![\"plasticbrain22_head.jpg\"](\"https:\/\/m.blog.hu\/cr\/criticalbiomass\/post-image\/2016\/08\/plasticbrain22_head.jpg\")
<\/p>\n<\/p>\n
1990 december\u00e9ben az emberis\u00e9g els\u0151 alkalommal detekt\u00e1lta egy bolyg\u00f3n az \u00e9let jeleit az \u0171rb\u0151l. Az, hogy err\u0151l nagyon kevesen tudnak, nem a nemzetk\u00f6zi h\u00e1tt\u00e9rhatalmak \u00e1rm\u00e1nya, hanem annak a k\u00f6vetkezm\u00e9nye, hogy laikusok szem\u00e9vel n\u00e9zve az esem\u00e9ny banalit\u00e1sa a f\u00f6l\u00f6slegess\u00e9g hat\u00e1r\u00e1t s\u00farolta. De nem volt az.<\/p>\n
A jelzett id\u0151pontban a F\u00f6ld mellett elhalad\u00f3 Galilei szonda \u00e9rz\u00e9kel\u0151it Carl Sagan \u00e9s munkat\u00e1rsai bolyg\u00f3nk fel\u00e9 ford\u00edtott\u00e1k, \u00e9s ahogy azt k\u00e9s\u0151bb le\u00edrt\u00e1k<\/a>, a l\u00e9gk\u00f6rben kiemelked\u0151en magas oxig\u00e9n tartalmat \u00e9rz\u00e9keltek \u00e9s a termodinamikai egyens\u00falyt\u00f3l l\u00e9nyegesen elt\u00e9r\u0151 mennyis\u00e9g\u0171 met\u00e1nt, a felsz\u00ednen pedig egy nagy gyakoris\u00e1g\u00fa, v\u00f6r\u00f6s hull\u00e1mhossz\u00fa f\u00e9nyt elnyel\u0151 pigmens jelenl\u00e9t\u00e9t, amelyek egy\u00fcttesen azt val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00edtett\u00e9k, hogy a bolyg\u00f3n \u00e9let van. S\u0151t, az amplit\u00fad\u00f3modul\u00e1lt r\u00e1di\u00f3jelek jelenl\u00e9te m\u00e9g az intelligens \u00e9let lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t is felvetette.<\/p>\n Mindezt term\u00e9szetesen a Galilei n\u00e9lk\u00fcl is tudtuk, de pont ez\u00e9rt<\/i> volt annyira fontos a k\u00eds\u00e9rlet: ha ugyanis a szonda m\u00e9r\u00e9seivel az egyetlen ismert, \u00e9letet rejt\u0151 bolyg\u00f3n sem tudn\u00e1nk felfedezni az \u00e9let jeleit, akkor aligha v\u00e1rhatjuk, hogy a vil\u00e1g\u0171r egy t\u00e1voli pontj\u00e1n majd siker\u00fclni fog.<\/p>\n Sagan\u00e9k cikke a kontrollk\u00eds\u00e9rletek fontoss\u00e1g\u00e1t mutatja, amelyek hi\u00e1ny\u00e1ban a k\u00eds\u00e9rletes munka eredm\u00e9nyei sokkal nehezebben \u00e9s kisebb bizonyoss\u00e1ggal \u00e9rtelmezhet\u0151k. A gond persze ott van, hogy nem minden esetben vannak j\u00f3 \u00e9s egy\u00e9rtelm\u0171 kontrollk\u00eds\u00e9rletek – de ilyenkor is t\u00f6rekedni kell persze arra, hogy ha kell kreat\u00edv k\u00e9rd\u00e9sfeltev\u00e9ssel megbizonyosodjunk arr\u00f3l, hogy v\u00e1lasztott m\u00f3dszereink val\u00f3ban alkalmasak-e a kit\u0171z\u00f6tt c\u00e9l el\u00e9r\u00e9s\u00e9re.<\/p>\n Ennek a kreativit\u00e1snak a remek p\u00e9ld\u00e1ja Eric Jonas \u00e9s Konrad Kording cikke, ami m\u00e9g m\u00e1jusban ker\u00fclt fel a bioRxiv-ra<\/a> \u00e9s amelyben azt az egyszer\u0171 k\u00e9rd\u00e9st tett\u00e9k fel, hogy egy ha egy mai idegtud\u00f3s, kv\u00e1zi marslak\u00f3k\u00e9nt r\u00e1csod\u00e1lkozna egy mikroprocesszorra, k\u00e9pes lenne-e megfejteni a m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t.