![\"\"](\"http:\/\/criticalbiomass.blog.hu\/media\/image\/201202\/tasman01.jpg\")
<\/p>\n
<\/p>\n
A betegs\u00e9get el\u0151sz\u00f6r 1996 -ban figyelt\u00e9k meg, az\u00f3ta eg\u00e9sz tasm\u00e1ni\u00e1ban elterjedt, ennyi id\u0151 alatt minden bizonnyal el\u00e9g sok genetikai v\u00e1ltoz\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nt benne az eredeti genomhoz k\u00e9pest. Hogy kider\u00edthess\u00e9k, mik ezek a v\u00e1ltoz\u00e1sok, megszekven\u00e1lt\u00e1k egy eg\u00e9szs\u00e9ges h\u00edm \u00e9s egy n\u0151st\u00e9ny tasm\u00e1n \u00f6rd\u00f6g teljes genomj\u00e1t \u00e9s k\u00e9t DFTD genomot is, amelyeket egym\u00e1st\u00f3l t\u00e1vol es\u0151 vid\u00e9ken gy\u0171jt\u00f6ttek be. Meg\u00e1llap\u00edtott\u00e1k, hogy a tasm\u00e1n \u00f6rd\u00f6g genomja kb. h\u00e1rom gigab\u00e1zis, az emberi genom\u00e9hoz hasonl\u00f3 m\u00e9ret\u0171 \u00e9s 18775 feh\u00e9rjek\u00f3dol\u00f3 g\u00e9nt tartalmaz. Ezek ut\u00e1n \u00f6sszehasonl\u00edtott\u00e1k a 87T, d\u00e9lkeleti DFTD sejtvonal genomj\u00e1val \u00e9s az 53T sejtvonal genomj\u00e1val, ami tasm\u00e1nia \u00e9szaki partvid\u00e9k\u00e9r\u0151l sz\u00e1rmazik. Meglep\u0151 m\u00f3don a k\u00e9t sejtvonal kariot\u00edpusa er\u0151sen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00f6tt egym\u00e1st\u00f3l \u00e9s az eg\u00e9szs\u00e9ges genomokt\u00f3l is, a 87T alig t\u00e9r el a diploid kromosz\u00f3masz\u00e1mt\u00f3l, 13 kromosz\u00f3m\u00e1val rendelkezik, \u00e1m az 53T ink\u00e1bb tetraploidnak sz\u00e1m\u00edt, 32 kromosz\u00f3m\u00e1val, ezek a kariot\u00edpusok l\u00e1that\u00f3ak az els\u0151 A \u00e1br\u00e1n. A B \u00e1bra foglalja \u00f6ssze a k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9geket a vizsg\u00e1lt genomok k\u00f6z\u00f6tt, az egyes sz\u00e1mok azoknak a v\u00e1ltozatoknak a mennyis\u00e9g\u00e9t mutatj\u00e1k, amik csak abban a genomban fordulnak el\u0151, m\u00edg a C \u00e1bra a referenciagenomk\u00e9nt haszn\u00e1lt n\u0151st\u00e9ny tasm\u00e1n \u00f6rd\u00f6gb\u0151l sz\u00e1rmaz\u00f3 sejtvonal kariot\u00edpus\u00e1t mutatja, meglep\u0151 m\u00f3don a hatodik kromosz\u00f3m\u00e1b\u00f3l kett\u0151 helyett h\u00e1rmat is tartalmaz. A D \u00e1bra mutatja a 87T sejtvonal kariot\u00edpus\u00e1t, ebb\u0151l annyi l\u00e1that\u00f3, hogy ivari kromosz\u00f3m\u00e1kat egy\u00e1ltal\u00e1n nem tartalmaz ellenben a negyedik kromosz\u00f3m\u00e1j\u00e1b\u00f3l h\u00e1rommal is rendelkezik. Az els\u0151, m\u00e1sodik \u00e9s harmadik kromosz\u00f3m\u00e1n is jelent\u0151s m\u00e9ret\u0171 kromosz\u00f3mar\u00e9gi\u00f3k hi\u00e1nyoznak. Az E fest\u00e9s hozz\u00e1vet\u0151legesen megmutatja, milyen kromosz\u00f3ma-\u00e1trendez\u0151d\u00e9sek t\u00f6rt\u00e9ntek, a 87T DFTD sejtvonal kromosz\u00f3m\u00e1it illesztett\u00e9k az eg\u00e9szs\u00e9ges tasm\u00e1n \u00f6rd\u00f6g kromosz\u00f3m\u00e1kra, l\u00e1that\u00f3, hogy el\u00e9g kusza a k\u00e9p, az egyes kromosz\u00f3mar\u00e9gi\u00f3k el\u00e9gg\u00e9 \u00f6sszekeveredtek ebben a sejtvonalban. Azt is meg\u00e1llap\u00edtott\u00e1k, hogy az eredeti gazda val\u00f3sz\u00edn\u0171leg n\u0151st\u00e9ny volt, mivel az Y kromosz\u00f3m\u00e1ra jellemz\u0151 szakaszok hi\u00e1nyoznak a 87T genomb\u00f3l, ellenben k\u00e9t k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 X kromosz\u00f3ma szakaszai mutathat\u00f3ak ki a genomban. A v\u00e9gs\u0151 \u00f6sszes\u00edt\u00e9st az F \u00e1bra mutatja, az l\u00e1that\u00f3 rajta, hogy az eg\u00e9szs\u00e9ges tasm\u00e1n \u00f6rd\u00f6g genomhoz k\u00e9pest a 87T sejtvonal genomja mely szakaszokat milyen p\u00e9ld\u00e1nysz\u00e1mban tartalmazza.<\/p>\n
