{"id":16324633,"date":"2021-04-06T19:28:01","date_gmt":"2021-04-06T19:28:01","guid":{"rendered":"http:\/\/criticalbiomass.hu\/?p=16324633"},"modified":"2021-04-06T19:28:02","modified_gmt":"2021-04-06T19:28:02","slug":"mi-kell-hogy-a-ponty-repuljon-mint-a-pinty","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/?p=16324633","title":{"rendered":"Mi kell, hogy a ponty rep\u00fclj\u00f6n, mint a pinty?"},"content":{"rendered":"\n

M\u00e9g valamikor a 19. sz. v\u00e9g\u00e9n, a kor egyik legjelesebb brit zool\u00f3gusa, D\u2019Arcy Thompson azzal sz\u00f3rakoztatta kar\u00e1csonykor gyerekeit, hogy egy gumilapra kutyafigur\u00e1t rajzolt \u00e9s azt k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 ir\u00e1nyba h\u00fazogatva egyik kutyafajt\u00e1b\u00f3l csin\u00e1lt egy m\u00e1sikat. Thompson kvintesszenci\u00e1lis viktori\u00e1nus tud\u00f3s volt \u00e9s zool\u00f3gia mellett nagyon \u00e9rdekelte a matematika \u00e9s fizika is (meg t\u00f6rt\u00e9netesen a klasszikus g\u00f6r\u00f6g irodalom) \u00e9s a gumih\u00fazogat\u00e1s a gyerekek sz\u00f3rakoztat\u00e1s\u00e1n t\u00fal egy m\u00e9lyebb tudom\u00e1nyos gondolat fizikai megtestes\u00fcl\u00e9se is volt. Ut\u00f3bbi szerint az egyes \u00e9l\u0151l\u00e9nyek kin\u00e9zet\u00e9t (a biol\u00f3giai anyag form\u00e1j\u00e1t) els\u0151sorban fizikai er\u0151k alak\u00edtj\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n

Ezt az elm\u00e9letet \u00f6nt\u00f6tte azt\u00e1n 57 \u00e9vesen k\u00f6nyvform\u00e1ba \u201cOn Growth and Form<\/em>\u201d c\u00edm\u0171 m\u0171v\u00e9ben<\/a>, ami 1917-ben jelent meg \u00e9s sokan m\u00e1ig a 20. sz\u00e1zad egyik legfontosabb biol\u00f3giai t\u00e9m\u00e1j\u00fa m\u0171v\u00e9nek tartj\u00e1k. Pedig D\u2019Arcy els\u0151dleges sz\u00e1nd\u00e9ka, miszerint alternat\u00edv\u00e1t k\u00edn\u00e1ljon az \u00f6r\u00f6kl\u0151d\u00e9s-alap\u00fa darwini evol\u00faci\u00f3s elm\u00e9letnek, sosem kapott kell\u0151 t\u00e1mogat\u00e1st. \u00c9s m\u00e9gis kell\u0151 mennyis\u00e9g\u0171 \u00e9rdekes gondolat ker\u00fclt bele a m\u0171be, hogy sz\u00e1mos egym\u00e1st k\u00f6vet\u0151 kutat\u00f3i gener\u00e1ci\u00f3t volt k\u00e9pes inspir\u00e1lni. (Akit \u00e9rdekelnek Thompson \u00e9let\u00e9nek egy\u00e9b r\u00e9szletei, annak mindenk\u00e9ppen aj\u00e1nlom Stephen Wolfram igazi fanboy-lelkesed\u00e9ssel meg\u00edrt hossz\u00fa \u00edr\u00e1s\u00e1t<\/a>.) <\/p>\n\n\n\n

\"\"<\/a>
D\u2019Arcy Thompson \u00e9s az \u201cOn Growth and Form\u201d h\u00edres hal-transzform\u00e1ci\u00f3i. (Forr\u00e1s: Stephen Wolfram – Writings<\/a>)<\/figcaption><\/figure><\/div>\n\n\n\n

A kar\u00e1csonyi gumikuty\u00e1k logik\u00e1ja az \u201cOn Growth and Form<\/em>\u201d utols\u00f3 el\u0151tti fejezet\u00e9ben k\u00f6sz\u00f6n azt\u00e1n vissza, de itt (els\u0151sorban) nem kuty\u00e1kat, hanem halakat tal\u00e1lunk. \u00c9s ezek, a fent is l\u00e1that\u00f3 rajzok lettek k\u00e9s\u0151bb a legikonikusabbak D\u2019Arcy Thompson f\u0151m\u0171v\u00e9b\u0151l.<\/p>\n\n\n\n