<\/p>\n <\/p>\n Az agy (pontosabban az idegrendszer) \u00e9s a mikroprocesszor m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9nek anal\u00f3gi\u00e1ja most m\u00e1r \u00e9vtizedes m\u00faltra tekint vissza, \u00e9s b\u00e1rmennyire is sokkal primit\u00edvebbek m\u00e9g a mai chipek is, mint egy kicsit is komplexebb \u00e9l\u0151l\u00e9ny idegrendszere, tov\u00e1bbra is a legt\u00f6bben elfogadhat\u00f3nak tekintik az \u00f6sszehasonl\u00edt\u00e1st. R\u00e1ad\u00e1sul az anal\u00f3gia mind a sz\u00e1m\u00edt\u00e1stechnik\u00e1t, mind az agykutat\u00e1st komolyan inspir\u00e1lta: az idegsejtek \u00e9s egyszer\u0171bb idegi h\u00e1l\u00f3zatok m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9nek felt\u00e1r\u00e1sa inspir\u00e1lta a mesters\u00e9ges neur\u00e1lis h\u00e1l\u00f3zatok (ANN)<\/a> kialak\u00edt\u00e1s\u00e1t, illetve az idegtudom\u00e1ny fejl\u0151d\u00e9se egyesek szerint el\u00e9rhet\u0151 c\u00e9ll\u00e1 tette, hogy sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9peken szimul\u00e1ljuk az agy m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vtizedben (err\u0151l sz\u00f3lna legal\u00e1bbis az EU t\u00f6rt\u00e9net\u00e9nek egyik legambici\u00f3zusabb kutat\u00e1si projektje, a Human Brain Project<\/a>). K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen ez ut\u00f3bbi t\u00f6rekv\u00e9sek t\u00fckr\u00e9ben nagyon is aktu\u00e1lis Jonas \u00e9s Kording k\u00e9rd\u00e9sfeltev\u00e9se.<\/p>\n A k\u00e9t szerz\u0151 az egyik legklasszikusabb mikroprocesszor, az 1975-ben piacra ker\u00fclt MOS6502 m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9nek vizsg\u00e1lat\u00e1n kereszt\u00fcl pr\u00f3b\u00e1lta meg\u00e9rteni, mire is j\u00f6het\u00fcnk r\u00e1 a jelenlegi m\u00f3dszereinkkel. A vet\u00e9lyt\u00e1rsain\u00e1l sokkal olcs\u00f3bb, nyolcbites MOS6502 ind\u00edtotta el annak idej\u00e9n az otthoni szem\u00e9lyi sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pek forradalm\u00e1t: ez volt az els\u0151 Apple g\u00e9pekben, az Atari 400 \u00e9s 800-ban, a Commodore64-ben, vagy a Nintendo NES-ben is, vagyis szinte mindenben, ami egykor sz\u00e1m\u00edtott. Tal\u00e1n megd\u00f6bbent\u0151en hangzik, de a fentiek ellen\u00e9re pontos kapcsol\u00e1si rajz nem maradt r\u00e1nk, ez\u00e9rt p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt n\u00e9h\u00e1ny fanatikus sr\u00e1c mikroszk\u00f3pok seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel visszafejtette, hogy mik\u00e9nt is m\u0171k\u00f6d\u00f6tt a legend\u00e1s CPU, \u00e9s el is k\u00e9sz\u00edtettek egy m\u0171k\u00f6d\u0151 szimul\u00e1ci\u00f3t. \u00cdgy sz\u00fcletett a Visual6502 project<\/a>, amelyben azt\u00e1n a szimul\u00e1ci\u00f3 m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 klasszikus Atari j\u00e1t\u00e9kokkal (Space Invaders, Donkey Kong \u00e9s Pitfall) is igazolt\u00e1k.