Tegnap Julával ellátogattunk a jeleneg a Franklin Institute-ban látható BodyWorlds kiállításra. Bárki bármit is gondoljon Gunther von Hagens
munkásságáról, egy dolog biztosan megragadja a nézelődőt: az emberi
test szépsége. Amit látunk az egyszerre szép és lenyűgöző. Nem
formalintól szagló, oszladozó-foszladozó szervdarabok hevernek egy
sötét folyósón, hanem a plasztináció miatt ruganyosnak, helyenként
kifejezetten élethűnek tetsző testek feszítenek a fényben. És valahogy
pont emiatt, a néző könnyebben elvonatkoztat; (szinte) senki nem
hullákat lát, hanem mesterpreparátumokat. Néhányukon érződik, hogy von
Hagens szeretné, ha művészként könyvelnék el és nem “csak”
anatómusként, de ez azért nem válik zavaróvá; a kicsit extrémebb
pózokban bemutatott testek anatómiailag is nagyon érdekesek. (Mi
valahogy nem bírtunk elszakadni a gondolattól, hogy vajon milyen lett
volna ilyen preparátumokon készülni a szervezettan vizsgákra … ;-))
Aki teheti valahol, valamikor nézze meg (különös tekintettel az
érpreparátumokra).