Mert b\u00e1r az \u00f6r\u00f6kl\u0151d\u00e9s fogja v\u00e9gs\u0151 soron a testek alakj\u00e1t form\u00e1lni, de azt nagyon j\u00f3l ismerte fel Thompson, hogy bizonyos testr\u00e9szek evol\u00faci\u00f3s \u00e1talakul\u00e1sa felfoghat\u00f3 mint egy koordin\u00e1tarendszer-torzul\u00e1shoz vezet\u0151 n\u00f6veked\u00e9sbeli v\u00e1ltoz\u00e1s. Ezeknek pedig mind biol\u00f3giai (genetikai) oka van, legyen az mondjuk a tacsk\u00f3k r\u00f6vid l\u00e1ba<\/a>, vagy a zsir\u00e1fok hossz\u00fa nyaka<\/a>.<\/p>\n\n\n\n

A halak eset\u00e9ben t\u00e9nyleg rengeteg ilyen t\u00edpus\u00fa \u201ctranszform\u00e1ci\u00f3t\u201d figyelhet\u00fcnk meg (persze nem teljesen v\u00e9letlen\u00fcl, hiszen a gerinces fajok fele az hal), \u00e9s tal\u00e1n az egyik leg\u00e9rdekesebb k\u00f6z\u00fcl\u00fck a rep\u00fcl\u0151halak mell\u00fasz\u00f3j\u00e1nak esete.<\/p>\n\n\n\n

Amiben egy tipikus rep\u00fcl\u0151hal igaz\u00e1n k\u00fcl\u00f6nleges, az mell\u00fasz\u00f3j\u00e1nak a m\u00e9rete, amely egyben azt a relat\u00edve nagy fel\u00fcletet is biztos\u00edtani tudja, ami ezeknek a fajoknak a sikl\u00f3rep\u00fcl\u00e9s\u00e9hez sz\u00fcks\u00e9ges (\u00e9s egy ilyen sikl\u00e1s ak\u00e1r 400 m hosszan is tarthat, mik\u00f6zben a magass\u00e1gukat \u00e9s a sikl\u00e1s ir\u00e1ny\u00e1t is szab\u00e1lyozz\u00e1k). Hogy mi lehet ennek a megnagyobbodott mell\u00fasz\u00f3nak az eredete, annak eredt a nyom\u00e1ba a Harvardon dolgoz\u00f3 Matthew Harris csoportja<\/a>. <\/p>\n\n\n\n

\"\"<\/a>
(A) Egy tipikus rep\u00fcl\u0151halnak felt\u0171n\u0151en megny\u00falt mell- \u00e9s has\u00fasz\u00f3i vannak (fekete \u00e9s feh\u00e9r ny\u00edlhegy), valamint a farok\u00fasz\u00f3juk als\u00f3 sugarai is megny\u00faltak (sz\u00fcrke ny\u00edlhegy). (B) Rokon csoportokkal is \u00f6sszevetve, a teljes testhosszhoz k\u00e9pest kifejezetten felt\u0171n\u0151 a mell\u00fasz\u00f3k megnagyobbod\u00e1sa. (Forr\u00e1s: bioRxiv<\/a>)<\/figcaption><\/figure><\/div>\n\n\n\n

Az egyel\u0151re csak preprint form\u00e1j\u00e1ban el\u00e9rhet\u0151 kutat\u00e1sban <\/a>Harris-\u00e9k a rep\u00fcl\u0151halakat is magukba foglal\u00f3 Beloniformes <\/a>(magyarul Makrahalalak\u00faak<\/a>) rend 35 k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 faj\u00e1nak a feh\u00e9rjek\u00f3dol\u00f3, illetve konzerv\u00e1lt, de nem k\u00f3dol\u00f3 szekvenci\u00e1j\u00e1t hat\u00e1rozt\u00e1k meg. (Durva k\u00f6zel\u00edt\u00e9ssel ezek a l\u00e9nyegi r\u00e9szei a genomnak, persze az\u00e9rt ez itt egy sz\u00fcks\u00e9ges egyszer\u0171s\u00edt\u00e9s, ami ahhoz volt sz\u00fcks\u00e9ges, hogy ennyi fajra k\u00f6lts\u00e9ghat\u00e9konyan meg lehessen oldani a szekven\u00e1l\u00e1st.) Ezek seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel meg lehetett becs\u00fclni, hogy milyen folyamatokhoz kapcsol\u00f3d\u00f3ak azok a feh\u00e9rjek\u00f3dol\u00f3 g\u00e9nek, amelyek (feltehet\u0151leg az adapt\u00e1ci\u00f3 miatt) gyorsabban evolv\u00e1l\u00f3dtak a rep\u00fcl\u0151halakban.<\/p>\n\n\n\n