<\/p>\n Ezt a virtu\u00e1lis (de egy\u00e9bk\u00e9nt m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9ben az eredetivel egyen\u00e9rt\u00e9k\u0171) MOS6502-t<\/a> haszn\u00e1lta fel Jonas \u00e9s Kording is a munk\u00e1j\u00e1hoz. \u00cdgy gyorsabban is haladtak, meg h\u00e1t nem mellesleg megk\u00edm\u00e9ltek egy csom\u00f3 m\u00fazeumba val\u00f3 val\u00f3di chipet a megsemmis\u00fcl\u00e9st\u0151l. Megcsin\u00e1ltak mindent, amit ma egy idegtud\u00f3s megtehet vizsg\u00e1lata t\u00e1rgy\u00e1val: le\u00edrt\u00e1k a chipet fel\u00e9p\u00edt\u0151 transzisztorok k\u00f6zti \u00f6sszes kapcsolatot, megvizsg\u00e1lt\u00e1k, hogyan v\u00e1ltozik (esetenk\u00e9nt sz\u0171nik meg) a CPU m\u0171k\u00f6d\u00e9se, ha egy-egy transzisztort elt\u00e1vol\u00edtunk (ez biol\u00f3gi\u00e1ban a mut\u00e1nsok vizsg\u00e1lat\u00e1val anal\u00f3g). Le\u00edrt\u00e1k, hogy milyen \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9s \u00edrhat\u00f3 le k\u00e9t, vagy t\u00f6bb tetsz\u0151legesen kiv\u00e1lasztott transzisztor m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9ben, bizonyos \u201eviselked\u00e9s\u201d (pl. Space Invaders futtat\u00e1sa) sor\u00e1n, vagy, hogy a legmodernebb teljes agyat lefed\u0151 k\u00e9palkot\u00e1si technik\u00e1kat szimul\u00e1lj\u00e1k, mi l\u00e1that\u00f3, az \u00f6sszes transzisztor aktivit\u00e1s\u00e1t egyszerre monitorozt\u00e1k a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 j\u00e1t\u00e9kok fut\u00e1sa k\u00f6zben.<\/p>\n Jonas \u00e9s Kording cikke, minden szellemess\u00e9ge ellen\u00e9re persze nem teljesen eredeti – ezt egy\u00e9bk\u00e9nt maguk a szerz\u0151k sem rejtik v\u00e9ka al\u00e1. Az els\u0151, aki hasonl\u00f3 k\u00e9rd\u00e9sfelvet\u00e9sre vetemedett, az Yuri Lazebnik volt, aki 2002-ben a Cancer Cell<\/i> c\u00edm\u0171 szaklapban k\u00f6z\u00f6lt egy cikket<\/a> \u201eMeg tudna-e jav\u00edtani egy biol\u00f3gus egy r\u00e1di\u00f3t?\u201d c\u00edmmel. A cikk aprop\u00f3ja az volt, hogy sok t\u00edzezer cikk \u00e9s \u00e9vtizedes kutat\u00e1s ellen\u00e9re, a programozott sejthal\u00e1llal (apopt\u00f3zissal) foglalkoz\u00f3 kutat\u00f3k tulajdonk\u00e9ppen m\u00e9g mindig nem l\u00e1tt\u00e1k rendesen, hogy mik\u00e9pp is szab\u00e1lyozott a folyamat, vagy, hogy mi pontosan a szerepe benne a nagyon sokak \u00e1ltal tanulm\u00e1nyozott p53 feh\u00e9rj\u00e9nek. A cikkben Lazebnik az ismeretlen kapcsol\u00e1si rajz\u00fa r\u00e1di\u00f3t hozta a jel\u00e1tviteli \u00fatvonal anal\u00f3gi\u00e1jak\u00e9nt (hiszen ez is egyfajta jelet alak\u00edt \u00e1t egy m\u00e1sikk\u00e1, csak \u00e9pp itt