Megpr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k kik\u00f6vetkeztetni, milyen mut\u00e1ci\u00f3kat halmoztak fel az egyes DFTD sejtvonalak ami\u00f3ta elhagyt\u00e1k az els\u0151 gazdaszervezetet. Abb\u00f3l indultak ki, hogy ami a 87T \u00e9s 53T genomokban k\u00f6z\u00f6s, az az eredeti gazdaszervezet genomja. Azt tal\u00e1lt\u00e1k, hogy tizen\u00f6tezer b\u00e1ziscsere mut\u00e1ci\u00f3t tartalmaz ez a sejtvonal, ami nem volt meg a k\u00e9t DFTD sejtvonal utols\u00f3 k\u00f6z\u00f6s \u0151s\u00e9ben, az 53T pedig olyan tizenh\u00e9tezer mut\u00e1ci\u00f3t halmozott fel, ami\u00f3ta k\u00fcl\u00f6nv\u00e1lt a 87T sejtvonalt\u00f3l. Ez az \u00e9rt\u00e9k k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl \u00f6sszevethet\u0151 az emberi daganatokban megfigyelhet\u0151 mut\u00e1ci\u00f3k sz\u00e1m\u00e1val.<\/p>\n
Ez a k\u00f6zlem\u00e9ny el\u00e9g j\u00f3l megvil\u00e1g\u00edtja a m\u00e1sodik gener\u00e1ci\u00f3s szekven\u00e1l\u00e1s el\u0151nyeit \u00e9s h\u00e1tr\u00e1nyait is: Nyilv\u00e1n kor\u00e1bban elk\u00e9pzelhetetlen r\u00e9szletess\u00e9ggel hasonl\u00edthat\u00f3ak \u00f6ssze \u00edgy \u00e9l\u0151l\u00e9nyek, viszonylag olcs\u00f3n. Azonban a rengeteg adatot valamilyen m\u00f3don k\u00eds\u00e9rletesen is \u00e9rdemes ellen\u0151rizni, ami ilyenkor nyilv\u00e1nval\u00f3an lehetetlen, senki sem fogja egyes\u00e9vel v\u00e9gigvizsg\u00e1lni t\u00f6bb sz\u00e1zezer mut\u00e1ci\u00f3 hat\u00e1s\u00e1t. K\u00e9t vadon \u00e9l\u0151 tasm\u00e1n \u00f6rd\u00f6g genomja k\u00f6zt is rengeteg elt\u00e9r\u00e9s figyelhet\u0151 meg, nyilv\u00e1n a DFTD eredeti gazdaegyed\u00e9nek a genomja is sz\u00e1mos elt\u00e9r\u00e9st hordozott mindk\u00e9t referenciaegyedhez k\u00e9pest, nem meglep\u0151 m\u00f3don a bel\u0151le sz\u00e1rmaz\u00f3 sejtvonal is tartalmazza ezeket, de mivel az els\u0151 gazda genomja nem ismert ezekr\u0151l csak tal\u00e1lgatni lehet. Az egyetlen biztos pont, hogy a k\u00e9t sejtvonal milyen mut\u00e1ci\u00f3kat halmozott fel a k\u00fcl\u00f6nv\u00e1l\u00e1suk \u00f3ta.<\/p>\n
<\/p>\n
Elizabeth P. Murchison, Ole B. Schulz-Trieglaff, Zemin Ning, Ludmil B. Alexandrov, Markus J. Bauer, Beiyuan Fu, Matthew Hims, Zhihao Ding, Sergii Ivakhno, Caitlin Stewart, Bee Ling Ng, Wendy Wong, Bronwen Aken, Simon White, Amber Alsop, Jennifer Becq, Graham R. Bignell, R. Keira Cheetham, William Cheng, Thomas R. Connor, Anthony J. Cox, Zhi-Ping Feng, Yong Gu, Russell J. Grocock, Simon R. Harris, Irina Khrebtukova, Zoya Kingsbury, Mark Kowarsky, Alexandre Kreiss, Shujun Luo, John Marshall, David J. McBride, Lisa Murray, Anne-Maree Pearse, Keiran Raine, Isabelle Rasolonjatovo, Richard Shaw, Philip Tedder, Carolyn Tregidgo, Albert J. Vilella, David C. Wedge, Gregory M. Woods, Niall Gormley, Sean Humphray, Gary Schroth, Geoffrey Smith, Kevin Hall, Stephen M.J. Searle, Nigel P. Carter, Anthony T. Papenfuss, P. Andrew Futreal, Peter J. Campbell, Fengtang Yang, David R. Bentley, Dirk J. Evers, Michael R. Stratton (2012): Genome Sequencing and Analysis of the Tasmanian Devil and Its Transmissible Cancer. Cell Vol. 148, Issue 4, pp. 780-791<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Manaps\u00e1g m\u00e1r senki sem kapja fel a fej\u00e9t, ha egy \u00fajonnan megszekven\u00e1lt genom ker\u00fcl sz\u00f3ba, a m\u00e1sodik gener\u00e1ci\u00f3s szekven\u00e1l\u00f3 m\u00f3dszerek seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel viszonylag olcs\u00f3n ledar\u00e1lhat\u00f3 egy gerinces genom is. Id\u0151nk\u00e9nt azonban el\u0151ker\u00fcl egy-egy \u00f6tlet, amin az ember t\u00e9nyleg meglep\u0151dik, ilyen a … Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz….