És ha már potyázás. Az effajta opportunista, csak saját érdeket figyelembe vevő életmód “címerállata” a mi égövünkön a kakukk. Azonban ez a típusú “mással keltetem ki a tojásomat” taktika nemcsak a már említett madárra jellemző, hanem számos más kontinensen élőre is, pl. az afrikai indigómadár fajokra. Utóbbiak a különböző tűzpintyek fészkeire “járnak rá”, de általában egy indigómadár faj, egy adott tűzpinty faj fészkére “specializálódik”, és a felnövekvő fiókák mostoha szüleik énekének számos elemét beleépítik saját dalaikba. Most azonban Afrikában dolgozó madarászok arra lettek figyelmesek, hogy a kék indigómadár két, különböző fajhoz tartozó pinty fészkét kezdte parazitálni: az afrikai tűzpintyét és a fekete-hasú tűzpintyét. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a különböző fajok fészkében felnövő indigómadár fiókák eltérő dallamokat építenek be saját repertoárjukba, és ami még érdekesebb, de nem váratlan, hogy a tűzpinty fészekben felnőtt nőstények elsősorban a hasonló körülmények között felnevelt indigómadár hímek énekét találták vonzónak, ill. a vice-versa (a fekete hasú pintyek által felnevelt indigómadár nőstények az ugyancsak fekete-hasú pintyek által pátyolgatott hímek énekétől gyengültek el). Vagyis, summa summarum, a jelek szerint a dalpreferenciák miatt, a kék indigómadár azonos területen élő populációja lassan két részre szakad, amelyek nem szaporodnak egymás között, így ún. reproduktív izoláció keletkezik. Ez pedig a fajkeletkezés első lépése. Ha megfelelő hosszú iőn keresztül fennáll az izoláció, akkor a két társaságban fokozatosan megjelenő genetikai változások ahhoz fognak vezetni, hogy eljön a pillanat amikor már akkor sem lennének képesek közös utódot létrehozni különböző hátterű szülők, ha akarnának.
Ami külön érdekessé teszi ezt a folyamatot, hogy jelen esetben a két csoport ugyanazon a területen él, azaz szimpatrikus speciáció figyelhető meg. Ez pedig, bár anno Darwin maga is számolt vele, sokáig az evolúciós elmélet mostohagyerekének számított, mert a 20. század során a biológusok elsősorban az ún. allopatrikus speciációt részesítették előnyben, amikor valamilyen földrajzi izoláció (folyó, hegy, stb. általi elválasztódás) okozza az eredetileg azonos genetikai hátterű populáció szétválását és fokozatosan új fajjá alakulását. Bár, mint említettem a szimpatrikus speciáció ötlete nem új keletű, és eddig is voltak olyan esetek amikor bizonyítottnak tűnt, hogy végbement (pl. számos bölcsőszájú halfaj kialakulásakor), az indigómadár esete bizonyára szintén hozzájárul majd ahhoz, hogy ismét bekerüljön a “mainstream” gondolkodásmódba.
Pennisi, E. (2006) EVOLUTIONARY BIOLOGY: Speciation Standing in Place Science 311: 1372 – 1374.
http://index.hu/tudomany/blog/2009/11/19/galapagoson_uj_darwin-pinty_van_kialakuloban/