elektrom\u00e1gneses hull\u00e1mb\u00f3l lesz hanghull\u00e1m) \u00e9s a kor\u00e1bban m\u00e1r eml\u00edtett logika alapj\u00e1n azt elemezte, hogy a kor ismeretei \u00e9s metodol\u00f3gi\u00e1i szerint mik\u00e9pp kezdene neki egy ismeretlen kapcsol\u00e1si rajz\u00fa r\u00e1di\u00f3 elemz\u00e9s\u00e9nek egy biol\u00f3gus. Mik\u00e9pp tulajdon\u00edtana fontos szerepet, majd m\u00e9gfontosabb szerepet a sok kutat\u00f3 a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 komponenseknek, an\u00e9lk\u00fcl, hogy val\u00f3j\u00e1ban \u00e9rten\u00e9k, mik\u00e9pp f\u00fcggenek \u00f6ssze a nagy eg\u00e9szben.<\/p>\n Lazebnik k\u00f6vetkeztet\u00e9se el\u00e9g les\u00fajt\u00f3 volt: ott \u00e9s akkor es\u00e9lye sem lett volna a biol\u00f3gusnak megfejteni, hogy val\u00f3j\u00e1ban mik\u00e9nt is m\u0171k\u00f6dik egy egyszer\u0171 t\u00e1skar\u00e1di\u00f3-szerkezet\u0171 jel\u00e1tviteli \u00fatvonal. \u00c9pp ez\u00e9rt azt s\u00fcrgette, hogy a biol\u00f3gusok egyfajta m\u00e9rn\u00f6ki mentalit\u00e1st (is) vegyenek fel, mert a probl\u00e9ma ilyen jelleg\u0171 megk\u00f6zel\u00edt\u00e9se sokkal nagyobb sikerrel kecsegtethet.<\/p>\n R\u00e9szben Lazebnik cikk\u00e9nek is k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, hogy a tudom\u00e1nyter\u00fclet val\u00f3ban akt\u00edvan elkezdett errefele mozdulni, egyre t\u00f6bben \u00e9s gyakrabban alkalmaztak pl. bonyolult h\u00e1l\u00f3zaetlemz\u00e9si algoritmusokat biol\u00f3giai \u00fatvonalak jobb meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9re \u00e9s sz\u00e1mos fontos felfedez\u00e9s sz\u00fclettet a m\u00e9rn\u00f6kies szeml\u00e9letnek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en.<\/p>\n Ennek ellen\u00e9re Jonas \u00e9s Kording k\u00f6vetkeztet\u00e9se hasonl\u00f3 kicseng\u00e9s\u0171, mint m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vtizede Lazbenik\u00e9 volt: mindent bevetve sem lenn\u00e9nk k\u00e9pesek meg\u00e9rteni a CPU m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t a jelenlegi technol\u00f3gi\u00e1kkal. Pontos kapcsolati rajzot k\u00e9sz\u00edthetn\u00e9nk (melyik transzisztor, melyik m\u00e1sikkal kapcsol\u00f3dik), sok mindent tudn\u00e1nk v\u00e9g\u00fcl arr\u00f3l, hogy ki kivel t\u00fczel egyszerre, de a mikrochip m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9nek alapvet\u0151 logik\u00e1j\u00e1t aligha tudn\u00e1nk magunk\u00e9v\u00e1 tenni. \u00c9s pont ez az egyik ok, ami miatt (is) sokan szkeptikusak a Human Brain Projecttel kapcsolatban.<\/p>\n Jonas\u00e9k ezzel kapcsolatban azt javasolj\u00e1k, hogy a j\u00f6v\u0151ben m\u00e9g nagyobb hangs\u00falyt ford\u00edtsunk neuroinformatik\u00e1ra (az idegrendszer megfigyel\u00e9se sor\u00e1n sz\u00fclet\u0151 hatalmas adathalmazok kielemz\u00e9s\u00e9re, hogy eddig fel nem ismert \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9seket tal\u00e1lhassunk), illetve \u00faj metodol\u00f3gi\u00e1k kifejeleszt\u00e9s\u00e9re, amelyek az eddigiekkel egy\u00fcttesen a rendszer m\u0171k\u00f6d\u00e9si logik\u00e1j\u00e1nak pontosabb felt\u00e1r\u00e1s\u00e1t seg\u00edthetik.<\/p>\n Azt jelenti-e mindez, hogy a (neuro)biol\u00f3gusok metodol\u00f3giai l\u00e1dik\u00e1ja alapos kieg\u00e9sz\u00edt\u00e9sre\/felfriss\u00edt\u00e9sre szorul? R\u00e9szben mindenk\u00e9ppen. De az\u00e9rt nem kell megfeledkezni mindarr\u00f3l sem, amit eddig csin\u00e1ltak, hiszen a biol\u00f3gusok vs. m\u00e9rn\u00f6k\u00f6k \u00f6sszehasonl\u00edt\u00e1sban n\u00e9ha a m\u00e1sik ir\u00e1nyban is lehet inspir\u00e1ci\u00f3t nyerni. A Harvard Business Review<\/i>-ban p\u00e1r hete jelent meg egy cikk<\/a>, aminek pont az a l\u00e9nyegi mondanival\u00f3ja, hogy a programoz\u00f3k \u00e9s m\u00e9rn\u00f6k\u00f6k a biol\u00f3gusok mentalit\u00e1s\u00e1t haszn\u00e1lva kellene tesztelj\u00e9k alkot\u00e1saikat, hogy hamarabb felismerj\u00e9k\/meg\u00e9rts\u00e9k, hogyan romolhatnak el a dolgok azok m\u0171k\u00f6d\u00e9se k\u00f6zben, \u00e9s ezekre el\u0151re felk\u00e9sz\u00fclve sokkal robusztusabb rendszerek k\u00e9sz\u00fclhetn\u00e9nek.<\/p>\n Egy kor\u00e1bbi impakt\u00e1kban Rancz Ed\u00e9vel besz\u00e9lgett\u00fcnk a Human Brain Project-el kapcsolatos probl\u00e9m\u00e1kr\u00f3l<\/i>:<\/p>\n \u200cMeg\u00e9rthet\u0151-e egy 41 \u00e9ves mikroprocesszor m\u0171k\u00f6d\u00e9se?<\/h2>\n
![\"mos6502-computers.png\"](\"https:\/\/m.blog.hu\/cr\/criticalbiomass\/post-image\/2016\/08\/mos6502-computers.png\")
\u200cA MOS6502 sz\u00e1mos kultikus sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pben megtal\u00e1lhat\u00f3 volt.<\/small> (Forr\u00e1s: visual6502.org)<\/a><\/small><\/p>\n![\"mos6502-whole_brain.png\"](\"https:\/\/m.blog.hu\/cr\/criticalbiomass\/post-image\/2016\/08\/mos6502-whole_brain.png\")
\u200cA teljes agy megfigyel\u00e9s\u00e9vel (whole brain scan) anal\u00f3g k\u00eds\u00e9rlet, ahol az \u00f6sszes tranzisztor m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t figyelik a Pitfall (fent), Donkey Kong (k\u00f6z\u00e9pen), vagy Space Invaders (alul) j\u00e1t\u00e9kok sor\u00e1n. (Forr\u00e1s: bioRxiv<\/a>)<\/small><\/p>\nEgy t\u00e1skar\u00e1di\u00f3t sem tudnak megjav\u00edtani<\/h2>\n
![\"radio_molbio.png\"](\"https:\/\/m.blog.hu\/cr\/criticalbiomass\/post-image\/2016\/08\/radio_molbio.png\")
A Yuri Lazebnik \u00e1ltal vizsg\u00e1lt r\u00e1di\u00f3, illetve annak egy biol\u00f3gus \u00e1ltal gener\u00e1lt \u201ejel\u00e1tviteli \u00fatvonala\u201d (a) \u00e9s m\u00e9rn\u00f6k\u00f6k \u00e1ltal k\u00e9sz\u00edtett kapcsol\u00e1si rajza (b). (Forr\u00e1s<\/a>)<\/small><\/p>\nM\u00e9rn\u00f6kebbek lesznek a neurobiol\u00f3gusok<\/h2>\n