A pókok az állatvilág legfélelmetesebb és legcslafintább ragadozói közé tartoznak – méghozzá a jelek szerint lassan immár közel másfél-száz millió éve. Ezt támasztja alá az a borostyánba szorult 110 millió éves ősi pókháló és zsákmánya, amelyre spanyol kutatók leltek. A háló formája a mai pókhálókra emlékeztet (azaz sugárirányban kifeszített rögzítőszálakra kerül egy ragadós spirál), és ami a legérdekesebbek, hogy minden valószínűség szerint még a préda megfogására odakészített ragadós cseppek is megfigyelhetők rajta.
Ma a pókok két csoportja készít ilyen szerkezetű hálókat: az Araneoidea és a Deinopoidea. Előbbiek a fentebb már említett módon ragadós nedvet választanak ki a hálójukra a táplálék megfogásához, míg utóbbiak szofisztikáltabb módon, elektrosztatikusan teszik tapadóssá csapdájukat. Ez a különbség azonban épp elég ahhoz, hogy komolyan felvessük a kérdést: a két csoport közös őstől származik-e, avagy egymástól függetlenül hoztak létre hasonló szerkezetű hálókat, azaz a konvergnes evolúció egy egészen lenyűgöző példájával állunk szemben. 
Nos, a két csapat hálóját nagyon hasonló szerkezetű fehérjék alkotják, ami arra enged következtetni, hogy az előbbi feltevés a helyes, és a közös ősben (aki minimum 136 millió éve élt) már jelen volt az a molekuláris apparátus, ami lehetővé tette a hálószövés.
Ez a 136 millió év egyébként azért is izgalmas időszak, mert egybeesik a virágos növények, illetve a nektárjukkal táplálkozó és őket beporzó rovarok elterjedésével, azaz valószínű, hogy a hirtelen szélesedő táplálékválaszték nyomán következett be "keresztes barátaink" sokfajtaságának kialakulása, azaz radiációja is.
Peñalver E, Grimaldi DA, Declòs X (2006) Early Cretaceous Spider Web with Its Prey. Science 312: 1761.
Garb JE, DiMauro T, Vo V, Hayashi CY (2006) Silk Genes Support the Single Origin of Orb Webs. Science 312: 1762.