meleg (testhőmérsékletű) ürgékről.
Közelebbről egy kaliforniai ürgefajról (Spermophilus beecheyi), amelynek egyik legjelentősebb ragadozója a csörgőkígyó. Utóbbi egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy különleges hőgödrei segítségével a környezete hőtérképét is látja (és itt nem csak valamiféle átvitt értelemben levő látásról van szó, hiszen a kígyók hőérzékeny szerve az elsődleges látóközpontba küldi a jeleit, ahol a kígyó integrálja azokat a valódi vizuális ingerekkel), ezért még koromsötétben is félelmetes pontos vadász.
Persze, mint az egy több millió éves vadász-préda kapcsolatban várható, az ürgék mindenféle apró praktikákat fejlesztettek ki, hogy távol tartsák a kígyókat a fészküktől (a legfinomabb zsákmány ugyanis a fiatal ürgehusi). Például részlegesen immunisak a kígyóméregre és a csörgőkígyók láttán izgatott táncba kezdenek, mely közben a farkukat fenyegetően lobogtatják. Ez a viselkedés más kígyók esetén is megfigyelhető (egyébként bármilyen meglepő, de hatásos) egy apró különbséggel: csörgőkígyók láttán/hallatán az ürgék farka is kimelegedik (lásd A, illetve itt), ez pedig más – nem hőrézékeny – kígyók esetében nem észlelhető (B, ill. itt). (Hogy a viselkedés nem fölösleges az abból is lemérhető, hogy, ha egy robotürgével engedtek össze egy csörgőkígyót, akkor utóbbi lényeges kevesebbszer támadta az izgő-mozgó rágcsáló makettet, amikor annak farka is meleg volt.)
Az egészben a legmeglepőbb talán az, hogy ezek szerint az ürgék egész kifinomult rendszertani ismeretekről tesznek tanulságot és "tudják", hogy a sötétben a hőlátó ragadozó ellenében egy pusztán vizuális ingerrel semmit sem érnének, így nem árt azt felturbózni egy kis meleggel is.
Rundus AS, Owings, DH, Joshi SS, Chinn E, Giannini (2007) Ground squirrels use an infrared signal to deter rattlesnake predation. PNAS 104: 14372-14376.