A gyorsan v\u00e1ltoz\u00f3 g\u00e9nek k\u00f6zt vannak olyanok, amelyek mondjuk az egyens\u00faly\u00e9rt felel\u0151s vesztibul\u00e1ris rendszerhez kapcsolhat\u00f3k, egyes izomfejl\u0151d\u00e9sben fontos g\u00e9nek \u00e9s sz\u00e1mos olyan g\u00e9n is, amelyet ilyen-olyan m\u00f3don, m\u00e1s fajokban kor\u00e1bban m\u00e1r az uszony\/v\u00e9gtag fejl\u0151d\u00e9s\u00e9hez kapcsoltak. Ezek azok a g\u00e9nek, amelyeket jelen tud\u00e1sunk alapj\u00e1n v\u00e1rn\u00e1nk is, hogy v\u00e1ltozzanak, de persze egy ilyen \u00f6sszevet\u00e9sben kij\u00f6nnek olyan tal\u00e1latok is, amelyek \u00e1ltal\u00e1nosabb funkci\u00f3t bet\u00f6lt\u0151 feh\u00e9rj\u00e9k \u00e9s amelyek kev\u00e9sb\u00e9 \u201cgyan\u00fasak\u201d egy ilyen esetben. Itt vannak p\u00e9ld\u00e1ul k\u00e1lium-csatorn\u00e1kat (kcnk5a<\/em>, kcnk9<\/em>), vagy aminosav-transzportban fontos feh\u00e9rj\u00e9ket k\u00f3dol\u00f3 g\u00e9nek (lat4a, lat4b<\/em>), amelyeket egy tipikus genomikai elemz\u00e9sben m\u00e9g 4-5 \u00e9vvel ezel\u0151tt is a \u201cfutottak m\u00e9g\u201d kateg\u00f3ri\u00e1ba soroltak. \u00c9s ez az a pont ahol Harris\u00e9k csoportja szerencs\u00e9re a genomik\u00e1t egy j\u00f3 adag (zebrahal)genetik\u00e1val keverte \u00f6ssze, amit\u0151l igaz\u00e1n \u00e9rdekes lett a t\u00f6rt\u00e9net.<\/p>\n\n\n\n

\"\"<\/a>
A longfin <\/em>(lof<\/em>) mut\u00e1nsokban egy domin\u00e1ns mut\u00e1ci\u00f3 a kcnh2a<\/em> g\u00e9n \u00e9rintette, ez\u00e9rt a revert\u00e1ns all\u00e9lok (R) eset\u00e9ben a fenot\u00edpus elt\u0171nik. A lat4a <\/em>eset\u00e9ben a domin\u00e1ns nr21 <\/em>all\u00e9l r\u00f6videbb \u00fasz\u00f3kat eredm\u00e9nyez. (Forr\u00e1s: bioRxiv<\/a>)<\/figcaption><\/figure><\/div>\n\n\n\n

