A PLoS Biology lapjain olvasható egy interjú Jon D. Millerrel, aki régóta tanulmányozza az amerikai társadalom tudományhoz való viszonyát. A cikk jó része ennek megfelelően a tudományos gondolkozás elfogadottságának amerikai helyzetéről szól, de van egy érdekes rész, ami egy kicsit kikacsint a világra:
“Since 1979, he says, the proportion of scientifically literate adults has doubled—to a paltry 17%. The rest are not savvy enough to understand the science section of The New York Times or other science media pitched at a similar level. As disgracefully low as the rate of adult scientific literacy in the United States may be, Miller found even lower rates in Canada, Europe, and Japan—a result he attributes primarily to lower university enrollments.”
Azaz környezetünkben jó, ha minden hatodik ember képes megérteni egy színvonalas napilap tudományos rovatát. És ez baj. És itt jön közbe a kutatók és tudományos újságírók felelőssége. Előbbieknek ideje megtanulniuk kommunikálni, míg utóbbiaknak tényleg összeszedni alapvető tudományos ismereteket (pl. a Tiktaalik kapcsán az MTI, hvg.hu, stb. csapnivaló dolgokat írt). De talán a legnagyobb felelősség a tanárok vállán van: lelkesek kellene legyenek, s ne unalmas, kötelező szöveghalmazként prezentálják tárgyukat hanem vigyenek bele egy ki életet és lelkesedést (sajnos itt egy kicsit pesszimista vagyok, saját tapasztalatom szerint, az általam sokra becsült kivételektől eltekintve, a tanárképzés terén az elmúlt években nagyban érvényesült az “aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja” szelekciós elv). A mindenkori politikumnak pedig arra kell vigyáznia, hogy még véletlenül se engedjen az olyan törekvéseknek, amelyek egy félreértelmezett ideológiai harc részeként próbálnak fellépni a tudományos gondolkozás ellen, olyan törésvonalakat vízionálva utóbbi és a vallás között, amelyek a valóságban nem léteznek.
Gross, L (2006) Scientific Illiteracy and the Partisan Takeover of Biology. PLoS Biology doi: 10.1371/journal.pbio.0040167.