Harris kor\u00e1bban a Nobel-d\u00edjas Christiane N\u00fcsslein-Volhard egyik nagyon sikeres poszt-dokja volt \u00e9s maga is r\u00e9szt vett abban a genetikai screen-ben<\/a>, ahol olyan mut\u00e1ci\u00f3kat kerestek, amelyek a feln\u0151tt \u00e1llatoknak v\u00e1ltoztatj\u00e1k meg valamik\u00e9ppen a k\u00fclalakj\u00e1t – mint\u00e1zat\u00e1t, pikkelyzet\u00e9t, v\u00e1zrendszer\u00e9t, vagy \u00e9pp az \u00fasz\u00f3k m\u00e9ret\u00e9t. Ez tipikusan olyan projekt volt, amihez egyr\u00e9szt sz\u00fcks\u00e9ges volt az a t\u00e1mogat\u00e1s, amit egy Nobel d\u00edjas biztos\u00edtani tud, m\u00e1sr\u00e9szt logikusan k\u00f6vetkezett N\u00fcsslein-Volhard (vagy, ahogy mindenki ismeri, Yani) kor\u00e1bbi munk\u00e1ib\u00f3l. Nobel d\u00edj\u00e1t Yani m\u00e9g az\u00e9rt a fantasztikus munk\u00e1k\u00e9rt kapta<\/a>, amit Eric Wieschaus-al egy\u00fctt a korai muslica embri\u00f3k fejl\u0151d\u00e9s\u00e9ben szerepet j\u00e1tsz\u00f3 g\u00e9nek felt\u00e9rk\u00e9pez\u00e9se sor\u00e1n v\u00e9geztek<\/a> (\u00e9s ami az alapja<\/a> minden fejl\u0151d\u00e9sgenetika kurzusnak), majd ezut\u00e1n l\u00e9nyeg\u00e9ben ugyanezt a munk\u00e1t kiterjesztette zebrahal embri\u00f3kra is<\/a>. Ez volt ebben a fajban az egyik els\u0151 komolyabb genetikai screen \u00e9s egyben az egyik kulcsmomentum abb\u00f3l a szempontb\u00f3l is, hogy a George Streisinger \u00e1ltal meg\u00e1lmodott modellszervezet<\/a> val\u00f3ban be tudott futni. De m\u00edg az embrion\u00e1lis genetikai screenek (f\u0151leg, ha muslic\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3), viszonylag gyorsak, addig ebben a legut\u00f3bbi k\u00eds\u00e9rletsorozatban h\u00f3napokat, ha nem \u00e9veket kellett v\u00e1rni, am\u00edg egy\u00e1ltal\u00e1n kider\u00fclt, hogy val\u00f3ban \u00faj fenot\u00edpussal \u00e1lunk szemben. Ebben a munk\u00e1ban j\u00e1tszott azt\u00e1n fontos szerepet Harris.<\/p>\n\n\n\n

Persze ekkor nem csak \u00faj mut\u00e1nsokat kerestek, hanem a kor\u00e1bbi screenekb\u0151l sz\u00e1rmaz\u00f3 mut\u00e1ci\u00f3kat<\/a> is igyekeztek felt\u00e9rk\u00e9pezni, \u00edgy p\u00e9ld\u00e1ul azt is meg\u00e9rteni, hogy a nagyon eredetien longfin <\/em>(lof<\/em>) \u00e9s another longfin<\/em> (alf<\/em>) n\u00e9vre keresztelt mut\u00e1nsok, amelyek a nev\u00fcknek megfelel\u0151en meghosszabbodott \u00fasz\u00f3kkal dicsekedhettek, milyen mut\u00e1ci\u00f3knak k\u00f6sz\u00f6nhetik l\u00e9t\u00fcket. <\/p>\n\n\n\n

Az eredm\u00e9ny meglep\u0151 volt, hiszen ahogy el\u0151sz\u00f6r az alf <\/em>eset\u00e9ben<\/a>, majd k\u00e9s\u0151bb a lof<\/em>-n\u00e1l<\/a> is kider\u00fclt, hogy a nagyobb \u00fasz\u00f3m\u00e9ret\u00e9rt k\u00e1lium csatorn\u00e1k felel\u0151sek (el\u0151bbin\u00e9l kcnk5b<\/em>, ut\u00f3bbin\u00e1l pedig kcnh2a <\/em>\u00e9rintett). Mivel ezeket a csatorn\u00e1kat legink\u00e1bb az idegrendszerben bet\u00f6lt\u00f6tt szerep\u00fck miatt tanulm\u00e1nyozt\u00e1k kor\u00e1bban, meglehet\u0151sen v\u00e1ratlan volt hogy megn\u00f6vekedett expresszi\u00f3juk eredm\u00e9nyek\u00e9ppen megn\u00f6vekedett \u00fasz\u00f3kat kaphatunk \u00e9s egyben r\u00e1vil\u00e1g\u00edtott, hogy a bioelektromos jel\u00e1tvitel m\u00e9g sok m\u00e1s sz\u00f6vetben j\u00e1tszhat fontos szerepet.<\/p>\n\n\n\n

\"\"<\/a>
(A) A kcnh2a <\/em>\u00e9s lat4a<\/em> mut\u00e1nsok kombin\u00e1l\u00e1s\u00e1val l\u00e9trehozhat\u00f3 a \u201crep\u00fcl\u0151hal\u201d fenot\u00edpus, amit elny\u00falt mell\u00fasz\u00f3 (B), de r\u00f6vid dorz\u00e1lis farok\u00fasz\u00f3 (C) jellemez. (Forr\u00e1s: bioRxiv<\/a>)<\/figcaption><\/figure><\/div>\n\n\n\n

Harris csoportja is a kcnh2alof<\/sup><\/em> mut\u00e1ci\u00f3b\u00f3l indult ki (\u0151k maguk is felt\u00e9rk\u00e9pezt\u00e9k a mut\u00e1ci\u00f3 hely\u00e9t), hiszen ezek az \u00fasz\u00f3k hasonl\u00edtanak legink\u00e1bb a rep\u00fcl\u0151halak megn\u00f6vekedett \u00fasz\u00f3ira. Ugyanakkor a lof <\/em>halakban a farok\u00fasz\u00f3 mindk\u00e9t r\u00e9sze is megny\u00falt ez pedig a rep\u00fcl\u0151halakn\u00e1l nincs \u00edgy. Ez\u00e9rt egy ellent\u00e9tes hat\u00e1s\u00fa mut\u00e1ci\u00f3t kerestek, egy olyant, aminek k\u00f6vetkezt\u00e9ben r\u00f6videbbek lesznek az \u00fasz\u00f3k \u00e9s v\u00e9g\u00fcl a nem t\u00fal fant\u00e1ziad\u00fas nr21 <\/em>\u201cszem\u00e9ly\u00e9ben\u201d akadtak egy ilyen fenot\u00edpust okoz\u00f3, domin\u00e1ns mut\u00e1ci\u00f3ra. <\/p>\n\n\n\n

Az nr21<\/em> eset\u00e9ben a mut\u00e1ci\u00f3 a lat4a <\/em>g\u00e9nbe esett (itt is egy expresszi\u00f3t n\u00f6vel\u0151, funkci\u00f3-nyer\u00e9ses mut\u00e1ci\u00f3r\u00f3l van sz\u00f3) \u00e9s itt m\u00e1r \u00e9rthet\u0151 is, hogy mi\u00e9rt \u00e9r \u00f6ssze a rep\u00fcl\u0151halak \u00e9s a fura uszony\u00fa zebrahal-mut\u00e1nsok t\u00f6rt\u00e9nete, hiszen, ahogy fentebb \u00edrtam pont ilyen t\u00edpus\u00fa g\u00e9nek mentek kereszt\u00f3l felgyorsult evol\u00faci\u00f3n a rep\u00fcl\u0151halak genomj\u00e1ban.<\/p>\n\n\n\n

Persze, ha van egy mut\u00e1ci\u00f3nk, ami hosszabb \u00fasz\u00f3kat hoz l\u00e9tre \u00e9s egy m\u00e1sik, ami meg r\u00f6videbbet, adja mag\u00e1t a k\u00e9rd\u00e9s, hogy mi lesz, ha a kett\u0151t \u00f6sszehozzuk? Harris\u00e9k megtett\u00e9k ezt \u00e9s az eredm\u00e9ny pont az\u00e9rt izgalmas, mert kin\u00e9zet\u00e9ben az \u00edgy l\u00e9trej\u00f6v\u0151 kett\u0151s mut\u00e1ns zebrahal (lat4anr21\/+<\/sup>;kcnh2alof\/+<\/sup><\/em>) el\u00e9gg\u00e9 hozza a rep\u00fcl\u0151halak \u201cform\u00e1j\u00e1t\u201d: elny\u00falt mell\u00fasz\u00f3kkal \u00e9s felem\u00e1s farok\u00fasz\u00f3val (fel\u00fcl r\u00f6vid, alul hossz\u00fa) rendelkezik. Azaz k\u00e9t l\u00e9p\u00e9sben magunk is le tudtuk m\u00e1solni a rep\u00fcl\u0151halak evol\u00faci\u00f3j\u00e1nak a tal\u00e1n legl\u00e1tv\u00e1nyosabb, thompsoni \u00e9rtelemben transzform\u00e1ci\u00f3s l\u00e9p\u00e9s\u00e9t. (Term\u00e9szetesen mindez m\u00e9g nem el\u00e9g a \u201crep\u00fcl\u0151hals\u00e1ghoz\u201d \u00e9s ezek a zebrahalak sosem fognak rep\u00fclni. Ahhoz m\u00e9g sz\u00e1mos m\u00e1s \u00e9lettani \u00e9s viselked\u00e9sbeli v\u00e1ltoz\u00e1sra lenne sz\u00fcks\u00e9g.)<\/p>\n\n\n\n

B\u00e1rmennyire l\u00e1tv\u00e1nyos is (\u00e9s gumilapra k\u00edv\u00e1nkoz\u00f3) transzform\u00e1ci\u00f3, az \u201cOn Growth and Form<\/em>\u201d-b\u00f3l sajnos pont a rep\u00fcl\u0151halak \u00fasz\u00f3ja hi\u00e1nyzik. De ez nem az\u00e9rt van, mert D\u2019Arcy Thompsont esetleg nem \u00e9rdekelt\u00e9k volna ezek a halak. A g\u00f6r\u00f6g irodalomban nagyon is otthon lev\u0151 Thompson maga ford\u00edtotta angolra<\/a> Arisztotel\u00e9sz \u201cAz \u00e1llatok t\u00f6rt\u00e9nete<\/em>\u201d c\u00edm\u0171 m\u0171v\u00e9t, amiben a rep\u00fcl\u0151halak egyik els\u0151 eml\u00edt\u00e9se is tal\u00e1lhat\u00f3 \u00e9s ez ker\u00fclhetett be k\u00e9s\u0151bb, az \u201cOn Growth and Form<\/em>\u201d ut\u00e1n h\u00e1rom \u00e9vtizeddel publik\u00e1lt \u201cGlossary of Greek Fishes<\/em>\u201d c\u00edm\u0171 k\u00f6nyvbe is<\/a>, amiben Thompson a klasszikus g\u00f6r\u00f6g irodalomban eml\u00edt\u00e9s szint\u00e9n megjelen\u0151 halakat pr\u00f3b\u00e1lta beazonos\u00edtani.<\/p>\n\n\n\n

(A bor\u00edt\u00f3k\u00e9p a Flickr-r\u0151l sz\u00e1rmazik<\/a>.<\/em>)<\/p>\n\n\n\n

\n\n\n\n

Daane JM, Blum N, Lanni J, Boldt H, Iovine MK et al. <\/strong>(2021) Novel regulators of growth identified in the evolution of fin proportion in flying fish. bioRxiv<\/em>\u00a02021.03.05.434157;\u00a0doi:\u00a010.1101\/2021.03.05.434157<\/a>.<\/p>\n\n\n\n

F.J. van Eeden, M. Granato, U. Schach, M. Brand, M. Furutani-Seiki, et al.<\/strong> (1996) Genetic analysis of fin formation in the zebrafish, Danio rerio<\/em>. Development<\/em> 123<\/strong>: 255-262.<\/p>\n\n\n\n

N\u00fcsslein-Volhard C.<\/strong> (2012) The zebrafish issue of Development<\/em>. Development<\/em> 139<\/strong>: 4099-4103 doi: 10.1242\/dev.085217<\/a>.<\/p>\n\n\n\n

Perathoner S, Daane JM, Henrion U, Seebohm G, Higdon CW, Johnson SL, et al.<\/strong> (2014) Bioelectric Signaling Regulates Size in Zebrafish Fins. PLoS Genet<\/em> 10(1)<\/strong>: e1004080. doi: 10.1371\/journal.pgen.1004080<\/a>.<\/p>\n\n\n\n

Stewart S, Le Bleu HK, Yette GA, Henner AL, Robbins AE, et al.<\/strong> (2021) longfin<\/em> causes cis-ectopic expression of the kcnh2a<\/em> ether-a-go-go K+ channel to autonomously prolong fin outgrowth. bioRxiv<\/em> 790329; doi: 10.1101\/790329<\/a>.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Milyen l\u00e9p\u00e9sek vezethetnek egy rep\u00fcl\u0151hal megny\u00falt \u00fasz\u00f3j\u00e1nak a kialakul\u00e1shoz? Genomok \u00e9s zebrahal mut\u00e1nsok egy\u00fcttes vizsg\u00e1lata adhat v\u00e1laszt a k\u00e9rd\u00e9sre. Egy kattint\u00e1s ide a folytat\u00e1shoz…. →<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":16324634,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[3],"tags":[326,325,5,27,324,298,299],"class_list":["post-16324633","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-evolucio","tag-bioelektronika","tag-christiane-nusslein-volhard","tag-evodevo","tag-genomok","tag-matthew-harris","tag-repulohal","tag-zebrahal"],"aioseo_notices":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/16324633","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=16324633"}],"version-history":[{"count":20,"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/16324633\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":16324816,"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/16324633\/revisions\/16324816"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/16324634"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=16324633"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=16324633"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/criticalbiomass.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=16324633"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}